"A tragédia részesei a következők voltak: két tiszt, egy közlegény, két asszony, egy filippínó meg egy ló." A déli gótikus irodalom kissé bizarr alakjai ők, akik bűnös titkaikkal és maguk számára is idegen vágyaikkal, ösztönüktől hajtva gabalyodnak egymás sorsába. A szerzőnő hiába helyezkedik nézőpontjukba, hiába tárja fel trágyadomb alá temetett múltjukat, teljesen elérni nem lehet őket. Pontosan azzal küzdenek - és buknak el e harcukban -, hogy önmagukat sem képesek kiismerni; kusza érzelmeikkel sodródnak végzetük felé. Követjük őket, olvassuk gondolataikat, mégsem velük éljük meg az eseményeket. Távolságot tartanak tőlünk, egy történet szereplői maradnak, mint A Szomorú Kávéház balladájában. Az olvasó és hős közötti személyes viszony hiánya, mely McCullers más munkáiban magával ragadó (Magányos vadász a szív, Az esküvői vendég), itt hátborzongató hidegséget áraszt.
Williams közlegény - aki szinte tudta nélkül válik középponttá - kísérti végig az elbeszélést: éjszakánként a századosné szobájába lopódzik be, gyűlöletet és szerelmet izzít Penderton századosban, pattanásig feszíti a beteg őrnagyné idegeit. Végigkalauzol e lelki bajoktól szenvedő emberek világán, ahol maga sem találja gyógymódját.
Az 1973-as első magyar nyelvű kiadás (Kemény Dezső munkája) olykor érthetetlen mondatait, komikus mellényúlásait (pl. az "Old Sugar" gúnynévből "Öreg Cukros" lett) Gy. Horváth László tette helyre. Fordítása a korábbi zavaroktól megtisztítva adja vissza e zavarba ejtő jellemek különleges hangulatú képekben gazdag világát.
Fordította: Gy. Horváth László. Európa, 2011, 124 oldal, 2500 Ft
