mi a kotta? - Egy finom angol úr

  • .
  • 2011. május 26.

Trafik

"Itt Liszt, a Franz, de ő okos Él s nem fekszik véres-fehéren Nem ölte meg horvát, orosz Magyarországon, künn a csatatéren. Lehullt a végső bástya is Magyarország vértől piros már - De Franz sértetlen, a hamis És szablyája - szekrénybe rozsdál." A magyar szabadságharc bukását követően párizsi matracsírjából imigyen ítélkező Heinrich Heine nemcsak e csípősen gonoszkodó sorokkal, valamint a Lisztománia kifejezéssel került közel Liszt Ferenc életművéhez. Liszt ugyanis Heine több versére is dalt komponált, s ezek közül s általában a zeneszerző német nyelvű dalköltészetéből e hét végén Rost Andrea előadásában hallhatunk majd egy fél csokorra valót.
A Simon Izabella és Várjon Dénes kíséretével felhangzó dalest a zongorista házaspár jóvoltából azután négykezes Debussy-programmal bővül, szóval kétszeres okunk lesz szombaton a Fesztivál Színházat fölkeresni (május 28., hét óra). A nagyszerű szoprán két nappal később immár Kocsis Zoltán partnereként hallatja majd a hangját, méghozzá egy nemes ügyért, hiszen hétfőn Kocsis évek óta hagyományszerűen megrendezett jótékonysági hangversenye ígérkezik, melyet a karmester-zongorista-zeneszerző a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára ad (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra).

Ajánlónk címe ezen a héten a My Fair Lady magyar librettóját idézi, s voltaképpen akár egy újabb fordulatot is kölcsönözhetnénk onnan ("Lenn délen, édes éjen"), hiszen a Budapesti Fesztiválzenekar soros három bérleti estjét Edward Elgar Délen című húszperces koncertnyitánya indítja majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 27. és 28., háromnegyed nyolc, május 29., fél négy). Elgar tőrőlmetszett angol gentleman volt, golfozó, horgászó, sárkányt eregető úriember, aki olyannyira kedvtelve kerékpározott, hogy manapság még az egyik köztéri szobra is Sunbeam márkájú drótszamarának dűlve mutatja a babérkoszorús komponistát (képünkön). A Délen az Elgar família jól sikerült olaszországi üdülésének állít hangzó emléket: 1903-04 telét ugyanis a tengerparti ligur városkában, a temperáltan mediterrán hangulatú nyitánynak témát és alcímet kölcsönző Alassióban töltötték Elgarék. A Fesztiválzenekar koncertjein, melyeknek dirigense egy jelenkori brit lovag, Sir Mark Elder lesz, a nyitány nyomában előbb Mozart No. 12-es A-dúr zongoraversenye (a nagy tehetségű Jonathan Biss szólójával), majd pedig Richard Strauss - sok kortársa által nagyképű gesztusként azonosított - Hősi élete vonul a dobogóra.

Az elkövetkező napokat két Várdai István-koncert teszi még izgalmasabbá. A fiatal gordonkás előbb a Magyar Rádió Márványtermében ad majd szólóestet Bachtól Gaspar Cassadóig bebarangolva a legemberibb hangszer irodalmát (március 26., hat óra), másodjára azután Baráti Kristóf társaságában fog nekilátni Johannes Brahms Kettősversenyének, az MR Szimfonikusok nagyjából egysaroknyira merészkedő kiruccanásán (Olasz Kultúrintézet, május 28., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.