rés a présen - Könnyű komolyzene" - Matisz Flóra énekes-dalszerző

  • .
  • 2011. június 9.

Trafik

rés a présen: Hogy kezdtél zenélni, mi volt a Senkicsodák előtt? Matisz Flóra: Ének tagozatos iskolába jártam hatéves koromtól, volt opera tagozat, így az operaház gyermekszínésze voltam, aztán pár évig énekeltem a Magnificat énekkarban, 15 évesen meg fél évig a Maradandó Változások nevű kamaszpróbálkozásban vettem részt, és ez volt az első olyan formáció, amivel felléptem mint egyedüli énekesnő. Majd jött a Stonedcheck és az Eat me!-ben a rendszeres vendégzenélés hegedűvel.
2009 őszén léptem be a Slamballet zenekarba (a régi Caracas Underpop), háromnegyed évig voltam benne, aztán 2010 nyarán próbálkoztam először saját zenekarral.

rap: Mi vitt rá a zenélésre?

MF: Apukám zenész és zenekritikus, kiskoromtól kezdve reggeltől estig szóltak a jobbnál jobb zenék otthon, széles skálán, a rocktól a dzsesszen keresztül a klasszikus zenéig. Hihetetlen mennyiségű zene van a fejemben.Inspirálni nagyon sok minden tud, egy egyszerű beszélgetés vagy egy előadás is. Ugyanúgy lenyűgöz Paganini, mint az Underworld, de hat rám Keith Jarret és Coltrane is, az afrikai énekesnők vagy a Led Zeppelin. Elmegyek a MűPába, utána pedig egy technópartira.

rap: Miről szól a Senkicsodák?

MF: Egy duó Ádám Ritával. Zeneileg elég finom, mondhatni ambientes, ugyanakkor repetitív és minimál a dolog. Két énekkel, zongorával, szintetizátorral, hegedűvel, gitárral. Nem mondhatnám, hogydalokat játszunk. Érzeteket próbálunk megfogalmazni, hangulatokat megragadni, sok nehezen megfogalmazható, nehezen elmondható érzést. Könnyű komolyzene. Lendületesen indult, mert első találkozásunk alkalmával, anélkül, hogy kellett volna nagyon beszélni bármit, fél órán belül a zongoránál ültünk, és néztük, hogy mi az akkordmenet ebben meg abban a számban. Felállt egy kölcsönös hipnózis.Az első közös munka a D'watt Nemzetközi Kortárstánc és Cirkusz Fesztiválon zajlott, ahol én zenei felelős voltam, s öt zenésszel játszottunk Roberto Magro és Máthé Gabriella koreográfiája alá. A duó tavaly december elején indult, egy közös zenekar után, ahol elég sokan voltunk, s emiatt kissé döcögős volt. Élveztük, hogy nem kell ezer emberrel egyeztetni, ráadásul viszonylag ráérős tempóban voltunk, így nekiálltunk szinte mindennap 5-6 órákat zenélni, beszélgetni, együtt lenni. Sok helyre hívnak minket. Júniusban stúdióba készülünk, rögzítjük az eddig elkészült anyagot, közben alakulnak az új számok.

rap: Hol lesztek nyáron?

MF: Július 8-án az Odeon moziban játszunk a N.O.I. (Noise of Irrational) és Peter Ogi társaságában. Most nem is a koncertezés a lényeg, hanem az előző anyag felvétele, az új készítése és az elmélyülés benne.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.