kertész lesek - MONTMARTRE CAFÉ

  • .
  • 2011. június 9.

Trafik

Turistásat játszunk, céltalanul bolyongunk a belvárosban: Petőfi Sándor utcán be, Váci utcán ki, csodák csodájára nemcsak a Március 15. tér szolgált újdonsággal.
Nem mintha nem jártunk volna még soha az Apáczai Csere, Régiposta vagy Aranykéz utcában, ám így - mindenféle elhatározás nélkül - tényleg úgy vagyunk, mint messziről jött, bamba városnéző, aki lemaradt a hop on/hop off buszról. A látvány bágyasztó: egyszer boltok serege, máskor reménytelen üresség, és ez így megy kifulladásig. Csakhogy a vihar előtti csend (meteorológiai értelemben!) üresen kongó teraszaival, a gyanakvóan sasoló személyzettel nem hozza meg a kedvünket. Legalább nyolc helyre nem megyünk be, a Vörösmarty tér után viszont úrrá lesz rajtunk a teljes elkeseredettség. A Bazilika környékét vesszük célba, lesz, ami lesz. A Zrínyi utca tökéletes választásnak tűnik. Egymásba érnek a vászontetős "kiülősök", közönség is akad, most már az sem zavar, hogy a Montmartre Café nem kimondott étterem. Talán konyhájuk sincsen, a palatáblára krétázott Gulasch 1190 Ft feliratnak mégsem tudunk ellenállni.

Mire elered az eső, a népek kohójában érezzük magunkat, és bár remek kilátás nyílik a Bazilika bejárata fölött aranyban tempózó jóistenre, annyira távolinak érezzük a szokásos Budapestet, hogy nincs az a távoli pontja a főváros közigazgatásának, ahol hasonlóban lenne részünk. Ha nem tudnánk, amit tudunk, Európában érezhetnénk magunkat.

A felszolgálás kedves és cseppet sem unott, a gulyás pedig pontosan olyan, amilyet 1190 forintért egy turistaövezetben elvárhatunk. Díjat nem adnának érte, de nem is botrányos, ezt inkább a mellé adott két szottyadt toastkenyérről mondhatnánk, ami már csak azért is érthetetlen, mert pékségből tényleg nincs hiány a belvárosban sem. De ez csak mellékszál (-íz?), a gulyás tényleg ehető, sőt idegen száj különlegesnek is értékelhetné. Ugyanezt nem mondhatjuk el a spenótos-rikottás lasagnéról (1490 Ft), ami voltaképpen felmelegített készétel, annak viszont roppant szerény, noha friss saláta meg olajbogyó is került mellé. Olyan érzésünk van, hogy minden eleme, még a tészta is porból készült, így minden erőnkkel próbáljuk elterelni a figyelmünket, ami egy ilyen közegben szerencsére nem olyan nehéz. És bár kötelességből még bedobunk egy nyilvánvalóan gyári jégkrémet (990 Ft), öt perc múlva már csak az jár a fejünkben, hogy vajon miért nevezik Montmartre-nak a helyet, ha a dekoráció egyértelműen a hősmetált játszó Manowar együttesnek állít emléket.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.