kulthírek

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Trafik

MAGYAR GYÕZTES LOCARNÓBAN Esztergályos Krisztina Variációk című 28 perces diplomamunkája nyerte a rövidfilmverseny Ezüst Leopárd-díját a 62. Locarnói Filmfesztiválon.
A fesztivál fődíját, az Arany Leopárdot Xiaolu Guo, a brit-német-francia koprodukcióban készült She, a Chinese rendezője kapta, a zsűri különdíját és a legjobb rendezőnek szóló elismerést pedig Buben.Baraban című filmjéért az orosz Alekszej Mizgirev.

A RADIOHEAD VETERÁNJA Harry Patch (In Memory Of) címmel dalt írt a Radiohead az első világháború nemrég, 111 éves korában elhunyt utolsó katonája emlékére: Thom Yorke-ot egy rádióinterjú inspirálta, melyben Harry Patch beszélt a háborúról.

WOODSTOCK 40 ÉVE "A termékek csak azt jelzik, hogy az emberek megpróbálnak tőkét kovácsolni az érdeklődésből, ami oké is. Tőkés társadalomban élünk, meg minden. De ez arra a tényre mutat rá, hogy Woodstock megőrizte a helyét kultúránkban és történelmünkben" - nyilatkozta a Billboardnak az 1969. augusztus 15-18-i rockfesztivál egyik szervezője, Michael Lang, akinek mostanában jelent meg The Road to Woodstock című memoárja. A kettő, négy és hat CD-s dobozokon és egyes fellépők önálló woodstocki felvételein túl kihozták Michael Wadleigh filmjének rendezői változatát, az eredetinél bővebb tartalommal, megjelenik a Taking Woodstock című Ang Lee-mozi filmzenéje, s felújították a woodstock.com című közösségi honlapot is.

LÖW RABBI 400 ÉVE Cesta zivota (Az élet ösvénye) címmel kiállítás nyílt a prágai zsidó múzeumban és a várban annak emlékére, hogy 400 éve halt meg a tudós és csodatevő Löw rabbi (kb. 1525-1609), akit a Gólem megalkotójaként is tisztelnek. A feltehetően hozzá kötődő tárgyakat felvonultató kiállításon részletek láthatók a legendához kapcsolódó filmekből (Paul Wegener, Julian Duvivier és Martin Fric alkotásaiból), és bemutatják, milyen lehetett a város zsidónegyede Löw rabbi idejében. Nyitva: november 8-ig.

KARL MAY JÁTÉKOK Szeptember 6-ig tartanak a hagyományos Karl May Játékok a Hamburgtól északra fekvő Bad Segebergben, de már túllépték a 200 ezer látogatót - a szerencsés markát 2000 euró ütötte -, rekord várható. A június 27-én kezdődött játékok 58. esztendejében Az ezüst tó kincsét adják elő, Winnetou szerepében a képen látható Erol Sander küzd meg ellenfeleivel, ez már harmadik szezonja a filmszínésznek. Olyan elődei voltak, mint Gojko Mitic, aki 1992 és 2006 között 1024 előadásban több mint 3,6 millió nézőt szórakoztatott, az NDK-indiánfilmek jugoszláv sztárja előtt pedig az NSZK-indiánfilmek francia Winnetouja, Pierre Brice dolgozott itt nyaranta. Másik képünkön az Old Shatterhandnak beöltözött Karl May (1842-1912), Erwin Raupp felvételén, 1907-ben. Az író emlékét a Drezda melletti Radebeulban található múzeum őrzi, ahol eredeti állapotában tekinthető meg az író munkaszobája és könyvtára, s kiállították regényhősei puskáit is.

CURRYWURST MÚZEUM Nem tudni, miként számolták ki, de most, hogy Berlinben megnyílt a Deutsches Currywurst Museum, azt olvasni, hogy a németek évente több mint 800 millió currywurstot esznek meg, ennek közel tizedét a berliniek - amihez hozzá lehetne venni a külföldieket is, akik szintén óhatatlanul rákapnak a német gyorskonyha specialitására, a paradicsomos szószba mártogatható, felkarikázott vagy egyben hagyott, péksüteménnyel vagy sült krumplival tálalt kolbászra. A mintegy 5 millió eurós beruházással létesült, 600 négyzetméteres múzeum a Checkpoint Charlie, az egykori amerikai határ-ellenőrzési pont közelében, a Schützenstra§e 70. alatt található. Mindent összeszedtek a témáról, onnan kezdve, hogy a világháború utáni szűkös ellátás idején, a város egykori brit szektorában élő Herta Heuwer valami ízletes gyorsételt akart produkálni, s 1949-ben tizenkét fűszer összekeverésével - benne természetesen a curry is - megalkotta a maga paradicsomos öntetét, majd 1951-ben szabadalmaztatta. Eltelt hatvan év, s immár a múzeumban a currywurst színes-szagos kultúrtörténetének megismerése során, egyebek mellett ketchup-üveg formájú fejhallgatókon lehet hallgatni a témába vágó slágereket.

PEYMANN KONTRA HOCHHUTH Bírósági szakaszba érkezett a régi viszály az idén jubiláló Berliner Ensemble (Narancs, 2009. július 16.) direktora, a 72 éves Claus Peymann és a színház társtulajdonosa, a 78 éves drámaíró, Rolf Hochhuth között. Peymann a bírósággal tiltatta meg, hogy Hochhuth a színházban vezényelje az általa írott darab próbáit, holott a premier augusztus 22-re van kitűzve. Egyik indoka, hogy az épületben felújítás folyik (Hochhuth egy fotóval vélte igazolni, hogy az egyik próbaszínpadon zavartalanul dolgozhatna), másrészt hogy nem jelezte kellő időben előre nyári tervét. Egyébként joga van a nyári szünetben használni a színházat, míg az év többi részében bérbe adja a tartománynak. A dolog külön pikantériája, hogy a szóban forgó, Summer 2009 (eredetileg Sommer 14) című darabot 1988-ban éppen Peymann rendelte meg tőle, még a bécsi Burgtheater igazgatójaként.

GYÁSZ 94 éves korában elhunyt Les Paul, a rockzene nagy újítóinak egyike. Lester William Polsfuss néven született egy wisconsini kisvárosban. 13 éves korában kezdett játszani útszéli csehókban és kabarékban, 17 éves korától zenélésből élt. Első lemezfelvételeit a 30-as évek közepén készítette, saját triót alakított, s olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Nat King Cole vagy Louis Armstrong. A 40-es, 50-es években feleségével, Mary Forddal olyan slágereket adtak elő, mint a Mockin' Bird Hill és a How High the Moon. Mivel elégedetlen volt az üreges testű gitár kierősített hangzásával, kísérletezni kezdett: első, tömör testű elektromos gitárját 1941-ben készítette el, tíz évig tartott a tökéletesítése: az 1952-ben a Gibson cégnél gyártott Les Paul Goldtop a rock & roll hangzásvilágának meghatározójává vált. Ezt újabb típusok követték, köztük az 1958-as Les Paul Standard, amin csak ötven évvel később hajtották végre az első változtatásokat. Chet Atkinsszel közös lemeze, a Chester and Lester 1977-ben Grammy-díjat kapott, akárcsak 2005-ben a gitársztárok sorával közösen készített American Made World Played. Idős kora ellenére a legutóbbi időkig hetente fellépett egy New York-i klubban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.