chili & vanilia - Paprika, de nem a miénk

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Trafik

Bár paprikákban igazán nem vallunk szégyent, világszerte számos változat akad, amely még a mi szívünket (és leginkább ízlelőbimbónkat) is megdobogtatja. Ilyen például a baszk chilipaprika, a Piment d'Espelette.
Espelette városka a francia baszk vidéken, Bayonne-tól, a világhírű sonka származási helyétől nem messze fekszik. Tíz jellegzetesen baszk nevű falu (pl. Itxassou, Ustaritz) ötven baszk termelőjétől kerül ki az illatos fűszer, amely 2000 óta eredetvédett (ún. AOC). A speciális paprikafajta számára különösen fontos a helyi enyhe klíma, amelyet a tenger és a hegyek közötti fekvés biztosít, valamint a feldolgozás során figyelembe vett szigorú minőségi előírások. Áprilisban ültetik, júniusban virágzik, három héttel később terem. Augusztusban szedik - természetesen kézzel -, ezt követően szárítják, majd részben őrlik. Október utolsó hetében ünneplik. A legenda szerint a helyiek csak némi hideg levessel tudtak megvendégelni egy átutazó idegent, aki a csípős porral szórta azt meg, hogy saját ízlésére alakítsa. Köszönetképpen pedig ajándékozott a paprikamagokból vendéglátóinak. Szép történet, az a változat azonban mégis valószínűbbnek tűnik, hogy valamelyik baszk felfedező hozta magával Mexikóból. Élénk, narancssárgás-piros színe (amely azonban borzasztó gyorsan fakul, ezért nagyon fontos, hogy sötét helyen tároljuk) nagyon mutatós minden ételen, édeskés-füstös, enyhén csípős, intenzív íze pedig egyszerűen bármin kiváló. Most éppen a krémes-édeskés kukoricakrémleves tetejére került, amelyet remekül egészített ki a ropogósra sütött sonkachips-sel egyetemben. Ahhoz, hogy a leves igazán selymes legyen, nagyon erősen kell pépesíteni (egy nagy teljesítményű turmixgép sokat segít ebben), és többször át kell passzírozni.

Kukoricakrémleves

(4 személyre)

4 cső szép, zsenge csemegekukorica

1 közepes burgonya, felkockázva

1 evőkanál vaj

1 ág friss rozmaring

1 salotta (vagy vöröshagyma), finomra aprítva

1 csokor újhagyma, felkarikázva

1 szárzeller, felkarikázva

1 l leszűrt húsleves

1/2 dl tejszín

3-4 dkg frissen reszelt parmezán

A tetejére: csípős paprika

A vajon fedő alatt, csipet sóval meghintve üvegesre pároljuk a finomra aprított hagymát, újhagymát és szárzellert. Hozzáadjuk a rozmaringágat és az egyenletesen apró kockákra szeletelt burgonyát. Felöntjük a leszűrt húslevessel. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt kb. 10 percig főzzük, amíg a krumpli félig megpuhul. A friss kukorica csövéről éles késsel lefejtjük a szemeket, a lábasba tesszük. 10 percig főzzük. Robotgépben simára pürésítjük, majd szitán átpasszírozzuk. Hozzáadjuk a tejszínt és a reszelt parmezánt. Közvetlenül tálalás előtt hajszálvékonyra szeletelt sonkát (esetleg csípős kolbászt) kevés olajon ropogósra sütünk, konyhai papírtörlőn leitatjuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.