"A hangok elülnek, ám a harmónia megmarad." Johann Wolfgang Goethe és ihletett fordítója, Tandori Dezső formulázta ily emelkedetten plasztikus sorokban a zene és az építészet között régente felismert rokonságot, mely viszonylatot vasárnap egy új koncertsorozat, a Muzsikáló építészettörténet első alkalma tesz majd még érzékletesebbé (Fuga, október 17., hat óra). Az Affetti Musicali együttes műsora a különcként számon tartott és sajna végzetes üldözési mániától sújtott barokk zseni, Francesco Borromini (arcmása festményünkön) munkásságát és korát, s persze hangzó környezetét idézi majd - a történész Csorba László bevezetőjének nyomában. (A Falconieri-palotában székelő Római Magyar Akadémia volt igazgatója akár lakóként is értékelheti Borromini építőművészetét.)
A hét egyebekben is gazdag a szokványostól eltérő koncertekben, hiszen pénteken a Budapesti 'szi Fesztivál legfontosabb zenei rendezvényén négy egymásba érő hangverseny kínál hangzó antológiát a negyvenesztendős Új Zenei Stúdió korszakos és egyszersmind korszakfordító működéséből (Millenáris Teátrum, október 15., öt óra, háromnegyed hét, háromnegyed kilenc és fél tizenegy). Az éjszakába nyúló koncertsorozaton a magyar kortárs zene nagyjainak műveit egy sor hasonló nagyság adja majd elő: így mások mellett Kocsis Zoltán és Ránki Dezső, Meláth Andrea és Klukon Edit. S persze ugyancsak jócskán rendhagyó estét ígér Rost Andrea Pannon dalok elnevezésű koncertje, amely Kárpát-medencei magyar, cigány és zsidó népdalokat sorjáztat majd válogatott népzenészek kíséretében (Dohány utcai zsinagóga, október 17., fél nyolc).
Akad azután nagyon is szabványos koncert e héten, amely azonban okkal követel tőlünk figyelmet. Így kiválólag ilyen lesz az MR Szimfonikusok keddi, nyitány-versenymű-szimfónia programja: Várjon Dénessel Chopin f-moll zongoraversenyének szólójában és a Fantasztikus szimfónia Kovács János által parancsnokolt előadásával (Nemzeti Hangversenyterem, október 19., fél nyolc). Amúgy meg, legyen bár hagyományos vagy rendhagyó, a koncert mindegyre új esélyt kínál számunkra, hogy lélekben kicsinyég építkezzünk, s hogy azután valamelyest igazolhassuk Goethe fentebb idézett vélelmét: "A hangok elülnek, ám a harmónia megmarad."
