mi a kotta? - A mániás építész

  • .
  • 2010. október 14.

Trafik

"Egy nemes filozófus az építészetet megdermedt zeneként emlegette, mire is számos fejcsóválást kellett tapasztalnia. Hisszük, e szép gondolatot a legalkalmasabban úgy honosítjuk meg újból, ha az architektúrát elnémult zeneművészetnek nevezzük. Képzeljük magunk elé Orpheuszt; amikor nekiadtak egy nagy üres építési telket, bölcsen leült a legillőbb helyre, majd lantjának életadó hangjaival maga köré bűvölte a tágas piacteret.
Erőteljesen parancsoló, barátsággal csalogató zenéje hamar megragadta, tömbszerű egységükből kiszakította a szikladarabokat, melyek azután lelkesülten ide-oda lengve, művésziesen s kézművesigény szerint formálódtak, hogy a végén ritmikus rétegek és falak formájában megfelelőképp rögződjenek. S így épülhet utcasorra utcasor! Védő-óvó falak sem hiányoznak befejezésül.

"A hangok elülnek, ám a harmónia megmarad." Johann Wolfgang Goethe és ihletett fordítója, Tandori Dezső formulázta ily emelkedetten plasztikus sorokban a zene és az építészet között régente felismert rokonságot, mely viszonylatot vasárnap egy új koncertsorozat, a Muzsikáló építészettörténet első alkalma tesz majd még érzékletesebbé (Fuga, október 17., hat óra). Az Affetti Musicali együttes műsora a különcként számon tartott és sajna végzetes üldözési mániától sújtott barokk zseni, Francesco Borromini (arcmása festményünkön) munkásságát és korát, s persze hangzó környezetét idézi majd - a történész Csorba László bevezetőjének nyomában. (A Falconieri-palotában székelő Római Magyar Akadémia volt igazgatója akár lakóként is értékelheti Borromini építőművészetét.)

A hét egyebekben is gazdag a szokványostól eltérő koncertekben, hiszen pénteken a Budapesti 'szi Fesztivál legfontosabb zenei rendezvényén négy egymásba érő hangverseny kínál hangzó antológiát a negyvenesztendős Új Zenei Stúdió korszakos és egyszersmind korszakfordító működéséből (Millenáris Teátrum, október 15., öt óra, háromnegyed hét, háromnegyed kilenc és fél tizenegy). Az éjszakába nyúló koncertsorozaton a magyar kortárs zene nagyjainak műveit egy sor hasonló nagyság adja majd elő: így mások mellett Kocsis Zoltán és Ránki Dezső, Meláth Andrea és Klukon Edit. S persze ugyancsak jócskán rendhagyó estét ígér Rost Andrea Pannon dalok elnevezésű koncertje, amely Kárpát-medencei magyar, cigány és zsidó népdalokat sorjáztat majd válogatott népzenészek kíséretében (Dohány utcai zsinagóga, október 17., fél nyolc).

Akad azután nagyon is szabványos koncert e héten, amely azonban okkal követel tőlünk figyelmet. Így kiválólag ilyen lesz az MR Szimfonikusok keddi, nyitány-versenymű-szimfónia programja: Várjon Dénessel Chopin f-moll zongoraversenyének szólójában és a Fantasztikus szimfónia Kovács János által parancsnokolt előadásával (Nemzeti Hangversenyterem, október 19., fél nyolc). Amúgy meg, legyen bár hagyományos vagy rendhagyó, a koncert mindegyre új esélyt kínál számunkra, hogy lélekben kicsinyég építkezzünk, s hogy azután valamelyest igazolhassuk Goethe fentebb idézett vélelmét: "A hangok elülnek, ám a harmónia megmarad."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.