Fehér bőrű rapper bontogatja szárnyait egy Detroit nevű városban - amit látunk, lehetne akár Eminem szép és igaz története is, sokan mondják is a 8 mérföldet Eminem-filmnek, pedig szó sincs róla. Ha nem kifejezetten a mondott popcsillagnak írták volna a mozidarabot, akár véletlen egybeesésről is beszélhetnénk. Ez a film már akkor rég kész volt, amikor a figyelemre méltó fiatalember még meg sem született, csak akkor az volt a címe, hogy Csillag születik, Út a sikerhez, Hogyan lett belőlem énekes halott - az első tíz év, Funny Girl, Heintje.
Nevezett műfajt ismeri mindenki, s tudható az is, hogy a végeredmény szempontjából tökéletesen mindegy, mi van kiírva a főcímbe, az, hogy "true story", vagy az, hogy "ez a film a véletlen műve". Igazából nyilvánvaló: egy, csak egy kérdés van talpon e vidéken, melyik meddig megy el a kulisszahasogatás terén. Általában illik messzire.
Ám mivel ez a szimpatikus Eminem azzal tojja az aranytojást, amivel más eszi, a mocskos szájával, nem lehetett mellé egy akárkit szerződtetni rendezőnek, hisz a feladat a megszokottnál némileg bonyolultabb: zenés karrierfilmet csinálni, ohne glamúr. Hívták hát Curtis Hansont, aki a Szigorúan bizalmassal már bizonyította: úgy képes valamivel többet nyújtani a helyi átlagnál, hogy közben azért példásan betartja a hollywoodi regulát - írta valaha a helybéli lágyszívű kritikus, ahelyett, hogy baromi öklének pörölyével kalapálta volna vissza az evolúciós lánc valamelyik zsákutcájába a pimasz nyikhajt. Hanson persze hozta magával Kim Basingert, mi még kiszúrtuk a Vészhelyzet kopasz dokiját rasztafrizurával a hős legfőbb segítőjének elengedhetetlen szerepében.
Pénteken (2-án) délelőtt (Spektrum; 10.25) centire lemérhetjük, hogy milyen nagy is isten állatkertje: A pamplonai bikafuttatás. Ebédre meg lenyomjuk szépen hétvégi bamba múltba sepedésünk terhes előlegét, A hongkongi grófnőt (tv2; 13.20). A vígjátéknak mondott darabban Marlon Brando, Sophia Loren és Tippi Hedren mutat be kunsztokat egy nagy majsztro uccsó vezénylete alatt (írta és rendezte: Chaplin).
Szombaton, mielőtt rámennék a háziállatra, délelőtt az HBO-n (10.00) megnézem az Oscar és Josefine című filmet, ami ugyan "családi", de dán. Délután ugyanitt a Cápasrác és Lávalány kerül sorra (18.25), egyfelől valaki azt mondta, hogy tök állat (még szép), másfelől elég hülye címe van az én ízlésemhez. Aztán végre kifestem a leguánom szemét, hogy fel ne tűnjön a karatékák közt. Estve ugyanis feljön hozzánk Vágvölgyi B. András kézzel írott ajánló levelével Jet Li (Gyilkos félállásban; RTL KLub; 22.45). Ha még meglenne a kazuárom, szerintem ráuszítanám, mert eddigre már visszajöttem a múltból, ahol Grace Kellyt csaptam le a monacói nagyherceg keziről, "eriggyé, Renyié!" kiáltással (A hattyú; m1; 20.12). Ám, ha légibetegséget kapok Jet Litől, alámerülök A szerelem tengerébe, az öreg Allal, hallali! (Pacino; tv2; 23.10).
Vasárnap aki korán kel, aranyat lel, esetleg felfedezi a spanyol viaszkot - verjék ki az ágyból az aprónépet, mert hétnegyvenkor a Dunán spanyol mesekiszerelésben a Don Quijote! Délelőtt (11.05) és éjjel (2.50) a Zone Európán egy jó kis iráni darab sokadszor: Kenyér és virág. Este a mondott Eminem-anyag (tv2; 22.00), egy izlandi nekiveselkedés (Sötét ló; Duna; 22.25) és valami obskúrus francia "dráma" (Zone Europa; 22.10: Gyilkosok, Michel Serrault-val és Mathieu Kassovitz-cal - én azon sem lepődnék meg, ha Claude Chabrol rendezte volna). Oszt annyi meg egy bambi!
Hétköznap legalább ne tévézzenek! Különben megnézhetik magukat, felőlem akár a tévében is.
