tévésmaci - A kardfogú patkány visszatér

  • .
  • 2007. március 1.

Trafik

Fehér bőrű rapper bontogatja szárnyait egy Detroit nevű városban - amit látunk, lehetne akár Eminem szép és igaz története is, sokan mondják is a 8 mérföldet Eminem-filmnek, pedig szó sincs róla.

Fehér bőrű rapper bontogatja szárnyait egy Detroit nevű városban - amit látunk, lehetne akár Eminem szép és igaz története is, sokan mondják is a 8 mérföldet Eminem-filmnek, pedig szó sincs róla. Ha nem kifejezetten a mondott popcsillagnak írták volna a mozidarabot, akár véletlen egybeesésről is beszélhetnénk. Ez a film már akkor rég kész volt, amikor a figyelemre méltó fiatalember még meg sem született, csak akkor az volt a címe, hogy Csillag születik, Út a sikerhez, Hogyan lett belőlem énekes halott - az első tíz év, Funny Girl, Heintje.

Nevezett műfajt ismeri mindenki, s tudható az is, hogy a végeredmény szempontjából tökéletesen mindegy, mi van kiírva a főcímbe, az, hogy "true story", vagy az, hogy "ez a film a véletlen műve". Igazából nyilvánvaló: egy, csak egy kérdés van talpon e vidéken, melyik meddig megy el a kulisszahasogatás terén. Általában illik messzire.

Ám mivel ez a szimpatikus Eminem azzal tojja az aranytojást, amivel más eszi, a mocskos szájával, nem lehetett mellé egy akárkit szerződtetni rendezőnek, hisz a feladat a megszokottnál némileg bonyolultabb: zenés karrierfilmet csinálni, ohne glamúr. Hívták hát Curtis Hansont, aki a Szigorúan bizalmassal már bizonyította: úgy képes valamivel többet nyújtani a helyi átlagnál, hogy közben azért példásan betartja a hollywoodi regulát - írta valaha a helybéli lágyszívű kritikus, ahelyett, hogy baromi öklének pörölyével kalapálta volna vissza az evolúciós lánc valamelyik zsákutcájába a pimasz nyikhajt. Hanson persze hozta magával Kim Basingert, mi még kiszúrtuk a Vészhelyzet kopasz dokiját rasztafrizurával a hős legfőbb segítőjének elengedhetetlen szerepében.

Pénteken (2-án) délelőtt (Spektrum; 10.25) centire lemérhetjük, hogy milyen nagy is isten állatkertje: A pamplonai bikafuttatás. Ebédre meg lenyomjuk szépen hétvégi bamba múltba sepedésünk terhes előlegét, A hongkongi grófnőt (tv2; 13.20). A vígjátéknak mondott darabban Marlon Brando, Sophia Loren és Tippi Hedren mutat be kunsztokat egy nagy majsztro uccsó vezénylete alatt (írta és rendezte: Chaplin).

Szombaton, mielőtt rámennék a háziállatra, délelőtt az HBO-n (10.00) megnézem az Oscar és Josefine című filmet, ami ugyan "családi", de dán. Délután ugyanitt a Cápasrác és Lávalány kerül sorra (18.25), egyfelől valaki azt mondta, hogy tök állat (még szép), másfelől elég hülye címe van az én ízlésemhez. Aztán végre kifestem a leguánom szemét, hogy fel ne tűnjön a karatékák közt. Estve ugyanis feljön hozzánk Vágvölgyi B. András kézzel írott ajánló levelével Jet Li (Gyilkos félállásban; RTL KLub; 22.45). Ha még meglenne a kazuárom, szerintem ráuszítanám, mert eddigre már visszajöttem a múltból, ahol Grace Kellyt csaptam le a monacói nagyherceg keziről, "eriggyé, Renyié!" kiáltással (A hattyú; m1; 20.12). Ám, ha légibetegséget kapok Jet Litől, alámerülök A szerelem tengerébe, az öreg Allal, hallali! (Pacino; tv2; 23.10).

Vasárnap aki korán kel, aranyat lel, esetleg felfedezi a spanyol viaszkot - verjék ki az ágyból az aprónépet, mert hétnegyvenkor a Dunán spanyol mesekiszerelésben a Don Quijote! Délelőtt (11.05) és éjjel (2.50) a Zone Európán egy jó kis iráni darab sokadszor: Kenyér és virág. Este a mondott Eminem-anyag (tv2; 22.00), egy izlandi nekiveselkedés (Sötét ló; Duna; 22.25) és valami obskúrus francia "dráma" (Zone Europa; 22.10: Gyilkosok, Michel Serrault-val és Mathieu Kassovitz-cal - én azon sem lepődnék meg, ha Claude Chabrol rendezte volna). Oszt annyi meg egy bambi!

Hétköznap legalább ne tévézzenek! Különben megnézhetik magukat, felőlem akár a tévében is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.