GOETHE-DÍJ TANDORINAK Daniel Barenboim izraeli karmester és Min-Gi Kim koreai színházi rendező mellett Tandori Dezső veheti át március 22-én Weimarban a Goethe-érmet. A német hivatalos érdemjelet minden évben három olyan külföldi személyiség kapja, aki teljesítményével jelentősen hozzájárult a nemzetközi kulturális dialógushoz. Tandorinak számos német nyelvű mű - többek közt Goethe, Musil, Thomas Bernhard, Schopenhauer, Walter Benjamin és Adorno szövegei - magyarra fordításával teljes irodalmi munkásságáért ítélték oda a díjat.
GYÁSZ 89 éves korában elhunyt Lothar-Günther Buchheim német író: legismertebb műve, a második világháborús élményein alapuló A hajó 1971-ben (magyarul 1982-ben) jelent meg. 1981-ben ebből készítette az addigi idők legdrágább német filmjét Wolfgang Petersen, akinek sikerült sztereotípiáktól mentesen ábrázolnia egy hadi-tengeralattjáró klausztrofobikus világát. Az irodalom mellett képzőművészettel is foglalkozott: írt róla és gyűjtötte. 2001-ben, a bajorországi Bernriedben nyitotta meg Museum der Phantasie elnevezésű múzeumát.
93 éves korában meghalt Heinz Berggruen: a fasizmus elől 1936-ban Amerikába emigrált, a háború után Párizsban galériát alapított. Picasso, Matisse, Cézanne, Klee, Giacometti és mások alkotásaiból a világ egyik legértékesebb modern képzőművészeti gyűjteményét hozta létre, amit 2000-ben 129 millió eurós, baráti áron adott el szülővárosának: a Berggruen Museum hamarosan Berlin egyik legvonzóbb turisztikai célpontja lett.
CÉSAR-DÍJ A D. H. Lawrence regénye alapján készített Lady Chatterley, Pascale Ferran rendezése nyerte a legjobb francia film, továbbá a legjobb adaptáció, jelmeztervezés és operatőri munka César-díját, főszereplője, Marina Hands pedig a legjobb női alakításét. A legjobb rendező díjával elismert Guillaume Canet Ne le dis a personne című filmjének főszereplője, Francois Cluzet nyújtotta a legjobb férfi alakítást.
MEGHALT LENGYEL BALÁZS A 89 éves korában elhunyt író, kritikus a világháború után - a fiatal szerző- és szerkesztőgárda szándékai szerint igényességét, polgári életfelfogását tekintve - a Nyugat örökébe lépő folyóirat, az Újhold egyik alapítójaként alig másfél évig, 1946 májusától 1948 októberéig, a lap betiltásáig élvezhette a demokrácia szabadságát. 1948-as tanulmánykötete, A mai magyar líra után következő esszékötetét, Hagyomány és kísérlet címmel csak 1972-ben jelentethette meg. A két időpont közötti időszakot fordítással, ifjúsági regényekkel (A szebeni fiúk, Ezüstgaras, Volt egy gólyám), ismeretterjesztéssel (A török Magyarországon) és kiadói szerkesztői munkával töltötte. Ezt követően már folyamatosan jelenhettek meg esszéi (Verseskönyvről verseskönyvre, Egy magatartás története, Zöld és arany, Két Róma, Ki találkozik önmagával?). 1986-ban, régi és új szerzőkkel, ha ideiglenesen is, de évkönyv formában újraindíthatta az Újholdat. Élete és munkássága levéldokumentumait az illusztrációnkon látható kötetben gyűjtötte össze.
OSCAR-DÍJ Sajnos a Time magazinban megjelent méltató szavak ("egy eksztatikus tisztelgést Budapest felé") ellenére sem nyerte el a legjobb animáció Oscar-díját M. Tóth Géza Maestrója: a röpke fellépésére hosszan készülődő kakukk történetét (kritikánk a 47. oldalon) a dán Torill Kove műve, a The Danish Poet maga mögé utasította az Amerikai Filmakadémia díjainak 79. gálaestjén, Los Angelesben. Nem jutott szobrocska a The Black Dahliát fotografáló Zsigmond Vilmosnak sem, mert a legjobb operatőr díját Guillermo Navarro vehette át: az általa fényképezett A faun labirintusa, a mexikói Guillermo del Toro filmje három kategóriában diadalmaskodott. Ennél többnek - négynek - csak a képünkön látható Martin Scorsese örülhetett, aki a magyar forgalmazásban A tégla címre keresztelt, s most a legjobb filmként díjazott The Departed jóvoltából végre elnyerte több mint három évtizedes pályája első Oscarjait. A legjobb idegen nyelvű filmnek a német Florian Henckel von Donnersmarck Stasi-drámája, A mások élete bizonyult (lásd a múlt heti Narancsot), a legjobb egész estés animációnak George Miller pingvinmusicalje, a Táncoló talpak, a legjobb egész estés dokunak pedig az An Inconvenient Truth, melyben Al Gore egykori alelnök szembesíti közönségét a globális felmelegedés veszélyeivel. A legjobb alakítások díját a II. Erzsébetként diadalmaskodó Helen Mirren, A királynő, és az Idi Amin ugandai diktátort megszemélyesítő Forest Whitaker, a The Last King of Scotland főszereplője érdemelte ki, legjobb mellékszereplőként pedig Jennifer Hudson (Dreamgirls) és Alan Arkin (A család kicsi kincse) örülhetett.
JOSEPH CONRAD ÉVE "Összes irodalmi alkotásában, legyen az fikció vagy esszé, Conrad mindenekelőtt moralistaként, az egyéni felelősség és az emberi szolidaritás problémáit vizsgálva szólal meg" - e méltató szavakkal indokolja az UNESCO, hogy a 2007-es esztendő hivatalos kulturális eseményeinek egyikeként ismerte el Joseph Conrad születésének százötvenedik évfordulóját. Lévén az angol irodalom tán első olyan klasszikusa, akinek nem anyanyelve az angol, Conrad az angoloké és a lengyeleké: Józef Teodor Conrad Korzeniowski néven egy orosz fennhatóság alatt lévő ukrán városban, Berdyczówban született 1857-ben. Apja részt vett a lengyel nacionalista szervezkedésben, ezért északra száműzték. Szülei halála után egy krakkói rokonhoz került, itt járt egyetemre, mígnem 1874-ben Marseille-be utazott, s régi vágyának engedve tengerre szállt, francia, majd angol hajókon szolgált, és 1886-ban nyerte el a brit állampolgárságot. Az 1890-es évektől kezdve sorra jelentek meg művei (A szigetek száműzöttje, A sötétség mélyén, A titokzatos idegen, Lord Jim, Nyugati szemmel stb.), 1924-ben hunyt el. Most, február 28-án a varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt életéről és munkásságáról Joseph Conrad. Twixt land and sea címmel (1912-ben ezzel a szárazföld és tenger közti létre utaló címmel jelentek meg elbeszélései), a londoni National Maritime Museum március 10-én tanulmányi nappal tiszteleg emlékének, a The Conradian című folyóirat pedig neki szenteli tavaszi különszámát. Vele kapcsolatos kiindulópontként érdemes felkeresni az opolei Joseph Conrad Központ honlapját: conrad-centre.w.interia.pl.
