tévésmaci - A sül Übü

  • .
  • 2008. február 21.

Trafik

Ezt kaptam, basszus! A rókalelkű kánya lánya: Sztoriban vagyunk? Megvan Önöknek is Doktor Miroslav Smetacek, aki cirkuszi vakondként tengette kenyerét a kies Ceske Budejovicében?

Ezt kaptam, basszus! A rókalelkű kánya lánya: Sztoriban vagyunk? Megvan Önöknek is Doktor Miroslav Smetacek, aki cirkuszi vakondként tengette kenyerét a kies Ceske Budejovicében? A vajlelkű kritikusnak ő jutott eszébe, meglátva a jövő heti műsorban Sir Stanley Lancaster vagy Lanchester (a vastagbélrák tudja, a csávó mindenképpen lankasztó) új filmjét. Emlékszünk még az érdemeibe belesült majesztróra, a Pálpuszták népe című természet... khm... filmje vetítéséről. Hát legyen két körösztanyja annak, aki ezt ép ésszel végignézi. És aki még nem lőtte főbe magát vagy a szomszédot a heti kínálattól, azcsináljon úgy, mint a kis Pilinszky Sztavrogin, kérje a köpenyét, mint a régi béke- és lepketáborban. A túlélők meg idomítsanak langusztát távkapcsolóval.

Paródia vagy mi, maguk szerint milyen? Így, hogy ideraktam, nem bírom elmesélni, hogy mi volt, amint Réthy és Verpeléti átvágtak a ragadáncsos-szúrós bozóton, és meglátták a makadámutat. Pedig cifra kaland volt! De inkább tévézzünk. A csávót, akitől ezt az izét kaptam, ismerik maguk is. A jövő héten megnevezem, simán földobom önöknek! Vagy írok egy Csontzenét.

Pénteken (22-én) mit is szépítsem, kásává tévézzük az agyunkat. Én például felkelek már reggel hétkor, hogy a film+-on megnézzem Jean Marais-val az e héten elmulasztott Monte Cristo grófját 1955-ből. Dehogy kelek én fel bármilyen gróffal, keljen fel vele a Dózsa György, az az ő reszortja. Ugyanakkor az elmondottak természetesen nem jelentik azt, hogy lefeküdnék egy párttitkárral. Este még egy e heti mulasztás, pedig bekarikáztam: 19.15-kor A királynő az HBO-n. Hm, a Twin Peaks moziváltozata, a Tűz, jöjj velem! 21.50-kor az m2-n? Dehogyis; a Twin Peaks iszonyú ciki, tök égő volt már régen is. Arrébb ugorván egy csatornával, 22.20-kor a Dunán Az ígéret megszállottja - na, mondhatnám, hogy az én vagyok, így adva finoman az értésükre, hogy csipázom Dürrenmattot; de annyival többen vannak, akik mindebből sokkal jobban szeretik Jack Nicholsont. Mér' ne lenne igazuk? Szóval nem én vagyok. Az viszont én voltam, aki múlt héten szóvá tette a Rabold el az elnököt!-öt, s máris itt van 22.55-kor, és pont a film+-on (bocsika, kicsit ugye hamarabb ment, mint a Bartók terem). Éjfél után öt perccel az RTL Klubon Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete, angol krimi 2004-ből. Az ördög hitte volna, hogy még csinálnak ilyeneket!

Szombaton 18.35-kor az Eladó kísértettel indítjuk a napot a Filmmúzeumon (azért kezdődik 35-kor, mert akkor is készült). Nyolc óra ötkor Hiúság vására a Dunán (2004) vagy fél kilenckor Hálózat az MGM-en (1976-os; ne keressék, a Hálózaton nem lesz ugyanekkor Emgéem). Éjfél után (pontosan 15 peccel) eljönnek New York árnyai az m1-re. Na, ez az egyetlen valami a héten - hallgassanak rám, majd hétfőn szunyálnak a melóban!

Vasárnap lesz ugyan egy A Manderley-ház asszonya este kilenckor az m2-n, de azt ki nem látta? 0.05-kor ugyanitt egy Csoportkép hölggyel, de azt meg ki nem olvasta? 22.10-kor egy Lángoló Mississippi az MGM-en - Dzsinn Hackman és a Villám Dafoe.

Hétfőn, no a ViaSat3-on este hétkor induló Miért éppen Alaszka kábé százszor jobb volt anno is, mint a Twin Peaks (kábé egyidősek).

Kedden ki marad fenn 1.45-ig a Macerás ügyeket megnézni?

Szerdán viszont 15.30-kor Toto diabolicus a Filmmúzeumon. Az vagyok én. Nem is a balek Cary Grant az RTL Klubon 0.20-kor az Észak-északnyugatban, egyem a Hitchcock zúzáját (ejtsd: zuzáját).

Csütörtökön végre fájront, részemről a fáklyás, önök viszont megnézik a Carrie-t 22.25-kor az MGM-en vagy Sissy Spacek fejire borítanak egy veder vért. Sámliképpen se tévézzenek. A helyes válasz: nem, nem, soha.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.