étel, hordó - Wasabi Running Sushi & Wok Restaurant

  • .
  • 2008. február 21.

Trafik

Ha azt mondjuk, futószalag, arról először Henry Ford T-modellje ugrik be az embernek, utána meg talán még Chaplin is. De ha azt mondjuk, kaiten, akkor a hatás elmarad, rosszabb esetben azt felelik rá, hogy konicsiva, széles vigyorral. Pedig a két szó ugyanazt jelenti.

Ha azt mondjuk, futószalag, arról először Henry Ford T-modellje ugrik be az embernek, utána meg talán még Chaplin is. De ha azt mondjuk, kaiten, akkor a hatás elmarad, rosszabb esetben azt felelik rá, hogy konicsiva, széles vigyorral. Pedig a két szó ugyanazt jelenti. Utóbbit azonban magyar nyelvterületen leginkább csak kulináris összefüggésben lehet hallani - ez a futószalag a hiperaktív pincéreket és a terülj-terülj-asztalkám jelenségét hivatott gépesített formában összetalálkoztatni és egyúttal helyettesíteni. Remek ötlet: előbbit hús-vér formában nem szíveljük, utóbbiért azonban - naná - odáig vagyunk.

A kaitenéttermek nem lepik el a várost, sőt még a japán konyha akármilyen képviselői, így akár a szusi-bárok is igen bátortalanul állhatnának csak szembe a kínai és töröknek vagy más arab országbelinek mondott étkezdék hadával, ha az itthon fellelhető keleti konyhákat próbálnánk hadrendbe állítani. Mindenesetre a Wasabi ilyen, s egy ideje a Szépvölgyi úti első - igen sikeres - étterem után megnyitotta új kirendeltségét Debrecenben és a pesti Podmaniczky utca és a teaházakkal zsúfolt Jókai út sarkán is. Utóbbi szemben egy görög étkezdével - kár, hogy ritka a görög-japán focimeccs, a két vendéglátóegység között olyankor bizonnyal vágható volna a feszültség.

Ide, a hatodik kerületi Wasabiba ültünk be tehát, persze előzetes asztalfoglalás után - örömmel nyugtázzuk, hogy stréberségünk nem volt hiábavaló, a hely tele van. A recepciós kisasszonyon túl visszafogott elegancia fogad: a berendezés nem tukmálja a keletiséget - a mutatóból a falra szegezett egy-két japán írásjeles zászló még épp innen van az ízlés határán -, a berendező nyilván tisztában volt azzal, hogy ostobaság volna a vendég figyelmét elterelni a fő attrakciótól, a terem közepén a repülőterek csomagkiadójára emlékeztető, ám kétszintes, felül fűtött, alul hűtött futószalagról (pardon, kaitenről). E mellett foglalunk helyet - mint mindenki -, s vadászösztönünket is kiélve kapdossuk el a szimpatikus, apró adagokat a hatvanféle szusiból, maki tekercsből, kimcsiből, gyümölcsből és deszszertből. A Wasabi ugyanis "all you can eat" étterem (csak "eat", az "and drink" nem figyelmetlenségből maradt le), hétköznap ebédidőben 3790 forintért, máskülönben 4790 forintért annyi kis tálkát pakolunk az asztalunkra a kétféle gyömbér, a wasabi és a szójaszószos edényke mellé, amennyit akarunk (a kiürülteket pedig a hangtalan és gyors pincér másodperceken belül elszállítja). Ez pedig remek játék - nem "egyszerű" gasztroélvezkedés, mint másutt, hanem játék -: kellőképp hülyének érezheti magát például az ember, amikor a tápiókás kókusztejleves és a vörös szójababmousse után tízperces gondolkodás révén jön rá, hogy a már félig elfogyasztott, furamód ízletes, neonzöld leves valójában nem egyébből készült, mint az egzotikus alma nevű gyümölcsből. Ahogy játék az is, hogy a máskülönben soha nem elegyített, megannyi közel- és távol-keleti ízt váltogatjuk percenként; s kissé addiktív, ha ottlétünk végére megtanuljuk, mi micsoda, és percekig figyeljük a futószalagot, hogy újra találkozzunk kedvencünkkel. S az ízekre sem lehet egy rossz szavunk sem. Mondom, remek móka, jó játék.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.