tévésmaci - Saskörök a róna felett

  • .
  • 2011. szeptember 1.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché szokásuk szerint az árokparton ücsörögtek-heverésztek, bámulták az úton szaladgáló személykocsikat, "enyém, ami föntről jön, tiéd, ami lentről" alapon, nos, akkor csak annyiban tértek el az általános praxistól, hogy nem gazszálat rágicsáltak, hanem egy-egy szép főtt kukoricát fötörtek bőszen. "mafát várták, mikor jön meg Pestről.
Ám miután elfogyott a kukorica, és kocsik se jöttek, se alulról, se fölülről, és a mögöttük egymást dinnyehéjjal hajigálva háborúzó porbafingók serege is elkushadt, nekikezdtek beszélgetni. Csakhogy úgy beszélgettek, ahogy a könyvekben látták, ami - és itt most engedtessék meg az elbeszélő nyilván szokatlan, s amúgy megengedhetetlen kiszólása - jócskán megnehezíti a krónikás (említett elbeszélő) dolgát. Mert hogy írom le én azt, kérem, hogy Troché azt mondta izgatottan, hogy "Hol az ördögben késik már ez a cudar "mafa, mondta Troché tettetett izgalommal az órájára pillantva". Ez annál is nehezebb, mert azt is érzékeltetni kell, hogy Trochén nem volt karóra, bár amikor a fentieket mondta, lazán előrelendítette a csuklóját, s rápillantott. De nem ez az igazán nehéz, hanem az, amikor azt kéne leírni, hogy ... válaszolta Sztupa - válaszolta Sztupa. Ez nyilván redundáns, tán még a helyesírási szótár is bünteti. Pedig hát így volt. Sztupa azt válaszolta, hogy: "Nyugalom, eddig mindig megérkezett, amikor szükség volt rá, néha akkor is itt lábatlankodott, amikor nem annyira kellett, válaszolta Sztupa." Troché erre felkiáltott, hogy: "Troché erre felkiáltott, hogy ez azért mégse járja, lehet, hogy nem is kocsival jön, hanem vonattal, mindjárt bejön a fél négyes, de ha azon sem lesz rajta, akkor már csak a fél hetessel érkezhet, az meg már azért egy kicsit tényleg késő!" De Sztupa nem hagyta kizökkenteni magát sztoikus nyugalmából, és így felelt: "De Sztupa nem hagyta kizökkenteni magát sztoikus..."

Na, értik már, hogy miért kell azonnal elmennünk tévézni?

Pénteken (2-án) hoppá, hoppá! Váratlanul benyitunk, mint Nimzovics nagymester - egy dokumentumfilmmel! A tv2 11.40-kor kezdi az Egyesült Államok kontra John Lennon c. 2006-os amerikai doksit. Este kilenckor lesz a Filmmúzeumon Francia kapcsolat, szo-szo.

Szombaton teszünk egy kirándulást 1953-ba, Nagy Imre megnyitja az "új szakasz" politikáját, s kijön (az m2-re, 23.45-kor) A házasságszédelgő című amerikai film. 0.20-kor pedig a Filmmúzeum csap bele a Meggyónom vetítésébe - mindkettő ff persze, s az egyik még Hitchcock is.

Vasárnap a Duna 13.30-kor folytatja a hatvanas évek magyar krimi-kémfilm hullámának elővezetését, Az alvilág professzorával (1969). Rossz filmek, de biztosan hoznak egy hangulatot, amit szokás ma retrónak is nevezni.

Hétfőn ugyanez megy, csak az egyesen és főműsoridőben, nyolckor, bár A fuss, hogy utolérjenek! nem krimi, inkább amolyan zenés film, amiben Bodrogi Gyula és Zalatnay Sarolta duettben adja tudtunkra, hogy félteni kell, néha a biztosat is félteni kell. Délután öt előtt kezdődött a Dunán egy napi rendszerességgel nyomandó, négyrészes olasz sorozat: Mussolini és én, Galeazzo Ciano. Sorozatról jut eszembe, hogy 29-e óta megy a Cinemaxon a Treme második évada, ma éjjel kétszer is ismétlik az első részét. Asszem' ide is rakok egy indiánt, s önök pedig eléneklik velem az Iko, ikót: My grandma and your grandma / Sitting by the fire / My grandma says to your grandma / "I'm gonna set your flag on fire" / Talkin' 'bout / Hey now / Hey now / Iko iko an nay / Jockomo feena ha na nay / Jockomo feena nay...

Kedden nem, nem.

Szerdán mit szólnak egy 1979-es tádzsik kalandfilmhez? Az a címe, hogy A testőr, és éjfélkor adja az m2. Ez szerintem valami vicc. Kilenckor volt O'Horten a Dunán, az is vicces. Janisch Attila legjobb filmje, a Hosszú alkony a Filmmúzeumon 0.55-kor pedig halálos. Halálos Mari van benne. Törőcsik.

Csütörtökön megin' retróizé, Borneó foglyai (1950, ff, am) az m2-n 0.35-kor, s éjfélkor a Filmmúzeumon Canterbury mesék, most már tényleg Pasolinitől.

Ne tévézzenek, mert az retróizé, ciki.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.