tévésmaci - Sebzett farkasok

  • .
  • 2011. január 6.

Trafik

Steven Spielberg egyszer azt mondta róla, hogy ő "a világ legjobb színésze" - igazat beszélt, tényleg ő volt a világ legkirályabb mellékszereplője. Pete Postlethwaite 1946.
február 7-én született az északnyugat-angliai Chesire tartományban, és a minap meghalt, elvitte jó ismerőse, a rák. Öreg és beteg emberek, reménytelen egzisztenciák megformálójaként jutott olyan messzire szakmájában, az emberi élet felmutatásában, mint nagyon-nagyon kevés más színész. Olyannak tűnt, aki mindent tud az ember összes tragédiájáról, már fiatalon százévesnek látszott.

1993-ban, tehát 47 évesen az Apám nevében című filmben a nála mindössze kilenc évvel fiatalabb Daniel Day-Lewis apjaként Oscarra is jelölték (Tommy Lee Jones kapta helyette). Következett a Közönséges bűnözők, a Sárkányszív, a Rómeó+Júlia és az Elveszett világ (itt dolgozott együtt Spielberggel, meg az Amistadban), melyek miatt hiába volt a Fújhatjuk c. darabban (mellesleg beteg) főszereplő, már egyértelművé vált, hogy ő örökre epizodista marad. Tán mert olyan neve volt, amit nem könnyű se kimondani, se megjegyezni, ám az arcát és a hangját, akcentusát lehetetlen elfelejteni.

Ezután már nem nagyon zúzta a legmagasabb (?) szinten (2005-ben például szerepelt egy Vörös higany c. filmben Stockard Channinggel és Ron Silverrel, azaz az elnök embereivel), idén viszont volt két nagy dobása is: fellépett Christopher Nolan Eredetében és a Ben Affleck rendezte Tolvajok városában is. Mindkettőben erősen leépült feje volt, mindkettőben meghalt, előbbiben ráadásul az egész filmet egy kórházi ágyban töltötte, haldoklót alakítva. 64 évesen halt meg, nem először volt rákos, 1990-ben el kellett távolítani az egyik heréjét. Örökre a kedvencünk marad, menjünk tévézni.

Pénteken (7-én) este nyolckor Martin Ritt 1987-es filmje, a Call girl ötszázért lesz a Cinemaxon. Szerintem a remek Ritt az a rendező, akinek legtöbbször fordították nagyon hülyén magyarra a filmjei címét - ez itt az ezüstérmes opus (az aranyat A kéjnő Kaliforniába készül vitte). Talán nem véletlenül veszi elő 22.15-kor az MGM a Nagymenőket - sajnos ezen a héten belül a filmrovat elvitte a nagy tévés durranásokat, ide csak rossz hírek jutottak. Hogy mást ne mondjak, ekkor már negyedórája megy a Dunán Kusturica Undergroundjának hatrészes sorozatváltozatából a nyitány.

Szabad szombat.

Vasárnap a méltán elfeledett Peter Greenaway este tizenegy után a Dunán próbálja megfesteni Rembrandt Éjjeli őrjáratát - önök szerint sikerül? De mit tehet a költő, akinek kábé ekkor fogy el türelme a Cinemaxon 21.40-kor elkezdett '91-es Jarmusch-jópofizást nézve (Éjszaka a Földön: szkeccsfilm sztárokkal).

Hétfőn Yul Brynner játssza Lee van Cleef Bereményi Gézát is megihlető szerepét, Sabatát az Isten veled, Sabata! című rettenetben, s vajon ki más is lehetne a partnere, mint Dean Reed (boldogok, akik az USA-ból az NDK-ba disszidáló népénekes nevét már hallomásból sem ismerik - MGM, 22.30). Akinek nem volt elég Kusturicából, az A papa szolgálati útra ment című 1985-ös filmből megpróbálhatja kihámozni, hogy a fenébe lehettek a nyolcvanas évek masszívan középszerű rendezőiből a kilencvenes évek sztárjai - nekem nem sikerült (Cinemax, 20.00). Lesz Könnyű testi sértés 22.25-kor a Filmmúzeumon - Práter utca 55. a moziban!

Kedden a Filmmúzeumon este tizenegykor A híd; az 1959-es német darabban gyerekek (köztük Fritz Wepper) védenek egy hidat a második világháborúban. Utána Szegénylegények. Éjjel (1.45) az MGM-en Orfeusz alászáll, Anna Magnani és Marlon Brando kettősével.

Szerdán éjjel (2.30) szex: Canterbury mesék a Cinemaxon.

Csütörtökön laza mozdulattal hátradobom szemembe hulló rakoncátlan fürtjeim, s annyit mondok, Anrizsorzs Kluzó filmje 1955-ből, az Ördöngösök fél tíz után a Dunán.

Ne tévézzenek, mert rossz a műsor, összeállításunkban jó okkal nem szerepelt a rádióújságokban első oldalakon szereplő öt csatorna (m1, m2, RTL Klub, tv2, ViaSat3) kínálatából semmi. Mégis mindenki ezeket nézi. Tehát a tévézés rengeteg brutálisan elfecsérelt idő.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.