tévésmaci - Sebzett farkasok

  • .
  • 2011. január 6.

Trafik

Steven Spielberg egyszer azt mondta róla, hogy ő "a világ legjobb színésze" - igazat beszélt, tényleg ő volt a világ legkirályabb mellékszereplője. Pete Postlethwaite 1946.
február 7-én született az északnyugat-angliai Chesire tartományban, és a minap meghalt, elvitte jó ismerőse, a rák. Öreg és beteg emberek, reménytelen egzisztenciák megformálójaként jutott olyan messzire szakmájában, az emberi élet felmutatásában, mint nagyon-nagyon kevés más színész. Olyannak tűnt, aki mindent tud az ember összes tragédiájáról, már fiatalon százévesnek látszott.

1993-ban, tehát 47 évesen az Apám nevében című filmben a nála mindössze kilenc évvel fiatalabb Daniel Day-Lewis apjaként Oscarra is jelölték (Tommy Lee Jones kapta helyette). Következett a Közönséges bűnözők, a Sárkányszív, a Rómeó+Júlia és az Elveszett világ (itt dolgozott együtt Spielberggel, meg az Amistadban), melyek miatt hiába volt a Fújhatjuk c. darabban (mellesleg beteg) főszereplő, már egyértelművé vált, hogy ő örökre epizodista marad. Tán mert olyan neve volt, amit nem könnyű se kimondani, se megjegyezni, ám az arcát és a hangját, akcentusát lehetetlen elfelejteni.

Ezután már nem nagyon zúzta a legmagasabb (?) szinten (2005-ben például szerepelt egy Vörös higany c. filmben Stockard Channinggel és Ron Silverrel, azaz az elnök embereivel), idén viszont volt két nagy dobása is: fellépett Christopher Nolan Eredetében és a Ben Affleck rendezte Tolvajok városában is. Mindkettőben erősen leépült feje volt, mindkettőben meghalt, előbbiben ráadásul az egész filmet egy kórházi ágyban töltötte, haldoklót alakítva. 64 évesen halt meg, nem először volt rákos, 1990-ben el kellett távolítani az egyik heréjét. Örökre a kedvencünk marad, menjünk tévézni.

Pénteken (7-én) este nyolckor Martin Ritt 1987-es filmje, a Call girl ötszázért lesz a Cinemaxon. Szerintem a remek Ritt az a rendező, akinek legtöbbször fordították nagyon hülyén magyarra a filmjei címét - ez itt az ezüstérmes opus (az aranyat A kéjnő Kaliforniába készül vitte). Talán nem véletlenül veszi elő 22.15-kor az MGM a Nagymenőket - sajnos ezen a héten belül a filmrovat elvitte a nagy tévés durranásokat, ide csak rossz hírek jutottak. Hogy mást ne mondjak, ekkor már negyedórája megy a Dunán Kusturica Undergroundjának hatrészes sorozatváltozatából a nyitány.

Szabad szombat.

Vasárnap a méltán elfeledett Peter Greenaway este tizenegy után a Dunán próbálja megfesteni Rembrandt Éjjeli őrjáratát - önök szerint sikerül? De mit tehet a költő, akinek kábé ekkor fogy el türelme a Cinemaxon 21.40-kor elkezdett '91-es Jarmusch-jópofizást nézve (Éjszaka a Földön: szkeccsfilm sztárokkal).

Hétfőn Yul Brynner játssza Lee van Cleef Bereményi Gézát is megihlető szerepét, Sabatát az Isten veled, Sabata! című rettenetben, s vajon ki más is lehetne a partnere, mint Dean Reed (boldogok, akik az USA-ból az NDK-ba disszidáló népénekes nevét már hallomásból sem ismerik - MGM, 22.30). Akinek nem volt elég Kusturicából, az A papa szolgálati útra ment című 1985-ös filmből megpróbálhatja kihámozni, hogy a fenébe lehettek a nyolcvanas évek masszívan középszerű rendezőiből a kilencvenes évek sztárjai - nekem nem sikerült (Cinemax, 20.00). Lesz Könnyű testi sértés 22.25-kor a Filmmúzeumon - Práter utca 55. a moziban!

Kedden a Filmmúzeumon este tizenegykor A híd; az 1959-es német darabban gyerekek (köztük Fritz Wepper) védenek egy hidat a második világháborúban. Utána Szegénylegények. Éjjel (1.45) az MGM-en Orfeusz alászáll, Anna Magnani és Marlon Brando kettősével.

Szerdán éjjel (2.30) szex: Canterbury mesék a Cinemaxon.

Csütörtökön laza mozdulattal hátradobom szemembe hulló rakoncátlan fürtjeim, s annyit mondok, Anrizsorzs Kluzó filmje 1955-ből, az Ördöngösök fél tíz után a Dunán.

Ne tévézzenek, mert rossz a műsor, összeállításunkban jó okkal nem szerepelt a rádióújságokban első oldalakon szereplő öt csatorna (m1, m2, RTL Klub, tv2, ViaSat3) kínálatából semmi. Mégis mindenki ezeket nézi. Tehát a tévézés rengeteg brutálisan elfecsérelt idő.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.