Három Huszár; Szonáta Alapítvány; Bertalan vendéglő

szerző
- böröcz -
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Régi Zeneakadémia, Bp. VI., Vörösmarty u. 35. II. emelet

A kamaszkor viszontagságos évei után néhány emberben feltámad az érdeklődés a komolyzene iránt. Szerencsésebbeknél az érdeklődés töretlen volt a lárvaállapottól a bebábozódáson keresztül a végső kifejlődésig, és szerencsétlenek azok, akiknél ez sohasem fog bekövetkezni. ´k itt abbahagyhatják az olvasást.

Bár egyre több magyar háztartásban van már CD-lejátszó, az életszínvonal emelkedése nem elég meredek ahhoz, hogy a meglehetősen drága, igényes komolyzenei CD-kre is fussa belőle. Nemcsak a jóérzésű, egyszerű zenehallgatóknak, hanem a kuriózumokra éhes, igazi ínyenceknek is hasznos lelőhely a Szonáta Alapítvány gyűjteménye.

Bársony Ágnes és Rácz Judit gondolt merészet, és a Pro Helvetie alapítványtól megpályázott pénzből 1997-ben létrehozott egy komolyzenei CD- és videogyűjteményt. Otthonra a régi Zeneakadémián találtak, Erkel Ferenc egykori lakásában. A hármas társbérleten a Zeneakadémia és a Liszt Ferenc Társaság hangtárával osztoznak. Liszt is ebben az épületben lakott, csak eggyel lejjebb. Tanítványa, Emil Sauer zongorázta föl a Don Juan-fantáziát a 143 gépzongora-tekercs egyikére. A tekercsek is a hangtárba kerültek, sajnos megfelelő berendezés híján nem lehet őket lejátszani. Nem úgy, mint a helyben hallgatható 500 CD-t, 600 LP-t és a Szonáta Alapítvány ingyen kölcsönözhető és 2000 forint letét ellenében hazavihető 2500 CD-jét.

A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik. Az is megtörtént, hogy valaki besétált, és ott hagyott tíz CD-t, de Isaac Stern egyszer 200 darabot küldött. A kollekció összeállításában nagy súlyt kapott a barokk zenei különlegességek reprezentálása (például Händel: Flavio, Rameau: Castor és Pollux) és a különböző előadók által megszólaltatott ismert művek, például Bach János passióját Rilling, Brüger és Gardiner vezényletével is meghallgathatjuk. De az is érdeklődésre tarthat számot, amikor egy művésszel sorozatot vesznek föl, például Diskauval Schubert összes dalait 21 CD-n vagy Askenazival Mozart összes zongoraversenyét.

Az alapítvány videotékája még csak 200 darabot számlál, de érdekességekben itt sincs hiány. Ojsztrah és Richter portréfilmje mellett felfedeztem az 1924-es Le train bleu balett rekonstruált előadását. Az Orosz Balett bemutatója Párizsban a Theatre des Champs-Élysées-ben volt, és Picasso tervezte a díszletet. A filmek nem kölcsönözhetők, helyben tekinthetők meg, és ha kis csoportot gyűjtünk, Erkel volt dolgozószobájában akár használhatjuk a hifi videó házimozit is. Erkel már nem lakik itt.

- böröcz -

Bp. VI., Jókai u. 36-38.

Nyitva: H-Cs: 11-23,

P-Sz: 11-24,

V: 16-22

Éjszakai akcióinkat gyakran indítottuk a Nyugatinál forgó nagy óra alól, és határtalan lustaságunk folytán, maximális közelsége révén, ez a kocsma tűnt a legalkalmasabbnak. Hosszabb távú, komoly kapcsolat kialakulásához ez azért kevés lett volna, ehhez egyéb erények felderítésére is szükség volt.

Attitűdjében határozottan oldszkúl helyiség ez - nincsenek biliárdasztalok, nem lehet dartsozni, nincs se színpad, se táncparkett. A hangsúly az itatáson van. Érdekes, hogy a dekoráció egyáltalán nem utal a kocsma nevére, hosszas vizsgálódás után is csak egy apró festmény repróját fedeztem fel a falon, azon viszont három helyett sok huszár volt. Igazi dizájnról nem is beszélhetünk, szimpla fából készült lambéria van mindenütt, néhány megfakult röviditalreklámmal feldobva. A fa általában is az uralkodó anyag, fából vannak az asztalok, a padok és a bokszokat képző, spanyol hatású falak is.

Egyetlen figyelemelterelő eszközként egy tévé van felszerelve a menetiránnyal szemben, ez - lehalkítva - vagy a Music Televisiont vagy a Z Pluszt mutatja. (Gondolom, ha meccs van, akkor meg azt.) A Giccs és kultusz kiállítás tárlatanyagát biztos gazdagították volna a hatalmas, narancssárga műanyagból készült lámpabúrák, melyek a fal felsőbb szegleteibe helyezett művirágcsokrokkal együtt már majdnem bájos összhatást eredményeznek.

Az italok esetében megnyugtató, hogy itt a pohár kiskorsót, a feles pedig tényleg öt centilitert jelent, és nem hiányzik sem a só, sem a citrom a tequila mellől. Negatívumot a sörválaszték kapcsán lehet említeni, ezt ugyanis erősen limitálja az, hogy a hely egyetlen malátafeldolgozó támogatását élvezi. Röviditaloknál viszont nincsen ilyen korlátozás.

A pincérek gyorsak - nagyon, de nem zavaróan udvariasak. Tíz óra előtt még könnyen lehet helyet találni, aztán viszont megtelik a hely emberekkel. Ilyenkor már a különterem is nyitva áll. Aki túl szolidnak és visszafogottnak találja a főtermet, az nyugodtan nézzen be ide, füstölje tele a szobát, üljön le az asztalokhoz, és a fal graffitijeit bámulva -a korábbi vizuális semlegességhez képest - szinte vadító esztétikai élményben lesz része.

Meg kell még emlékeznem arról, hogy mind a fő-, mind a mellékhelyiségek tiszták, de ez szerencsére nem csúszik át kényelmetlen sterilségbe. Meleg kaja ugyan nincs, ám vannak szendvicsek, pogácsák.

Péntek este - pedig még közel sem volt telt ház, mégis - egyszerre hárman szolgáltak fel. Arra gondoltam, hogy talán ők lesznek a három huszár.

- greff -

Csapolt Amstel (korsó/pohár): 200/125, barna: 230/145, bor: 35/deci, rövidek (5 cl): Unicum: 270, vodka: 200, tequila: 400, szendvicsek: 120-200 Ft

Bp V., Október 6. u. 3.

Dolgozatom tárgya a Bertalan vendéglő, a CEU utcájában. Prekoncepcióm szerint a létesítmény tele lesz liberális filozófusokkal és női stúdiumokat folytató angolkisasszonyokkal, kik éppen arról vitatkoznak, igaza van-é Konrádnak.

Lószerszámot jönnek be az én elgondolásaim. Ráadásul ez a Bertalan vendéglő az a Bertalan vendéglő, ahol már korábban voltam párszor, csak az egyik asztalt fordították el. A kőpadló meg fel van mosva frissen, gondolom, mikor belépek. Meg később is, mikor kilépek, mert valami csoda folytán a padló állandóan úgy néz ki, mintha frissen lenne felmosva.

Nos, rendeljünk. Étlap. Jó hosszú, mire átolvasod, elfelejted, mit is néztél ki magadnak az eleje tájt. Magyaros szűzérméket rendelek burgonyával meg salátát is hozzá kultúrember módján (amúgy nemigen eszem salátát). A pincérnő felvilágosít, hogy ez lecsóval megy, nem kell hozzá saláta. Lecsóval? Úristen, meghátrálok, lecsót ne. Elfogadom ajánlatát, erdélyi fatányéros lesz vegyes körettel plusz saláta.

Várakozó álláspontra helyezkedem söröm mellett, most jön a megfigyelés, óvatosan, de még inkább szociologisztikusan. A belső helyiségből úgynevezett roma nagycsalád jön ki jóllakottan, mellettem a másik szeparéban úgynevezett roma üzletemberek sörözgetnek. A söntésnél úgynevezett egyedül élő magyar ember, cekkerrel és kisfröccsel. Elvagyunk. Megy a rádió is, kedvencem, Britney Spears nyomja a nagy slágert, puszillak, kis gimnazistám. Este hattól lesz élőzene, profilváltás van, mint azt később megtudom az üzletvezető asszonytól: a lepra helyből most itt kultúrhely lett, apró átalakításokkal, fazonigazítással: kockás abrosz, gulásch - paprikásch - dojcse turiszten, a falon miniatűr festmények (a Kanadába emigrált Fefe nevezetű exvajdasági magyar festőtől) meg mindenféle más, amit elfelejtettem megjegyezni, nehéz ez a szakma. Az erdélyi fatányérost nehéz bevágni, nagy az adag.

Liberálisok még mindig sehol, viszont eszembe jut, hogy kiknek is volt ez a törzshelye: az ide emigrált vajdasági magyar újságíróké (míg meg nem haltak), akik a Pesti Hírlapnak dolgoztak. Úgyhogy semmi libcsi, inkább konzi, bár ők ilyen evős-ivós emberek voltak, Újvidéken a Dominóba jártak, Pesten a Bertalanba. Átérzem a fílinget, én is ugyanabban a helyzetben vagyok, mint ők, míg meg nem halok.

Zabálás után bambulás, ugrik a megfigyelés, leblokkol az agy, pedig még kéne valami adat. Felfedem kilétemet, mondom, hogy voltam én már itt, többször is, és mindig a könyvhét alatt. Tudniillik a hely nagy előnye, átlagos pesti árfekvése mellett, hogy közel van a Vörösmarty térhez. Hja, mondja az üzletasszony, már le is foglalta a Palatinus Könyvkiadó a kistermet.

-szerbhorváth -

Erdélyi fatányéros: 950 Ft, vegetáriánus tál: 750 Ft, párizsi szelet: 530 Ft, brassói: 650 Ft, hátszín "Budapest" módra: 800 Ft, sztrapacska: 480 Ft, bográcsgulyás 500 Ft, csapolt Schwechater (korsó/pohár): 230/140 Ft, csapolt Kaiser: 260/160, kommersz tömény (4cl/2cl): 200/100 Ft, Unicum: 360/180 Ft, olaszrizling és muskotályos literje: 250 Ft

szerző
- böröcz -
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs