A hatvanas évek amerikai hippimozgalmából kinőtt, az Interneten kultikus státust élvező új tudatosok néhány nagymesteréről esett már szó ezeken a hasábokon. William Burroughs, Aldous Huxley, Timothy Leary, Albert Hoffmann vagy Terrence McKenna az irodalom, a tudomány és a pszichedélia határvidékein fogant életművét egész sor kibukott tudós életműve egészíti ki, az ígéretesen induló tudományos karriert általában valamiféle súlyos gyermekkori lelki karambol utóhatásaként huzamosabb időn keresztül szedett tudatmódosító szer tereli át egy másik dimenzióba. Nem történt ez másként az 1918-as születésű doktor Lilly esetében sem, aki már négyéves korában látomáson esik át egy katolikus templomban, hatévesen súlyos betegségből kifolyólag halálközeli élményben van része, felső tagozatban éterrel kísérletezik. A katolicizmustól az első maszturbáció után elfordul, mert az egyház nem tolerálja a szexet isteni eksztázisként értelmező elméletét. A középiskolában Einstein juniornak csúfolt fiú kiemelkedően tehetségesnek bizonyul, és mikor bátyja műhiba következtében meghal, elhatározza, hogy orvos lesz.
Az egyetemen önmagán és kísérleti állatokon végrehajtott agykísérleteivel válik hírhedtté, a kortexbe vezetett elektródákkal az öröm- és a fájdalomközpontok működését kutatja, első publikációjában a multiplex realitásról alkotott hipotézisét fejtegeti. Az általa felfedezett, a külvilágtól hermetikusan elszigetelt izolációs tankban hallucinogénekkel kísérletezik, és részt vesz a CIA-nak a megváltozott tudatállapotokat tanulmányozó kísérletsorozatában is. Eredményeit később felhasználják a drogokkal és agyba implantált elektródákkal irányítható, apró bombát vagy atombombát hordozó állatok létrehozására irányuló katonai programban; ekkor szembefordul megbízóival, és mozgalmat indít az elektródás vagy lobotómiával járó agykísérletek megszüntetéséért.
Delfinkísérletekbe kezd, 1959-ben saját kutatóintézetet alapít, és a fajok közötti kommunikációt kutatja. Beszélni tanítja delfineit, feltérképezi agyuk területeit. Ember és delfin című könyve tudományos körökben elutasításra talál, ekkor a pszichoanalízis és a keleti miszticizmus felé fordul, és egy chilei gnosztikus közösségben él egy darabig. 1973-ban története alapján A delfin napja címmel hollywoodi film készül, a torzításokért beperli a producereket, akik kutatóintézetének juttatott adománnyal rendezik az ügyet.
Rendszeres fejfájásai miatt hónapokig ketamint szed, a szer hatása alatt földön kívüli lényekkel találkozik, és rájön, hogy ők felelősek a koincidenciajelenségekért, valamint az ember és a főemlősök (emberszabású majmok, cetfélék) a többi fajhoz képest meglepően fejlett agyát is ők hozták létre és juttatták vissza a bolygóra. Gyakori megérzései és rendkívüli empátiás képessége miatt néhányan varázslónak, mások bolondnak tartják. Hallucinogének (LSD és ketamin) hatása alatt telepatikus kapcsolatot épít ki delfineivel. A ketaminnal kapcsolatos tapasztalatait The Scientist című könyvében összegzi, amelyből szintén film készült (Altered States). A tudományos életből régen száműzött, az új tudat mozgalomban azonban kultikus státust kivívott doktor jelenleg a humán biokomputer számítógépes szimulációjával és tenger alatti delfin-telefonok felállításának ötletével foglalkozik.
Bodoky Tamás
Lilly az Interneten:
http://www.disinfo.com/CC/newsci/CC"newsci"Lilly.html
Dr. John C. Lilly művei
Man and Dolphin (1961)
The Center of the Cyclone (1973)
Programming and Metaprogramming the Human Biocomputer (1974)
The Dyadic Cyclone (1974)
Simulations of God: The Science of Belief (1976)
The Deep Self (1977)
Lilly on Dolphins (1977)
The Scientist (1978)
Communication Between Man and Dolphin (1978)
Ketamin
Általános fájdalomcsillapító, disszociatív mellékhatása testen kívüli élményeket indukál, így bár nem okoz eufóriát, a pszichoanalízis és az új tudat mozgalom egyaránt él vele. Könnyen szintetizálható, így hamisított ecstasy tablettákban is előfordulhat, de egyes dél-amerikai törzsek által használt pszichoaktív ayahuasca-főzetből is kimutatták. Hosszan tartó használata a valóságérzékelés zavarait, paranoiát és más pszichózisokat okoz. Népszerűségét az Interneten fokozza, hogy a felhasználó a drog hatására számítógépe előtt ülve megtapasztalhatja a kibernetikus teret.
Koincidenciaelméletek
A különös, valószínűtlen egybeesések, vagyis a szinkronicitás magyarázatára kidolgozott teóriák. Carl Jung az archetípusokkal, John C. Lilly a Földön és konszenzusvalóságon kívüli entitásokkal hozza összefüggésbe a jelenséget. Robert Anton Wilson és William Burroughs is kiemelt jelentőséget tulajdonít például a 23-as számnak, amely szerintük racionálisan megmagyarázhatatlan összefüggésekben bukkant fel a világtörténelem és saját életük során, ahogyan az sem lehet véletlen, hogy az Internetre kötött számítógépeken a távoli számítógép elérésére alkalmazott "telnet" protokoll éppen a 23-as számú portot használja.
