Akik karácsonykor sem akarnak az egészségtudatos táplálkozással felhagyni, cukormentes, "fitt" szaloncukrot, csökkentett zsírtartalmú pulykát, fruktózzal készült bejglit ajánlanak. De vannak olyanok, akiknek - mindezek ellenére - valóságos rémálom az ünnepi készülődés: irtóznak a nagy családi vacsoráktól, vendégségektől, nem mennek étterembe, mert rettegnek attól, hogy elveszítik a kontrollt precízen kidolgozott étkezési szabályaik felett. Esetleg olyan ételt esznek, ami nem "tiszta". Nos, ők azok, akik orthorexia nervosában, egészségesétel-függőségben szenvednek, egy olyan táplálkozási zavarban, amelynek létezését csak mostanában kezdi komolyan venni a tudomány.
1997-ben egy orvos, Steve Bratman saját tapasztalatai alapján jelentette ki, hogy a közismert táplálkozási zavarokhoz (anorexia, bulimia) hasonló, veszélyes étkezési rendellenesség az is, ha valakinek az egészséges táplálkozás válik a rögeszméjévé. A görög ortho (helyes, megfelelő) és az orexis (étvágy) szavakból orthorexiának nevezte el az új betegséget: az egészséges étkezéshez való kóros ragaszkodást.
Tiszta, természetes
Az érintettek szerint az evészavar "kicsiben kezdődik": először csak a köztudottan egészségtelen ételeket, édességet, chipset hagyják el, majd lemondanak a cukorról, a zsíros, magas szénhidráttartalmú ételekről, több salátát, zöldséget fogyasztanak, és kevesebb kávét. Egy idő után száműzik a félkész, konzerv- és mirelit ételeket, mert ódzkodnak az ezekben található mesterséges adalékoktól, tartósítószerektől, színezékektől is. Eközben folyamatosan az egészséges, tápláló ételeket keresik - maguk szívesen használják a "tiszta" jelzőt -, így egyre kevesebb dolgot hajlandóak megenni, s táplálkozásuk a monodiétákhoz, illetve a különféle böjtökhöz kezd hasonlítani. A súlyosabb orthorexiás eljuthat oda, hogy összesen csak három-négyféle ételt eszik meg, általában nyers zöldséget, magvakat, természetes gabonakészítményeket, tofut. Esetleg gyümölcsöket, persze csak a biót.
Az orthorexiás életének egyre inkább a táplálkozás válik a központi elemévé, egyre több időt tölt azzal, hogy - néha napokra előre - megtervezze, beszerezze és elkészítse ételeit. "Nagyon tájékozottak, úgy olvassák a szaklapokat, mint más a napi sajtót, böngészik az internetet, órákat töltenek információgyűjtéssel a helyes táplálkozásról - mondja Fekete Krisztina dietetikus, aki szerint nagyságrendekkel szigorúbb egy orthorexiás saját kútfőből összeállított, ideálisnak tartott menüje, mint amit a szakember ajánlana. - Ha egy élelmiszerről azt olvassa, hogy valamilyen szempontból mégsem helyes a fogyasztása, és ez alátámasztottnak, logikusnak tűnik, azonnal kiiktatja az étrendjéből." Az orthorexiás rögeszmésen ragaszkodik tiltólistájához, annak ellenére, hogy a dietetikus szerint az egészséges táplálkozásban semmi sem tilos. "Csak az arányok, a mennyiség és a gyakoriság meghatározott, hiába állítják ennek ellenkezőjét a megvonásos divatdiéták."
A nyersanyag-válogatáson túl az ételek elkészítési módjai is az egészségesnek tartott változatokra redukálódnak, sokan végül kizárólag nyers ételt fogyasztanak. A dietetikus szerint kezdetben, míg kevesebb a tilalmi szabály, a napi kalóriabevitelben nincs jelentős különbség, ezért csak egy idő után kezd el fogyni a beteg.
A hiányos táplálkozás minden esetben betegségekhez vezethet: a "megfelelő" étkek számának csökkenésével megjelennek a hiánytünetek, attól függően, hogy milyen ideológia alapján mely élelmiszercsoportokat iktatták ki. Fekete Krisztina szerint általános a vitamin- és ásványianyag-hiány, a hormonális háztartás egyensúlyának felborulása. "Ha tejtermékeket nem fogyaszt az orthorexiás, akkor a kevés kalcium miatt a fogak károsodnak és az idegrendszeri működés romlik, a fehérjéről lemondva az izomfelépítés sérül - sorolta a példákat. - Jellemzőek a gyomor- és emésztőrendszeri problémák, valamint a bőrbajok." A tünetegyüttest először leíró Bratman szerint az orthorexia szélsőséges esetben akár halálhoz is vezethet, mint annál a hozzá forduló nőnél, aki a többéves, lassú önéheztetés miatt kialakuló szívelégtelenségbe halt bele. Pedig több orvosnál megfordult, de mindenütt anorexiásként diagnosztizálták, hiába mondta, hogy más a motivációja, nem fél az elhízástól, nem akar extravékony lenni. Csak tökéletesen egészségesen akar enni, "tisztának, természetesnek" szeretné érezni magát.
Vallási, fanatikus
"A hivatalos pszichiátria még nem nagyon ismerte el az orthorexiát mint betegséget, mostanság kezdi csak befogadni a tudomány, miután többen leírták és hivatkoztak rá" - magyarázza Túry Ferenc pszichiáter, aki szerint ez leginkább annak köszönhető, hogy Bratman annak idején - ráadásul saját története nyomán - nem egy tudományos szaklapban publikálta megállapításait. A részben uniós háttérrel működő szervezet, a European Food Information Council (EUFIC) azonban napjainkban már egyenesen arra figyelmeztet: a terjedőben lévő új táplálkozási zavar elérte azt a szintet, hogy már komoly aggodalomra ad okot.
Az egészségtudatosan táplálkozók többsége persze nem tartja túlzónak a helyes életmód irányába tett törekvéseit. Az orthorexia veszélye éppen abban rejlik, hogy a betegek meg vannak róla győződve: mindent megtesznek az egészségük érdekében, sőt néhányan hisznek abban, hogy ideális reformtáplálkozásuk segítségével kúrálják ki magukat. "Nem tartják magukat betegnek, nem kérnek orvosi segítséget, pedig az orthorexia egy bizonyos típusú megszállottság a szó orvosi, kényszeres értelmében" - mondja Túry.
Mivel egy ilyen étrend betartása óriási akaraterőt kíván, sokan közülük megvetést és felsőbbrendűséget éreznek más emberekkel szemben, akik erre nem képesek. Ezért ha kritika éri az orthorexiást, a maximálisan egészséges táplálkozás adta - hamis - öntudattal vág vissza: "Nézd meg, te miket eszel!" Bratman egy cikkében úgy fogalmaz, hogy néhányan valóságos szentnek tartják magukat, amiért egész nap magokat esznek. Ez persze azt is jelenti, hogy amenynyiben megszegik szabályaikat, és esznek a "tiltott" ételekből, bűnösnek, "bemocskoltnak" érzik magukat, és sokszor még szigorúbb szabályokkal próbálnak "megtisztulni": például egy időre megvonják maguktól az ételt, ami jól mutatja, milyen könnyű átcsúszni egy más evészavarba. Az orthorexiások az anákhoz (az anorexia nervosában szenvedők saját magukra alkalmazott rövidítése) hasonlóan a tökéletességre törekszenek, miközben a bulimiásokra jellemző falásrohamok törhetnek rájuk attól, hogy folyamatosan csak bizonyos ételek fogyasztására kényszerítik magukat.
Mivel folyamatosan azzal foglalkoznak, hogy melyek a jó és a rossz ételek, egyre neurotikusabb viszonyba kerülnek az étkezéssel - amelynek élvezeti oldala számukra teljesen háttérbe szorul -, a pszichikai hanyatlás pedig szociális elszigetelődéssel társul. Jellemző, hogy nem járnak vendégségbe, étterembe, társas eseményekre, mert attól félnek, nem tudják kontrollálni étkezésüket. Enyhébb esetben azt mérlegelik, hogyan tudnák kimenteni magukat bizonyos alkalmakkor, kifejezetten azért, hogy ne kelljen étkezniük, mások "túlélőkészletként" a saját ennivalójukat viszik magukkal. Ez előbb-utóbb a társas kapcsolatok rovására megy, az orthorexiások magányossá válnak. Volt, akinek még a munkája is veszélybe került, mert idejének jelentős részét mintaétrendjének megtervezése és megvalósítása töltötte ki.
Mivel az orthorexia új típusú étkezési rendellenességnek számít, nem definiálták pontosan, kiket érinthet elsősorban. Néhány szakember szerint főként a fiatal, magasabb végzettségű személyek válhatnak egészségesétel-függővé, akik számára fontos a külső elvárásoknak való megfelelés, és elég jól is keresnek, hiszen a kifogástalan alapanyagok megvásárlása nem épp pénztárcakímélő. "A hozzám forduló egyik tipikus orthorexiás, a harmincas évei közepén járó hölgy azonnal leszögezte: terápiára nincs szüksége, pontosan tudja, mit ehet, szigorú Candida-diéta szerint kell étkeznie - mondja Dudás Katalin pszichológus, az Angyalok Konyhája étkezési terápiás rendszer kitalálója. - Az anorexiásokra jellemző mértékben le volt soványodva, akkoriban vált el, így még inkább belevetette magát az egészséges életmódba, azt mondogatta, a férje egyáltalán nem értette meg ennek fontosságát. Nem gyógyult meg, de több mint egyéves, lassú kísérletezgetéssel mára változatosabb ételeket is sikerült beépíteni az étrendjébe." Az étkezési tanácsadó szerint az orthorexiások másik jellemző csoportját azok a súlyos anorexiából kilábaló betegek jelentik, akik elindulnak a gyógyulás útján, esznek, de - akár grammra pontosan - kikötik, hogy mit és mennyit. "Olyanok is akadnak, akik vallási meggyőződésből kerülnek el bizonyos ételeket, de aztán ez a tartózkodás önálló életre kel, és evészavar lesz belőle."
Magányos, divatos
Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a gyerekeket is fenyegeti az orthorexia, ha szüleik túlzásokba esnek a mostanság divatos és össztársadalmi szinten is sulykolt egészséges táplálkozásra nevelésükben. Az ilyen gyerekeknek torzul az étellel, étkezéssel való viszonyuk, és nagyobb eséllyel alakulhat ki náluk valamilyen táplálkozási zavar, míg mások szerint fiatal korban, otthoni befolyás nélkül is káros lehet a média közvetítette szépségkultusz, a külső megjelenést, testsúlyt mindenek elé helyező hatások.
Steve Bratman azt állítja, hogy egyre több fiatal fordul hozzá az interneten keresztül - sokan a szüleik tudta nélkül -, közülük a legfiatalabb, evési rendellenességben szenvedő gyerek mindössze kilencéves volt. Szüleik - még ha jót is akartak - belekényszerítették őket az általuk helyesnek tartott táplálkozási ideológiába, például csak vegetáriánus ételt kaptak. Mást viszont a mesterséges anyagot is tartalmazó ételtől tiltottak szigorúan, amitől a dietetikus szakemberek szerint a gyerekek összezavarodnak, hisz a reklámokban és kortársaiknál látják ezeket, és így közülük sokan titokban, olykor mérték nélkül esznek ezekből.
Bár Magyarországon kifejezetten orhtorexiában szenvedő gyerekről a nyilatkozó szakembereknek nincs tudomásuk, a probléma egyiküknek sem ismeretlen. "Eddigi praxisomban az a kisgyerekes család jelentette a legnagyobb gondot, amely drasztikusan vegetáriánus volt, ráadásul mindent kizárólag nyersen fogyasztottak - mondja Vinczéné Markó Katalin védőnő. - Addig nem estünk kétségbe, amíg az édesanya szoptatta a csecsemőt, de később csak zöldséget, főzelékanyagot akart adni a gyereknek, kizárólag nyersen és só nélkül." A védőnő hiába próbálta megértetni az egyébként felsőfokú végzettségű szülőkkel, hogy egy gyereknek más az emésztése, szüksége van főtt ételre. Amikor egészségről alkotott nézeteikre hivatkozva már azt sem engedték, hogy a gyerek megkapja a kötelező oltásokat, a védőnő szerint már a gyermek veszélyeztetéséről volt szó. A család végül a gyerekjóléti szolgálat "felbukkanásától" tartva engedett: hajlandók voltak tápszert is adni a kicsinek, és az alapoltásokat is megkaphatta. "Legalább ilyen nagy tortúra volt meggyőzni azt a kizárólag gyümölcsökön és zöldféléken élő anyukát, aki szoptatta ugyan kisbabáját, de annak mégis borzalmas volt a vérképe - folytatja a védőnő. - Megoldásként magas vastartalmú természetes anyagokat kerestünk, végül ráálltak, hogy darált mákot, búzát, zöldárpát, később pedig már egyes tejtermékeket is adjanak a gyereknek" - tette hozzá.
Felnőtt embereknél a családtagoknak, barátoknak kell észrevenniük, ha valami nincs rendben, de az orthorexia ebből a szempontból sokkal alattomosabb, hiszen a beteg a külvilág felé a saját magára maximálisan odafigyelő, egészséges ember ideáját sugározza. Dudás Katalin szerint ez a legördögibb étkezési rendellenesség, mert az orthorexiások egy társadalmilag, etikailag nagyon is elfogadott dolgot képviselnek. Túry Ferenc pszichiáter szerint itt nem egyszerűen az evésről van szó, a jelenségnek társadalmi üzenete van, abból fejlődik ki, ahogy a mai kényszeres fogyasztói társadalomban a belső értékek helyett a külső megítélésre tolódott át a hangsúly. Az orthorexiások annyira meg akarnak felelni, hogy belebetegszenek, de számukra ez több: magánvallás, az egészséges élet hajszolásának mindent betöltő kultusza.
A szerző az origo munkatársa.
