Egykor esőerdő nőtt az Antarktisz helyén

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. április 1.

Tudomány

Kellemes 12 fok körül volt az évi átlaghőmérséklet.

Mérsékelt égövi esőerdő maradványaira, tűlevelűek és páfrányok nyomaira bukkantak az Antarktisz nyugati részén az óceánfenék alatt 30 méterrel. Tudósok szerint a maradványok 90 millió évre nyúlnak vissza.

A mérsékelt éghajlati viszonyokra jellemző erdő a kréta földtörténeti kor középső időszakában, a dinoszauruszok korában növekedhetett itt - közölte az Alfred Wegener Intézet (AWI) szerdán a Nature című tudományos folyóiratban.

"Rendkívül meglepődtünk a felfedezésen" - mondta Johann Klages, az AWI geológusa, a tanulmány vezető szerzője.

A leletek alapján akkoriban az Antarktiszon az éves átlaghőmérséklet 12 Celsius-fok körül lehetett.

"Eszerint a Déli-sarkvidék jég nélküli volt. Eddig ezt csak feltételezni lehetett. Csak azt tudtuk, hogy a kréta kor az egyik legmelegebb időszak volt, de nem voltak bizonyítékaink a Déli-sarkhoz közeli területről" - fejtette ki Klages.

Egy 2017-es expedíció során az Antarktisz nyugati részének partvidéki régiójában vettek furatmintát az üledékből. A számítógépes tomográffal készített felvételek aztán egy sűrű gyökérhálózatot tártak fel. A tudósok fás sejtszerkezeteket, polleneket, úgynevezett szövetes növények spóráit és virágzó növények nyomait is azonosítani tudták.

A szakértőket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogyan élhetett meg egy mérsékelt égövi jellemzőkkel bíró esőerdő a 82. földrajzi szélességi körön, ahol négy hónapon át tart a sarkvidéki éjszaka.

Elemzések kimutatták, hogy annak idején a légkörben a szén-dioxid koncentrációja jóval magasabb volt, mint azt korábban feltételezték. "A tanulmány jól példázza, milyen nagy az üvegházhatású gázok energiaszolgáltató képessége és a mai jégtakaró hűtő hatása" - mondta Klages. Az viszont, hogy később miért hűlt le ennyire a klíma, továbbra is rejtély.

Figyelmébe ajánljuk