Nagyvárosi természetbúvár: A légy
Egyfelől a szoba homályba borult belsejét látom s benne az arcod fehéres foltját, másfelől az ég végtelenjét. Emitt még döngicsél egy sorstársnőm; a másik már mozdulatlanul fekszik alant, hanyatt esve, hat kis lába fölfelé mered. Mert bár szárnyas férgek vagyunk, szebbek leszünk a halálban, mint ti.