A lelkiismeretes kiránduló egy-egy túrára nemcsak bicskával, hátizsákkal és kulaccsal szerelkezik föl, hanem gondol a kullancsveszélyre is. Zárt ruhát ölt, beoltatja magát, rovarirtót ken a testére, és ha hazatért, nem azért tanulmányozza karját és combját, hogy megvizsgálja, mennyit erősödött a hegymászástól.Meglepőnek tűnhet, de a kullancs hosszú ideig, akár hat évig is elélhet, és ezalatt az idő alatt a nőstény sok-sok ezer petével ajándékozza meg a természetet. A talajba rakott peték az időjárási viszonyoktól fűggően 2-8 hónap múlva látják meg lárvaként a napvilágot, és szinte azonnal vérszívással próbálkoznak. Minél idősebb egy kullancs, annál nagyobb állatok vérét szívja. A lárva még beéri a fácánnal, borzzal, gyíkkal, a kifejlett példányok viszont már kimondottan a nagyobb emlősöket, így az embert is kedvelik.
A kullancstámadás
a következőképpen alakul. A rovar a fűszálakba, bokrokba, kisebb fákba kapaszkodva várja az alkalmas pillanatot, és amikor megérkezik az áldozat, egyszerűen ráejti magát, és munkához lát. Tévedhetetlen, kizárólag a mások vére hajtja. Még véletlenül sem fordulhat elő olyasmi, hogy egy erdőben kóborló Ford Mustangra, egy eldobott testszínű harisnyára vagy egy félig üres sóletkonzervre ejtené magát, mivel hőérzékelő képessége és egyéb ingerekre való érzékenysége (a test szagát, a kilégzett szén-dioxidot, sőt még a zörejeket is észleli) tökéletesnek mondható.
Miután megtörtént az "esés", a kullancs a vérszívásra legalkalmasabb testfelületekre (többnyire a hajlatokba) mászik, és amikor akcióba lép, fejét a bőrbe fúrja, és szájszervével megkapaszkodik. Hogy észrevétlen maradjon, fájdalomcsillapítót alkalmaz. Az élősködés 3-8 napig tarthat, ezután magától távozik.
Sok-sok kullancsfaj él a világon, de ami számunkra igazán veszélyes, az a közönséges kullancs, mivel ennek a rovarnak többek között Magyarország az egyik kedves tartózkodási helye. Válogatós fajta, az egyedüli táplálék, amit elfogyaszt, az a vér, de természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy az állat külső megjelenésére a legkevésbé illik a "rovarvilág dísze" kifejezés, mégis a legnagyobb problémát az okozza, hogy a közönséges kullancs valóban veszélyes lehet az emberre. Igaz, nagyon ritkán, de mégis.
Nem mindig volt ez így. Noha a kullancs soha nem volt címerállat, sokáig afféle veszélytelen picur vámpírnak tartották. Szalay László 1943-ban megjelent Barátunk és ellenségünk az állat című dolgozatában a következőket írja: "A mérsékelt égöv alatt leggyakrabban a közönséges kullancs támadja meg az embert. Szúrása veszélytelen és nem fájdalmas, de mégis kellemetlen, különösen, ha nem sikerül eltávolítani anélkül, hogy a feje a bőrben ne maradjon." A szerző persze nem tudhatta azt, amit azokban a daliás időkben fedeztek föl a tajgán ku!takodó szovjet tudósok, nevezetesen, hogy a kullancs az agyvelőgyulladás vírusának hordozója oly módon, hogy
a vadon élő állatokról átviszi
a vírust más lényekre, így az emberekre is.
A kullancs-encephalitisnek is nevezett betegség azóta hatalmas karriert futott be nálunk is, ám az ezzel kapcsolatos időszaki pánikolás talán túlzás. Egyrészt, mert még azokon a helyeken (az ország északi és nyugati területei), ahol a leggyakoribbak a vírussal fertőzött kullancsok, ott is csupán egy ezrelékük veszélyes e tekintetben, másrészt pedig ma már minden gyógyszertárban hozzá lehet jutni azokhoz az oltóanyagokhoz, az Encepurhoz és a FSME-Immun Injecthez, amelyek teljes védelmet biztosítanak az agyvelőgyulladás ellen. Valószínűleg ez az oka annak, hogy míg 1977 és 1995 között 260 fölött volt évente a hazai megbetegedések száma, tavaly már csak 56 ilyen eset fordult elő.
Sokkal nagyobb problémát jelent a másik, alig húsz éve felfedezett kullancs által terjesztett betegség, a Lyme borreliosis, amiért a Borrelia nevű baktérium a felelős. A betegség úgy alakul ki, hogy a csípés helyén előbb egy csomó, majd vörös folt jelentkezik, ezután pedig kialakulhatnak szív-, idegrendszeri és ízületi megbetegedések, sőt agyhártya- és agyvelőgyulladás, nagy ritkán végtagbénulás. A betegség viszonylag könnyen gyógyítható, megelőzésére azonban nem alkalmas a védőoltás, ezért aztán gyakoribb az előfordulása is: tavaly például 992 esetet regisztráltak, bár egyes vélemények szerint több tízezres nagyságrendű a betegek száma Magyarországon. (Az óriási különbség magyarázatául az szolgál, hogy a Lyme diagnózisának megállapítása rendkívül munka- és költségigényes.)
Leginkább
úgy védekezhetünk a kullancsok ellen, hogy körültekintően indulunk kalandra. A különféle, testre kenhető rovarirtók megfelelő védelmet biztosítanak. Amikor pedig egy-egy kirándulásról hazatérünk, érdemes megvizsgálnunk magunkat, mivel a felfedezett kullancsot az erre alkalmas csipesszel vagy az úgynevezett Kapiller-féle kullancskanállal könnyen eltávolíthatjuk. Nem kell kétségbeesni: az emberi testbe befúródott fertőzött kullancs a betegséget előidéző kórokozót csak a csípést követő 4-6 óra múlva juttatja a szervezetbe, mégpedig úgy, hogy a számára felesleges vért egyszerűen visszaöklendezi.
- legát -
