Tudomány

Milos Forman legújabb dolgozatához az amerikai szórakoztatóipar közelmúltjába túrt bele, s most egy ott talált és megkerülhetetlennek tűnő, ellentmondásos személyiség életpályáját tárja gálánsan a nagyvilág elé.

Talán még soha nem rendeztek ennyire körültekintő és átfogó kiállítást Magyarországon azzal a céllal, hogy bemutassák, milyenek voltak az egykori fémjátékok. Érdemes tehát az egész családnak ellátogatnia a Kiscelli Múzeumba. De ne lepődjünk meg azon, ha a gyerek sokkal inkább a játszóházra lesz beindulva, mint a kiállított tárgyakra.

Nézem Dórát, és az jut eszembe, hogy régen egy társasággal szisztematikusan végigbuliztuk a hétvégéket, mentünk a címekre, ahol már ott voltak a fejek, és fekete ruhában nyomták a dumát: a lazasághoz hozzátartozott az obligát álomfejtés is. Dóra most a színpadon áll, egy kis embercsokorban, meghajolnak a közönség felé. Kis emberek, nagy emberek. A Baltazár Színház bemutatója.

A gondolkodó ember színháza - legalábbis ennek nevezi magát, megpendítve ezzel ismét a kérdést, hogy vajon akkor mit is keres az ember a kulturált szórakoztatás eme hadszínterén, és vajon mihez is foghatni azoknak a gondolataival, akik színházlátogatások útján pallérozták azokat.

Az e-mailben terjedő lánclevelek minden bizonnyal külön fejezetet kapnak majd az internetes folklórral foglalkozó szakkönyvek hasábjain: az emberi hiszékenységgel szemben a vírusirtó programok is tehetetlenek. A csajom például érzéketlen bunkónak tart, mert ahelyett, hogy az összes ismerősömnek továbbküldtem volna egy költséges szívműtétre váró argentin kisfiú könnyfacsaró segélykiáltását, rögtönzött, de régen érlelődő kiselőadást tartottam neki az ilyen és hasonló e-maileket tonnaszám köröztető humán értelmiségi elit szellemi színvonaláról.

veszélyeztetett faj fennmaradásához felbecsülhetetlen

Oszlányi Zsolt ügyvezető igazgató, OTP Bank

Ép testben ép lélek, vakmerőség, kitartás és biztos anyagi háttér nélkül botor dolog építkezésbe fogni, de néha még a sok pénz, a hozzáértés és az erős idegek sem mentik meg a fanatikus építkezőt az óhatatlan kellemetlenségektől. Az embertelen nehézségek mellett meglepő, de mégiscsak épülnek új házak. Igaz, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az újdonsült háztulajdonost - mondjuk a trehány közművesek jóvoltából - saját otthonában üsse agyon az áram.

Manapság minden fiatal álmainak netovábbja, hogy lakást vásároljon. Aztán a rideg tények miatt persze a többség gyorsan leszáll a földre: körülbelül két éve tart ugyanis a magyar lakáspiacon az emelkedési folyamat - 1998 őszétől 1999 végéig csaknem harminc százalékkal nőttek az árak. Mindez azt jelenti, hogy elsősorban üzleti szempontból jó manapság lakást venni, ráadásul a külföldiek is felfedezték Magyarországot. Aki egyszerűen csak egy otthont szeretne, nagy bajban lehet, kormányzati támogatás ide vagy oda.

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

Tizennyolc évesen arról ábrándoztam, hogy apránként összerakok annyi pénzt, amiből veszek egy szoba-konyhát, aztán egyre nagyobbra cserélem. Huszonnyolc évesen tudtam, hogy majd bejön egy nagyobb meló, amiből lakást veszek. Most szeretném megvenni Somló Tamás leselejtezett lakóbuszát, és leparkolni vele a Ráckert elé. Sohasem volt a realizmus az én terepem.

A családfakutatás divatos, ám nem veszélytelen foglalatosság. Problémát okozhat többek között, hogy olyan ősök rejtőznek a tiszteletre méltó ágak közt, akikre a legkevésbé sem voltunk felkészülve. A worchesteri püspöki lakba is beütött a ménkű az 1860-as években, és a püspöki feleség az anekdota szerint így fordult urához: "A majmoktól származni! Reménykedjünk, hogy ez nem igaz, vagy ha mégis, akkor imádkozzunk, hogy csak minél szűkebb körben váljék ismertté."

A család legismertebb tagja, a széncinege több embert mentett már meg az öngyilkosságtól, mint a világ összes tűzoltója együttvéve. A tollas kis lény mínusz húsz fokban - amikor sehol egy betevő falat, és láthatóan minden az ellen szól, hogy megérje a tavaszt - vidáman szökken ágról ágra, biztatóan füttyögve. Sürög-forog, csillogó szemmel nézeget, valóságos repülő antidepresszáns.

Amennyire a kordon engedte, az oroszlán közelébe merészkedtem. Az egyik őr hozzám lépett, segíthet-e valamiben. Köszöntem, nem. "Csak nézelődik?" - "A barátaimat várom." Aztán harangozni kezdtek. Még húsz percet adtam nekünk.