Kiállítás: Egy marék por (Kõbánya 1867 után)

  • - ts -
  • 2005. január 27.

Tudomány

Kösz, jól vagyunk, bár néha egy-egy megviseltebb idegzetû külsõ munkatárs, vendég elereszt valami megjegyzést, "Hol éltek ti?", "Hova kerültem, te jó isten!", de mi meg se halljuk. Redakciónk otthona, az egykori Finommechanikai Mûvek príma hely, afféle retropolisz, most utasítottunk vissza nyolc rózsadombi ajánlatot, fegyvergyár volt, az járja róla, a NATO aligha tudja, mirõl csúszott le.

Kösz, jól vagyunk, bár néha egy-egy megviseltebb idegzetű külső munkatárs, vendég elereszt valami megjegyzést, "Hol éltek ti?", "Hova kerültem, te jó isten!", de mi meg se halljuk. Redakciónk otthona, az egykori Finommechanikai Művek príma hely, afféle retropolisz, most utasítottunk vissza nyolc rózsadombi ajánlatot, fegyvergyár volt, az járja róla, a NATO aligha tudja, miről csúszott le.

Most akkor magunk után is nézünk, s meg kell vallani, munkahelyünk nem egyedi eset ezen a tájon. Helytörténeti kiállításra vasárnap délelőtt, míg a mama főz, ritkán megy az ember. Inkább egyáltalán nem. Legfeljebb a tu-rista, de ki látott már Kőbányán turistát. Látogatási időn kívül érkezünk, bejelentés nélkül, de nincs akadály, szívélyes hölgy (azt mondja, szombaton itt járt Ráday Mihály) kalauzol zegzugos lépcsőn a pártháznak tűnő objektum alagsorába, ahol egy ránézésre hatszor tizenegy méteres szoba őrzi a kerület emlékeit. Mondhatjuk persze, hogy kicsi, kicsi, de mégis elmesél mindent: reflektál szomorún önnön kereteire is. A munka, az inaszakadtig tartó gürcölés emlékezete, meg a kortynyi pihenésé. Kisipar, nagyipar: egy asztalos-, egy kalapos-, egy fodrász-, egy kovácsműhely hátrahagyott szerszámai, téglák a téglagyárból, üres dobozok a gyógyszergyárból, a sörgyár palackjai, kartonra kasírozott grafika, tán a MÁV-járműjavítóról, bejárati bádogtáblák, munkáskonyhák fűszertartói. Két ezüstnek ható serleg, nyerte valaki. Itt csak a munka volt, vacsora, fürdés, aztán tegyük el magunkat holnapra, Néprádió és Tisza televízió, fáradt, álommentes éjszakák. Emlékek, amitől a korszellem inkább szabadulna, mégis túléltek valahogy. Hogy hogy? Nyilván egy-két öntudatos nyugdíjas megszállottságának hála kiástak, amit lehetett, mint avar lófejet. A becsület félreeső altemplomában járunk. A meghatódás szűköcske szentélyében. Hisz nem lehet megindultság nélkül nézni a hétköznapi tárgyak múzeumát, ha kihordanánk a kiállí-tási tárgyakat, tán épp egy garzon telne ki ebből a prolipanoptikumból.

Ennyi hely maradt tehát az életben maradás, a fennmaradás dicséretének, de ez is valami, egy marék, immár gondosan őrzött por - hálásak lehetünk. Tán elhoznak néha egy-egy osztályt valamelyik közeli elemiből, beírnak a gyerekek az emlékkönyvbe, és esetleg egy fogalmazás lesz a házi feladat. Nem könnyű lecke...

- ts -

Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény - 1102 Budapest, Halom u. 37/B

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?