Megtakarításnak nem a legjobb választás, hedonistáknak, aktív életmódot folytatóknak és hipochondereknek azonban érdemes elgondolkodniuk az önkéntes egészségpénztári tagságon. Ha másért nem, hát azért, hogy egy bizsergető masszázshoz, a régóta vágyott teniszütőhöz vagy egy kiadós méregtelenítőkúrához a lista-árnál valamelyest könnyebben juthassanak hozzá.
A magyar átlagember egészségi állapotának megfelelően költ egészségügyi célokra. Legtöbbet gyógyszerre, az ingyenes kórházi ellátásra, miközben egészségének megőrzésére meglehetősen keveset fordít. Jóléti állam ide vagy oda, ma is zsebből fizetjük egészségügyi kiadásaink negyedét, amivel alig maradunk el az Európai Unió tősgyökeres tagállamaitól. Az ennek dacára létező különbség nem pusztán kilométerekben, illetőleg az ottani és az itteni szolgáltatások minőségében mérhető, hanem abban is, hogy míg a Szajna és a Majna mentén az egészségügyi pénztári tagság és az egészségbiztosítás (akár több is) a finanszírozás bázisa, mifelénk továbbra is a zsebből zsebbe játék dívik. Az egészségügyi öngondoskodás alacsony fokát jól jelzi, hogy a teljes lakosságra vetítve mindössze három százalék az önkéntes egészségpénztári tagok aránya.
A sors kezeltje
Törvényben rögzített alapfeladataikat tekintve az önkéntes egészségpénztárak programokat szerveznek és finanszíroznak tagjaik egészségének védelmére, továbbá egészségügyi szolgáltatásokat vásárolnak azért, hogy azokhoz a tagok kedvezőbb feltételekkel jussanak. Egészségügyi célú önsegélyező feladatokat is vállalhatnak, azaz beszállhatnak a tagok gyógyszer/gyógyászati segédeszköz vásárlásaiba, részben vagy teljes egészében pótolhatják keresőképtelenné vált ügyfelük kieső jövedelmét, esetleg támogathatják az örökösöket a kliens halála esetén.
A minimum 15 természetes személy által alapított, a függetlenség, a kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott pénztárak feladata a valóságban nem merül ki a fentebbi kötelességek teljesítésében. Mind nagyobb mértékben koncentrálnak ugyanis a preventív szolgáltatásokra, amelyek közös motívuma a betegségek, az egészségi állapot romlásának elkerülése. Ebben az esetben is a tagnak kell a számlát állnia, azonban nem mindegy, hogy ezt adóval könnyített saját pénzéből teszi, vagy az egészségpénztári követelései ellenében.
Egyetlen példa: tételezzük fel, hogy munkaadónk 100 ezer forint jutalmat szavaz meg nekünk, amiből mi magunknak teniszütőt vennénk, a párunknak meg fitneszbérletet, finom utalásféleképpen. Ha a béremelésként, jutalomként vagy bármilyen jövedelem jogcímén kapott összeget fizetésként vesszük fel, a közteher-mentesítést követően jó, ha negyvenezer forintunk megmarad. Ha viszont a munkaadó az egészet egészségpénztári számlánkra utalja, az adott intézménytől és attól függően, hogy végül mire költjük, 85-90 ezer forintot használhatunk fel. Azaz a hagyományosan felvehető összeg több mint kétszerese áll a rendelkezésünkre, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ezt meghatározott termékekre és szolgáltatásokra lehet költeni. Ezek körét a kormány sokszor módosított 263/2003. (XII. 24.) rendelete rögzíti. A potenciális szolgáltatások körébe tartoznak a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat kiegészítő vagy helyettesítő szolgáltatások - amiket meghatározott feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóknál lehet igénybe venni. (Mutatóba néhány: otthoni gondozás; a külön jogszabályban meghatározott természetgyógyászati kezelések; a gyógytorna, a gyógymasszázs, a fizioterápiás kezelések; a gyógyfürdő, a mozgásszervi betegeket ellátó nappali kórház, a gyógyfürdőkórház, a szanatórium; a közfürdők fürdőgyógyászati részlege által nyújtott gyógykezelések; a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások; az aktív testmozgást segítő sporteszközök vásárlása; a szenvedélybetegségekről való leszoktatásra irányuló kezelések; a méregtelenítőkúra; a léböjtkúra; a preventív kúra mozgásszervi panaszok megelőzésére; a fogyókúraprogram.)
A támogatotti körben szerepelnek például a szabadidős tevékenységek aktív alfajai, úgymint a sport. Magyarán, pénztári egyenlegünk terhére pálya-, uszoda-, fitnesz- vagy terembérletet, de akár tagsági igazolványt is vásárolhatunk (az utazás, a szállás, a sportruházat és az étkezés költségét ugyanakkor a jogalkotó nem tekinti sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadásnak). Másfelől az aktív testmozgást segítő sporteszközök vásárlása is dotált (ebbe a kormányrendelet a testi épséget közvetlenül védő kiegészítő eszközöket is beleérti, mint például kar-, könyök-, térd- és fejvédő), ám az erre költhető keretnek már felső határa van: a pénztártag a vásárláskor fennálló egyéni számlaegyenlegének 50 százalékát, de naptári évenként legfeljebb 75 ezer forintot fordíthat e célra (ha e joggal többen akarnak élni, 113 ezer forint a felső határ). Az elszámoláshoz fontos az orvosi javaslat.
Ugyanígy behatárolt a rekreációs és gyógyüdülés igénybevétele: a korlát az aktuális egyéni számlaegyenleg 50 százaléka, naptári évenként maximum 160 ezer forint, vagy 240 ezer, ha visszük a mamát is. Ezzel együtt kedvezőbb áron juthatunk el egy kellemes wellnesshétvégére, mint ha saját zsebből állnánk a cechet, de nem kevés többletköltségtől kíméljük meg magunkat a fogásznál vagy az optikusnál is.
A pénztárak lefedte termék- és szolgáltatási paletta megfelelően széles ahhoz, hogy az ember mindig arra költhessen, amire éppen szüksége van. Ha valaki kórházi ápolásra szorul, valószínűleg kevesebbet sportol egy ideig, a korábban szabad időre szánt pénzt (helyesebben a pénztári befizetést) gyógyellátásra csoportosítja át. A jelenleg mintegy 300 ezer fős tagság költési szokásaiból egyébként az látszik, hogy a felhasznált összegek 80-90 százaléka gyógyszerre és gyógyászati segédeszközökre megy el, s mintegy tíz százalékot fordítanak a tagok szemüveg és kontaktlencse beszerzésére. Minden egyébre tehát a befizetések töredékét költik. És ha éppen semmire nincs szükség, a pénz a számlán kamatozik - hangsúlyozza az egyik pénztár ügyvezetője. Egetverő hozamra persze senki ne számítson, de tavaly óta lehetőség nyílik a számlakövetelés egy részének kétéves lekötésére, amit az állam speciális adókedvezménnyel honorál.
Ütős érvek
Míg pacalpörköltet minden valószínűség szerint nem lehet egészségszámla terhére fogyasztani, egy orvos által előírt és/vagy jóváhagyott program szerinti speciális étrend költségei már finanszírozhatók ilyen módon. Sőt, ha akad az általunk választott pénztárral kapcsolatban álló sportszerjavító, ütőnk húroztatását is erről a számláról állhatjuk, legkedvesebb antibiotikum-készítményünk beszerzéséről már nem is beszélve.
Annak érdekében, hogy a pénztártag el ne vesszen a termékek és szolgáltatások útvesztőjében, a pénztárak többsége a mezei banki plasztiklapokkal rokon egészségkártyát bocsát ki. Aki ilyet használ, nem kerülhet bajba, hiszen ha elfogadták a fizetőeszközt, biztos lehet benne, hogy az adott kiadást a pénztár el is számolja. Amire amúgy is költök a saját egészségem érdekében, arra általában jó az egészségkártya - fogalmaz a szakember. Ebbe beleférnek a patikaszerek, a szemüveg, a sport, a fitnesz, a gyógyüdülés, de nem tartozik ide a plazmatévé, bármennyire is jobb a szemnek, mint a hagyományos.
Az elmúlt évben az egészségpénztárak minimális havi tagdíja 1500 és 5600 forint között alakult, ám ezt általában kiegészítik a tagok munkáltatói. Jellemzően olyan mértékben, hogy a teljes befizetés mindössze tizede a saját erő, a meghatározó, 80 százalék körüli részt a munkáltatói hozzájárulás teszi ki (lásd Bővülő szektor című keretes írásunkat). Ennek oka, hogy a munkaadók általában kedvelik a béren kívüli juttatásokat, tekintettel azok számukra kedvező - sok esetben a munkavállaló számára is előnyös - köztehervonzataira. A jogszabályok jelenleg lehetővé teszik, hogy a munkaadó a minimálbérrel (ez jelenleg havi 57 ezer forint) megegyező összegig adó- és járulékmentesen járuljon hozzá alkalmazottja egészségpénztári befizetéséhez. Ez tehát egy 3000 forintos egyéni befizetés és egy nagyvonalú munkaadó esetén akár 60 ezer forint is lehet havonta.
A befizetett összegből egyébként a fedezeti tartalékra eső rész (plusz annak hozama) finanszírozza majdani költéseinket, ez az általunk és a munkáltatónk által betolt teljes összeg 85-95 százaléka. A fennmaradó százalékok a pénztáraknál maradnak általános tartalékolásra és saját költségeikre, ám az egyre élesebb piaci verseny miatt a befizetések növekvő hányada vándorol a fedezeti alapba. Néhány éve nem volt ritka a 15-20 százalékos levonás sem, manapság már a 10 százalék feletti is fehér hollónak számít. Minél magasabb a havi befizetés, a pénztárak annál kevesebbet vonnak le belőle, sőt, nem egy olyan is akad már, amelyik az eseti befizetéseket érintetlenül hagyja.
Azon túl, hogy a közvetítésükkel igényelhető szolgáltatásokhoz és termékekhez kedvezőbb hozzáférést biztosítanak, az önkéntes egészségpénztárak további előnye, hogy tagjaikat - az egészségmegőrzés fontosságát hangsúlyozva - a megelőzés felé próbálják terelni. A magyar lakosság és az egészségügyi rendszer állapotát tekintve ez sem egy utolsó szempont.
Házi István
Adókedvezmény
Az egyéni befizetések után 30 százalékos személyi jövedelemadó (szja)-kedvezmény illeti meg a pénztártagokat, amelynek maximális összege 100 ezer forint (illetve 130 ezer azoknak, akik 2020. január 1-je előtt elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt). Amennyiben valaki nem csupán egészségpénztárba, hanem önkéntes nyugdíjpénztárba vagy önkéntes önsegélyező pénztárba is befizet, a kumulált visszaigényelhető összeg nem lehet nagyobb 120 ezer forintnál (az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1. előtt elérőknél a 150 ezernél). További 10 százalékos szja-kedvezmény jár az egészségromlást megelőző szolgáltatások igénybevétele után, illetve újabb 10 százalék azon összeg után, amelyet két évre lekötünk az egyéni egészségszámlánkon.
Bővülő szektor
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelentése szerint egyre népszerűbbek az önkéntes egészségpénztárak, a negyvenkét szereplős piac összesített taglétszáma 2004 harmadik negyedévének végén megközelítette a 323 ezret. A népes tábor több mint 15 milliárd forintot fizetett be tagdíj címén, bár ennek mindössze mintegy 10 százalékát saját zsebből. A teljes befizetés körülbelül 80 százaléka munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, míg a fennmaradó részt a támogatóktól befolyt összegek, valamint a tagok egyéb befizetései teszik ki.
