Kikelet

  • Bodoky Tamás
  • 1997. január 30.

Tudomány

Keresem, de nem találom a kifejezéseket. A Gutenberg-galaxis helyébe lépő új vizuális-interaktív popkultúra jelenségeinek leírására már nem alkalmasak a klasszikus műveltség alappillérei, a hírlapíró - a kihalóban lévő írásbeliség utolsó bajnoka - hajára kenheti a görög mítoszokat, és jobban teszi, ha japánul tanul.
Keresem, de nem találom a kifejezéseket. A Gutenberg-galaxis helyébe lépő új vizuális-interaktív popkultúra jelenségeinek leírására már nem alkalmasak a klasszikus műveltség alappillérei, a hírlapíró - a kihalóban lévő írásbeliség utolsó bajnoka - hajára kenheti a görög mítoszokat, és jobban teszi, ha japánul tanul.

Japán mítoszteremtő hellyé válhat az ezredfordulón. A telekommunikációval és információtechnológiával felpörgetett fogyasztói társadalomban a popkultúra, a tömegmédia és a reklámok hatásának eredője a tizenévesek között valamiféle feloldódáshoz vezet egy csak virtuálisan létező hiperrealitásban, a videójátékok, tudományos-fantasztikus tévésorozatok, képregények, óriásplakátok és interaktív hálózatok által definiált mágikus térben, a média halogén világában. Ebben a hiperrealitásban pedig egyszerűen nem működnek többé az úgynevezett európai kultúrkör toposzai. Az újakat a Távol-Keleten, legelsősorban pedig Japánban kell keresnünk, hiszen a keleti kultúrába szervesül az ott születő csúcstechnológia és onnan valók a net-kultusz tartópillérei is: a számítógépes játékok, a harcművész mozi, a manga képregény és sorolhatnánk tovább. Nem lehet véletlen, hogy William Gibson, a cyberregény műfaját fémjelző alkotó - műfajteremtésről esetében azért nem beszélhetünk, mert ezzel méltatlanul elhallgatnánk jelentős előfutárai, például Alfred Bester vagy Philip K. Dick érdemeit - szintén a japán tradícióból meríti kultikus regényei motívumkincsének jelentős részét: a klasszikus szemmel legfeljebb ponyvaregényként, campként értékelhető Neuromancer főhősei mintha egy Sega-pénznyelő konzoláról vagy egy hentai-fanzin (japán comics) hasábjairól léptek volna elő, a sararimenek (korábban: bérből és fizetésből élők) és zaibatsuk (multinacionális mamutvállalatok) világa pedig egyre valóságosabb itt, Ká-Európában is.

Ami a tömegkultúrát illeti, a Gutenberg-galaxis tényleg halott: a nyomtatott sajtó csendes agóniáját a televízió diadalmenete feledteti, a vizuális kultúrára pedig szokatlanul nagy befolyást gyakorolnak a piktogramokkal író nemzetek. Az élet többé nem regény, hanem képregény, de leginkább videóklip: három percre mindenkiből sztár lehet, amikor a karaokebár súgógépe előtt az egóval a főszerepben univerzummá tágul a kibernetikus terep. Atari, Sega, Sony, Nintendo az új városállamok, olyan új toposzokat definiálva, mint például az idoru: szintetikus popénekes, a marketingtechnológia mérnökei által célcsoportra optimalizált szupersztár, számítógépen kreált mítoszát a média minden lehetséges csatornáján nyomatva zajlik a beetetés.

Itt van például a legújabb csoda: a kibernetikus hobbiállat, a kulcstartóra erősíthető, tojás alakú LCD-kijelzőn megelevenedő virtuális madár. A tamagocchi (szeretni való tojás) kellő - apró nyomógombok megfelelő kombinációjával adagolható - törődés hatására héjából tíz nap alatt kikel. A felnőtt madárral is rendszeresen foglalkozni kell: etetni, itatni, tisztítani, játszani vele - ilyenkor hálásan énekel és vidámnak tűnő arckifejezéssel jelzi a digitális eufóriát. Törődés hiányában azonban idő előtt elpusztul, ráadásul végérvényesen: a gazdi vásárolhat új kütyüt, ami nem olcsó mulatság, hiszen a 16 dolláros készülék jelenleg hiánycikk és csak a névérték húsz-harmincszorosáért kapható. Japánban tehát kibontakozni látszik a Blade Runner által vizionált szcenárió: valódi állatot csak a nagyon gazdagok sznob elitje tarthat, a többieknek marad a géntechnológiai úton előállított replikáns, szeretni azt is lehet.

Bodoky Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.