A tárgyvirtualizálás néhány aktuális kérdéséről

  • Rút Ernõ
  • 1997. január 30.

Tudomány

A tárgyak, illetve a jelenségek és fogalmak kialakulása óta a tárgyi világ evolúciója gyakorlatilag egyetlen szakadatlan botránykrónikaként foglalható össze. A negatív tendencia a tárgyak felbukkanásánál pecsételődött meg végleg. Az emberiség, ha nem jön közbe valami, pillanatokon belül elmerül a tárgyak örvényében. Isten nem vált be designerként, az emberre hárult a menekülés haditervének kidolgozása, ami elég ijesztően hangzik.

A tárgyak, illetve a jelenségek és fogalmak kialakulása óta a tárgyi világ evolúciója gyakorlatilag egyetlen szakadatlan botránykrónikaként foglalható össze. A negatív tendencia a tárgyak felbukkanásánál pecsételődött meg végleg. Az emberiség, ha nem jön közbe valami, pillanatokon belül elmerül a tárgyak örvényében. Isten nem vált be designerként, az emberre hárult a menekülés haditervének kidolgozása, ami elég ijesztően hangzik.

Továbbá arról sem tanácsos megfeledkezni, hogy egyes háztartási gépek igenis önálló aurával rendelkeznek, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a közelükbe se kell menni ahhoz, hogy leverje őket az ember, és akkor lent vannak, akárcsak jómagunk, kik épp felborult hormonháztartásunk szertegurult limlomjai után kajtatunk négykézláb, fojtott szisszenésekkel adva hangot a ránk tört fátyolos bánatnak.

A hatás azonban kölcsönös, amiről az eszközök és berendezések drámaivá sűrűsödött állagromlása tanúskodik a legszívhezszólóbban. Nagy összességben kétféle tárgy létezik: az, amelyik lebonthatatlan, mint például a Trabant-karosszéria, vagy az, amelyik lebontható, de nem azért szeretjük, viszont felborítjuk, összetörjük, elveszítjük ezeket; utóbbi esetben vagy úgy bukkanunk a nyomukra, hogy felsértjük benne magunkat, mert beleülünk, vagy felrobban, vagy sehogy. Menekvés nincs. Ha pedig a nanotechnológia sarkalatosabb reményei közül akár csak elvétve egy-kettő valóra válik, egy-két mozdulattal ingó vagyonokat semmisíthetünk meg, nem bosszúból, csak úgy: aki támaszkodott már neki könnyedén maga ácsolta polcnak, majd lelte erkölcsi halálát a törmelék alatt, könnyűszerrel beláthatja a távlatot.

A nanotechnológia tehát csak látszatmegoldás: tökéletes működésére mindössze abban az esetben volna lehetőség, ha a kis szörnyek vagy hanggal jeleznék, hogy hol vannak, és zengene tőlük a ház, konyhai robotok kara mormogna vészjóslón, odébb, a tapéta alján porcica-megsemmisítő nanoizék huzakodnának digitalizált ölebekkel, vagy gyárilag adnának hozzájuk nagy nejlonzacskókat - később akár ízléses motívumokkal is meg lehet küldeni őket -, hogy legalább látni lehessen valamit.

A másik, a biztatóbbnak tetsző megoldás a virtualizálás, ami voltaképpen nem más, mint a tárgyak törvényszerű elvesztésének egyfajta tudomásulvétele. A cybertér még a végtelennél is jobb hely, mert itt párhuzamosnak se kell lenni, hogy valami találkozhasson önmagával, ami, valljuk be, irigylésre méltó. Ebből a szempontból a japán mérnökök találmánya, a virtuális tengelice, könnyen fordulópontnak bizonyulhat jövőnk történelmében, hiszen a virtualitás jelene egyben jövőnk múltja is; nem várat már soká magára a nap, amelyen az önvirtualizálás hajnalára virrad az emberiség, és ezzel elérjük a vágyott teljes halhatatlanságot, ami voltaképp ugyanaz, mint amit most csinálunk, csak tovább tart.

Rút Ernő

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.