Könyvosztás a villamoson -Nem akartak zavarni

  • Bogár Zsolt
  • 2008. december 11.

Tudomány

A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak. Bogár Zsolt
A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak.

Járatok és könyvek - mindenki kedvére kutakodhat az emlékei között. A kollektív élmény alapja nem egy bizonyos könyv, hanem az olvasás és az olvasóterem: a BKV valamelyik járata. Ugyanakkor a kukkolásnak is népszerű (és ártalmatlan) formája, mert aki épp nem olvas, kilesheti, miben utazik a szemben ülő.

Van, aki annak örül, hogy alkalmi lelki társra bukkan, míg más ürügyet talál a csendes megmosolygásra. Az ilyesmi közös alapélmény is lehet, ezt bizonyítja a "Mit olvas az utca embere?" című blog (mitolvas.blog.hu) népszerűsége. Az önkéntes "ügynökök" a közlekedési eszközökön szerzik információikat, amit persze lelkesen kommentálnak az oldalon. "A környék legszebb fenekű lánya olvasta a metrón - már a múlt héten is láttam, és még mindig csak a közepénél járt, vagyis otthon nemigen jut ideje könyvekre - Szabó Magda klasszikusát, a Mózes egy, huszonkettőt."

Hogy a BKV járművein való könyvolvasásban van valami erotikus is, az a veledutaztam.hu társkeresőből is kitetszik. A "kétszer rám mosolyogtál a 186-oson, ki vagy?" típusú reakciók mögött nemegyszer a könyv a csábítás eszköze.

"Már többször előfordult, hogy a külföldi vendégeink megemlítették, milyen sokan olvasnak könyvet a BKV-n. Mondták, hogy Európa más nagyvárosaiban ez egyáltalán nem szokás, ott legfeljebb újságot olvasnak az utasok. Már korábban is gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk a német nyelvű irodalmat közelebb vinni az olvasókhoz. Így jutott eszünkbe, hogy azok között, akik maguk is épp könyvet bújnak, kortárs szerzők műveiből készült antológiát osztogassunk a "négyes-hatoson", Európa legforgalmasabb villamosvonalán - mondta Sárossi Bogáta, a Goethe Intézet munkatársa, a Mozgókönyvtár-akció egyik szervezője, akit elkísértünk az "osztásra". A szöveggyűjtemény tizenhárom német szerző magyarul is elérhető műveiből közöl részleteket, afféle kedvcsinálóként.

A válogatásban olvasható az idős nemzedékhez tartozó klasszikus (Siegfried Lenz), de főként a berlini fal leomlása utáni írónemzedékre irányítja rá a figyelmet. A prímet a nálunk is irodalmi bestsellerré vált Daniel Kehlmann-regény, A világ felmérése (kritikánk: Találkozó, párhuzamosok, Magyar Narancs, 2007. január 25.) és a Németországban szintén nagy sikert aratott A felolvasó (Bernhard Schlink) viszi, de nagyon erős a németül író, de más kultúrából érkező vonal is Wladimir Kaminer (vele készült interjúnk: "Az én könyveim fogynak a legjobban", Magyar Narancs, 2007. április 19.), Sasa Stanisic és két magyar: Bánk Zsuzsa és Terézia Mora (kritikánk: Határozó szavak, Magyar Narancs, 2001. május 17.). Az antológia

igazi irodalmi esztrád:

még a gyerekek (Michael Ende) és a "könnyedebb műfaj kedvelői" (Martin Gülich) is megkapják a magukét. A füzet végén van egy lista az 1990 után magyarul megjelent német kötetek címeivel, ami ha nem is teljes, de valószínűleg a legátfogóbb rendelkezésre álló gyűjtés. A hátsó borítón lévő kuponért cserébe pedig a Goethe Intézetben ingyen meg lehet kapni azt a könyvet, melynek a részlete a legjobban tetszett az antológiából. Látogatásunkkor Kehlmann vezetett Kaminer előtt, de Ende is ott volt a nyomukban.

A reggeli csúcs után már könynyen fel lehetett kapaszkodni a körúti villamosra, de a hangulat megfelel a novemberi nyálkás időnek: az emberek mogorvák és közönyösek, vagy azt hiszik, hogy valamit el akarunk nekik adni. A német irodalmon kétségkívül van mit polírozni, bár akadt, akinél már a kortárs szó hallatán elszakadt a cérna. Akiket viszont kirángattunk a fikció erdejéből, azok nem a favágók, így hát kedvesen fogadták az ajándékot. "De helyes" - mondta például lelkesen egy TTK-s, aki épp az energia-gazdaságtanról olvasgatott, hozzátéve, hogy a szépirodalomhoz nyugalom kell és elmélyülés. A gyorsszondánk meglepően széles olvasói igényt regisztrált: egy lány a "diszkontkönyveksorozatból" Verne Gyula Dél csillagával gördült át a Borároson, egy harmincas nő a férfiak archetípusait feltáró Bennünk élő istenek című könyvbe (a szerző: Sinode Bolen) merült el, egy húszas évei közepén járó fiú az iraki háborúról szóló riportkönyvet olvasott, míg egy negyvenes férfi a Noran erdélyi írók karácsonyi novelláit tartalmazó antológiáját forgatta. "Minden évben elolvasom - bökött rá a kötetre, majd hozzátette: -, most már jöhetsz, Jézuska."

Sárossi Bogáta szerint olvasásszociológiai felmérésre nem volt lehetőség, de különben sem akarták zavarni a könyvükbe mélyedőket: így is voltak néhányan, akik nem kértek az ajándékból. De a múlt heti könyvosztás után a projekt nem ér véget: Luca napján a BKV támogatásával Mesevillamos járja majd a Nagykörutat, és neves színészek olvasnak fel német meséket a gyerekeknek. Magyarul.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.