Könyvosztás a villamoson -Nem akartak zavarni

  • Bogár Zsolt
  • 2008. december 11.

Tudomány

A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak. Bogár Zsolt
A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak.

Járatok és könyvek - mindenki kedvére kutakodhat az emlékei között. A kollektív élmény alapja nem egy bizonyos könyv, hanem az olvasás és az olvasóterem: a BKV valamelyik járata. Ugyanakkor a kukkolásnak is népszerű (és ártalmatlan) formája, mert aki épp nem olvas, kilesheti, miben utazik a szemben ülő.

Van, aki annak örül, hogy alkalmi lelki társra bukkan, míg más ürügyet talál a csendes megmosolygásra. Az ilyesmi közös alapélmény is lehet, ezt bizonyítja a "Mit olvas az utca embere?" című blog (mitolvas.blog.hu) népszerűsége. Az önkéntes "ügynökök" a közlekedési eszközökön szerzik információikat, amit persze lelkesen kommentálnak az oldalon. "A környék legszebb fenekű lánya olvasta a metrón - már a múlt héten is láttam, és még mindig csak a közepénél járt, vagyis otthon nemigen jut ideje könyvekre - Szabó Magda klasszikusát, a Mózes egy, huszonkettőt."

Hogy a BKV járművein való könyvolvasásban van valami erotikus is, az a veledutaztam.hu társkeresőből is kitetszik. A "kétszer rám mosolyogtál a 186-oson, ki vagy?" típusú reakciók mögött nemegyszer a könyv a csábítás eszköze.

"Már többször előfordult, hogy a külföldi vendégeink megemlítették, milyen sokan olvasnak könyvet a BKV-n. Mondták, hogy Európa más nagyvárosaiban ez egyáltalán nem szokás, ott legfeljebb újságot olvasnak az utasok. Már korábban is gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk a német nyelvű irodalmat közelebb vinni az olvasókhoz. Így jutott eszünkbe, hogy azok között, akik maguk is épp könyvet bújnak, kortárs szerzők műveiből készült antológiát osztogassunk a "négyes-hatoson", Európa legforgalmasabb villamosvonalán - mondta Sárossi Bogáta, a Goethe Intézet munkatársa, a Mozgókönyvtár-akció egyik szervezője, akit elkísértünk az "osztásra". A szöveggyűjtemény tizenhárom német szerző magyarul is elérhető műveiből közöl részleteket, afféle kedvcsinálóként.

A válogatásban olvasható az idős nemzedékhez tartozó klasszikus (Siegfried Lenz), de főként a berlini fal leomlása utáni írónemzedékre irányítja rá a figyelmet. A prímet a nálunk is irodalmi bestsellerré vált Daniel Kehlmann-regény, A világ felmérése (kritikánk: Találkozó, párhuzamosok, Magyar Narancs, 2007. január 25.) és a Németországban szintén nagy sikert aratott A felolvasó (Bernhard Schlink) viszi, de nagyon erős a németül író, de más kultúrából érkező vonal is Wladimir Kaminer (vele készült interjúnk: "Az én könyveim fogynak a legjobban", Magyar Narancs, 2007. április 19.), Sasa Stanisic és két magyar: Bánk Zsuzsa és Terézia Mora (kritikánk: Határozó szavak, Magyar Narancs, 2001. május 17.). Az antológia

igazi irodalmi esztrád:

még a gyerekek (Michael Ende) és a "könnyedebb műfaj kedvelői" (Martin Gülich) is megkapják a magukét. A füzet végén van egy lista az 1990 után magyarul megjelent német kötetek címeivel, ami ha nem is teljes, de valószínűleg a legátfogóbb rendelkezésre álló gyűjtés. A hátsó borítón lévő kuponért cserébe pedig a Goethe Intézetben ingyen meg lehet kapni azt a könyvet, melynek a részlete a legjobban tetszett az antológiából. Látogatásunkkor Kehlmann vezetett Kaminer előtt, de Ende is ott volt a nyomukban.

A reggeli csúcs után már könynyen fel lehetett kapaszkodni a körúti villamosra, de a hangulat megfelel a novemberi nyálkás időnek: az emberek mogorvák és közönyösek, vagy azt hiszik, hogy valamit el akarunk nekik adni. A német irodalmon kétségkívül van mit polírozni, bár akadt, akinél már a kortárs szó hallatán elszakadt a cérna. Akiket viszont kirángattunk a fikció erdejéből, azok nem a favágók, így hát kedvesen fogadták az ajándékot. "De helyes" - mondta például lelkesen egy TTK-s, aki épp az energia-gazdaságtanról olvasgatott, hozzátéve, hogy a szépirodalomhoz nyugalom kell és elmélyülés. A gyorsszondánk meglepően széles olvasói igényt regisztrált: egy lány a "diszkontkönyveksorozatból" Verne Gyula Dél csillagával gördült át a Borároson, egy harmincas nő a férfiak archetípusait feltáró Bennünk élő istenek című könyvbe (a szerző: Sinode Bolen) merült el, egy húszas évei közepén járó fiú az iraki háborúról szóló riportkönyvet olvasott, míg egy negyvenes férfi a Noran erdélyi írók karácsonyi novelláit tartalmazó antológiáját forgatta. "Minden évben elolvasom - bökött rá a kötetre, majd hozzátette: -, most már jöhetsz, Jézuska."

Sárossi Bogáta szerint olvasásszociológiai felmérésre nem volt lehetőség, de különben sem akarták zavarni a könyvükbe mélyedőket: így is voltak néhányan, akik nem kértek az ajándékból. De a múlt heti könyvosztás után a projekt nem ér véget: Luca napján a BKV támogatásával Mesevillamos járja majd a Nagykörutat, és neves színészek olvasnak fel német meséket a gyerekeknek. Magyarul.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.