Könyvosztás a villamoson -Nem akartak zavarni

  • Bogár Zsolt
  • 2008. december 11.

Tudomány

A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak. Bogár Zsolt
A budapestiek jóval nagyobb arányban olvasnak könyvet tömegközlekedési eszközön, mint a nyugat-európaiak. Legalábbis erre építette Mozgókönyvtár-akcióját a Goethe Intézet, melynek keretében a nagykörúti villamoson könyvet olvasó utasoknak magyar nyelvű német antológiát osztogattak.

Járatok és könyvek - mindenki kedvére kutakodhat az emlékei között. A kollektív élmény alapja nem egy bizonyos könyv, hanem az olvasás és az olvasóterem: a BKV valamelyik járata. Ugyanakkor a kukkolásnak is népszerű (és ártalmatlan) formája, mert aki épp nem olvas, kilesheti, miben utazik a szemben ülő.

Van, aki annak örül, hogy alkalmi lelki társra bukkan, míg más ürügyet talál a csendes megmosolygásra. Az ilyesmi közös alapélmény is lehet, ezt bizonyítja a "Mit olvas az utca embere?" című blog (mitolvas.blog.hu) népszerűsége. Az önkéntes "ügynökök" a közlekedési eszközökön szerzik információikat, amit persze lelkesen kommentálnak az oldalon. "A környék legszebb fenekű lánya olvasta a metrón - már a múlt héten is láttam, és még mindig csak a közepénél járt, vagyis otthon nemigen jut ideje könyvekre - Szabó Magda klasszikusát, a Mózes egy, huszonkettőt."

Hogy a BKV járművein való könyvolvasásban van valami erotikus is, az a veledutaztam.hu társkeresőből is kitetszik. A "kétszer rám mosolyogtál a 186-oson, ki vagy?" típusú reakciók mögött nemegyszer a könyv a csábítás eszköze.

"Már többször előfordult, hogy a külföldi vendégeink megemlítették, milyen sokan olvasnak könyvet a BKV-n. Mondták, hogy Európa más nagyvárosaiban ez egyáltalán nem szokás, ott legfeljebb újságot olvasnak az utasok. Már korábban is gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk a német nyelvű irodalmat közelebb vinni az olvasókhoz. Így jutott eszünkbe, hogy azok között, akik maguk is épp könyvet bújnak, kortárs szerzők műveiből készült antológiát osztogassunk a "négyes-hatoson", Európa legforgalmasabb villamosvonalán - mondta Sárossi Bogáta, a Goethe Intézet munkatársa, a Mozgókönyvtár-akció egyik szervezője, akit elkísértünk az "osztásra". A szöveggyűjtemény tizenhárom német szerző magyarul is elérhető műveiből közöl részleteket, afféle kedvcsinálóként.

A válogatásban olvasható az idős nemzedékhez tartozó klasszikus (Siegfried Lenz), de főként a berlini fal leomlása utáni írónemzedékre irányítja rá a figyelmet. A prímet a nálunk is irodalmi bestsellerré vált Daniel Kehlmann-regény, A világ felmérése (kritikánk: Találkozó, párhuzamosok, Magyar Narancs, 2007. január 25.) és a Németországban szintén nagy sikert aratott A felolvasó (Bernhard Schlink) viszi, de nagyon erős a németül író, de más kultúrából érkező vonal is Wladimir Kaminer (vele készült interjúnk: "Az én könyveim fogynak a legjobban", Magyar Narancs, 2007. április 19.), Sasa Stanisic és két magyar: Bánk Zsuzsa és Terézia Mora (kritikánk: Határozó szavak, Magyar Narancs, 2001. május 17.). Az antológia

igazi irodalmi esztrád:

még a gyerekek (Michael Ende) és a "könnyedebb műfaj kedvelői" (Martin Gülich) is megkapják a magukét. A füzet végén van egy lista az 1990 után magyarul megjelent német kötetek címeivel, ami ha nem is teljes, de valószínűleg a legátfogóbb rendelkezésre álló gyűjtés. A hátsó borítón lévő kuponért cserébe pedig a Goethe Intézetben ingyen meg lehet kapni azt a könyvet, melynek a részlete a legjobban tetszett az antológiából. Látogatásunkkor Kehlmann vezetett Kaminer előtt, de Ende is ott volt a nyomukban.

A reggeli csúcs után már könynyen fel lehetett kapaszkodni a körúti villamosra, de a hangulat megfelel a novemberi nyálkás időnek: az emberek mogorvák és közönyösek, vagy azt hiszik, hogy valamit el akarunk nekik adni. A német irodalmon kétségkívül van mit polírozni, bár akadt, akinél már a kortárs szó hallatán elszakadt a cérna. Akiket viszont kirángattunk a fikció erdejéből, azok nem a favágók, így hát kedvesen fogadták az ajándékot. "De helyes" - mondta például lelkesen egy TTK-s, aki épp az energia-gazdaságtanról olvasgatott, hozzátéve, hogy a szépirodalomhoz nyugalom kell és elmélyülés. A gyorsszondánk meglepően széles olvasói igényt regisztrált: egy lány a "diszkontkönyveksorozatból" Verne Gyula Dél csillagával gördült át a Borároson, egy harmincas nő a férfiak archetípusait feltáró Bennünk élő istenek című könyvbe (a szerző: Sinode Bolen) merült el, egy húszas évei közepén járó fiú az iraki háborúról szóló riportkönyvet olvasott, míg egy negyvenes férfi a Noran erdélyi írók karácsonyi novelláit tartalmazó antológiáját forgatta. "Minden évben elolvasom - bökött rá a kötetre, majd hozzátette: -, most már jöhetsz, Jézuska."

Sárossi Bogáta szerint olvasásszociológiai felmérésre nem volt lehetőség, de különben sem akarták zavarni a könyvükbe mélyedőket: így is voltak néhányan, akik nem kértek az ajándékból. De a múlt heti könyvosztás után a projekt nem ér véget: Luca napján a BKV támogatásával Mesevillamos járja majd a Nagykörutat, és neves színészek olvasnak fel német meséket a gyerekeknek. Magyarul.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.