Becsapódó meteoritok - Csak egy villanás

Tudomány

Néhány hónap leforgása alatt két, viszonylag nagyobb méretű égitest is elérte a Föld légkörét, ahol látványosan megsemmisültek. Pánikra azért semmi ok. Barotányi Zoltán
Néhány hónap leforgása alatt két, viszonylag nagyobb méretű égitest is elérte a Föld légkörét, ahol látványosan megsemmisültek. Pánikra azért semmi ok.

A hullócsillagokat réges-rég ismeri az emberiség, csak éppen azt nem tudták eleink, mi fán terem a meteor. Ma már tudjuk, hogy a kozmoszból jön, s nem légköri elektromos kisülés, ahogy egykor a nagy Humboldt vélte. A legtöbb félreértést amúgy éppen a meteorok fénye okozza: a közhiedelem szerint ezt a légkörbe belépő test felizzása kelti - ez azonban nem indokolná a létrejövő rendkívüli luminozitást. Sokkal inkább arról van szó, hogy az óriási sebességgel érkező meteorit elpárolgó anyagának atomjai ionizálódnak, vagyis az elektronok leszakadnak az atommagról, majd újra egyesülnek vele - ennek nyomán gerjesztődik a szabad szemmel is kiválóan látható rekombinációs sugárzás. Csakhogy amíg az anyag ionizált állapotban van, addig visszaveri a rádióhullámokat - ezen alapszik a meteornyomok radarészlelésének fortélya.

Szállj el, szállj el

A jelentős űrkutatási ügynökségek, mindenekelőtt a NASA, igyekeznek számon tartani azon égi objektumokat (üstökösök, aszteroidák, meteoritok), amelyek pályája megközelítheti a Földét. Ezeket a szaknyelven földközeli objektumnak (Near Earth Object - NEO) nevezett gyanús miniplanétákat finomabban is osztályozni szokták. Az ötven méternél nagyobb kisbolygószerű objektumokat nevezzük aszteroidának, a méreten aluliak a meteoritok - csak tájékoztatásul közölnénk, hogy év elején a NASA összesen 5474 nagyobb méretű NEO-t tartott nyilván, ezek közül 5409 aszteroida, a maradék pedig üstökös. (Ezek mind pályaadataikban, mind anyagukban eltérnek az előzőektől - és napközelben csóvát is "húznak".) Csak halkan jegyeznénk meg, hogy az égbolt harminc százaléka a nagyobb potenciális NEO-k szempontjából is feltáratlan - alighanem ezért akarnak szisztematikus őrző-védő szolgálatba helyezni egy (amúgy már működő) gigantikus távcsövet Ausztráliában. A kisebb földközeli objektumok számontartása viszont már végképp meghaladja az erőnket, s ezért az ebből adódó véletlen találkozások az égbolt kutatóit is meglephetik. Az első gondosan detektált, s minden részletében rögzített Föld-NEO-randevúra idén ősszel, október 7-én, a mi időnk szerint hajnalban került sor Észak-Szudán felett - apróbb malőr, hogy a behatolót mindössze előző nap sikerült felfedezniük a csillagászoknak, amikor már látszott, hogy a karambol biztos és elkerülhetetlen. A csillagászok által nyilván precíz szakszerűséggel, ám csekély fantáziával 2008 TC3-nak nevezett objektumot 2008. október 6-án fedezték fel a potenciálisan veszélyes objektumok kutatására létrejött Catalina Sky Survey nevű program egyik arizonai észlelőhelyén. A hirtelen a semmiből előbukkanó parányi égitest kisméretűnek mutatkozott (a becslések kettő és öt méter közé teszik az átmérőjét), ám már ennyi is elég volt ahhoz, hogy jelentős fényjelenséget produkáljon. Végül 12,8 km/s-os sebességgel érte el a légkört, ráadásul a kicsiny (kb. 19 fokos) becsapódási szög pont megfelelő volt ahhoz, hogy hosszasan a légkörben repülve anyagának jelentős része elpárologjon és ionizálódjon - végül a maradék felrobbant, melynek energiája úgy egy kilotonna TNT-ével volt egyenértékű. Mindez óriási tűzlabdaként (más néven bolidként) manifesztálódott az igen gyéren lakott Núbiai-sivatag felett, épp napfelkelte előtt - a Times jelentése szerint a fényjelenség a teliholdéval ért fel, s még egy 1400 kilométerre elhaladó repülőről is észlelték a villanást, ráadásul a robbanás hangját is sikerült detektálni.

Vörös Meteor

S ha ennyi sem lett volna elég, a következő hónapban (november 20-án) újabb fényes tűzgömb tűnt fel, ezúttal Kanada felett, s a meteor megsemmisülésének számos tanúja volt - csak éppen a csillagászok nem tudtak a jövevényről. Ennek megfelelően először néhányszor tíz centiméteresre becsülték a nagyságát - ám az adatok (pl. egy rendőrségi kamera felvételének) utólagos elemzése alapján most már úgy vélik: a becsapódó égitest asztalnyi méretű és tíz tonna súlyú lehetett (ez nagyságrendben megközelíti a szudáni meteoritot - de legalábbis alig kisebb nála). Mindez megmagyarázza, hogy miért ragyogta túl a tűzlabda (rekombinációs sugárzás okozta) fénye a teliholdét, s hogy miért lett egy pillanatra szinte nappali világosság Alberta és Saskatchewan jelentős része felett. Ez a bolygónk légkörébe tévedt égi vándor 15 km/s-mal száguldott, ráadásul számos szemtanú látott a robbanást túlélt és tovarepülő izzó darabokat, ezért hamarosan meg is indult a meteoritmaradványok utáni hajsza.

Mint sejthető, ezek a kozmikus események senki életét vagy biztonságát nem veszélyeztették, de felhívták a figyelmet arra, hogy az efféle ütközések még emberi léptékkel mérve sem túl ritkák. Jelenleg szorgalmasan, de korántsem teljes hatékonysággal pásztázzuk az eget potenciálisan veszélyes égitestek (PHA-k) után kutatva - azokat nevezzük így, melyeknek nem csupán a pályája eshet veszélyesen közel Földünk égi útjához, de ráadásul mérete is elégséges lehet, hogy egy becsapódás után legalábbis lokális (kontinens méretű), rosszabb esetben (mondjuk egy rettegett, kilométeres behatolónál) globális pusztulást okozzon. Ehhez legalább 150 méteres átmérő szükséges - más szavakkal egy ekkora, látszólag nem is oly termetes kozmikus behatoló már rendkívüli hatással bírhat a földi életre és az emberi civilizációra. Jelenleg ezek számát 982-re teszi a NASA, de az összlétszám az ezret is túllépheti - becsapódásuk valószínűségét pedig az ún. Torino-skálán mérik (jelenleg az összes nullán áll). Biztató viszont, hogy idén januárban csupán a 2007 TU24 fedőnevű aszteroida került közel hozzánk - az is csak 1,4-nyi holdtávolságra. Ennél beljebb a jelenlegi becslések szerint nem jön semmi - legalábbis 2027-ig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.