A Budapest ostromát követő újjáépítési lázban olyan dolgok megvalósítására is lehetőség nyílott, melyekről korábban csak álmodozni lehetett. Az ún. "mozgókönyvtár" is ezek közé tartozott, hiszen lelkes könyvtárosok már a harmincas években javasolták, hogy az akkoriban igen sűrű fővárosi villamoshálózatot állítsák a közművelődés szolgálatába is. Vagyis ne csak a megszokott villamosok közlekedjenek, hanem olyan speciálisan átalakított járművek, melyek könyvtárként működnek. A kifejezetten nemes célt szolgáló ötletet azonban az illetékesek komolytalannak tartották, a fővárosi közlekedési társaság, a BSZKRT pedig szóba sem állt a lelkes népművelőkkel.
Nem így az ostrom után. Mivel az "olvasó nép" fogalma pillanatok alatt a propaganda fontos elemévé vált, ráadásul jó néhány budapesti fiókkönyvtár elpusztult, az ötletgazdáknak nem kellett sokat kilincselniük. Vas Zoltán főpolgármester kifejezett parancsára a BSZKRT azonnal a könyvtárosok rendelkezésére bocsátott két villamoskocsit annak ellenére, hogy alig volt épkézláb, forgalomba adható járműve. Valójában persze ez a két, még a 19. században gyártott kocsi is sérült volt, de így legalább belülről nem kellett őket rendbe hozni, megtette néhány könyvespolc.
A korabeli tempónak megfelelően a BSZKRT pillanatok alatt átalakította a villamosokat, az Orczy téri Baross kocsiszínben pedig raktárhelyiséget is biztosított annak a 2000 könyvnek, melyeket a villamosokra szántak.
A startot egy nagyszabású fesztivállal, a Szabad Könyv Ünnepével kötötték össze. A háromnapos rendezvény a baloldali pártok - elsősorban a kommunista - propagandacéljait szolgálta. "A könyv ünneplőinek sorában most ott láthattuk a dolgozókat is. A szállítmányozó munkást, aki a megrakott szekérről ugrott le egy pillanatra, és a villamoskalauzt, hogy könyvet vásároljanak. Nem külsőségekben, hanem lényegében forrt össze a közönség, az író és a könyv, a szabaddá lett betű első ünnepén." Így lelkesedett a Szabad Nép tudósítója, és az hétszentség, hogy példátlan eseménynek lehetett a tanúja. Egyebek mellett ekkor jelentek meg és fogytak először nagy példányszámban Ady és József Attila művei, ekkor vált sztárrá Gobbi Hilda és Major Tamás, bár az is igaz, hogy a sikerszerzőnek Rákosi Mátyás számított "Magyar jövőért" című dolgozatával, no meg a főpolgármester a "16 év fegyházban"-nal, melynek bemutatójáról ezt jegyezték fel: "Vas elvtárs írónak is van olyan népszerű, mint polgármesternek."
Nos, ennek az ünnepnek volt a záróakkordja a hivatalosan 1. számú Mozgókönyvtárnak nevezett villamos felbukkanása július 23-án, egy héttel később pedig a kettesé. Míg az első a Bosnyák téren és a Béke téren állt az érdeklődők rendelkezésére, a második Kőbányán, a Liget téren és a kispesti villanytelepnél "várta az olvasni vágyókat" heti két alkalommal, három-három órán át. 1946. január 28-án újabb villamos indult. A 3. számú Mozgókönyvtár Budán, a Török utcában, a Lejtő útnál, illetve Albertfalva-kitérőnél állomásozott.
A villamosok eleinte roppant népszerűek voltak, többen iratkoztak be és többet kölcsönöztek, mint a fiókkönyvtárakban, pedig sokkal szegényesebb volt a választék, ráadásul csak két regényt és egy ismeretterjesztő művet lehetett hazavinni - három hétre. De úgy látszik, hatott az újdonság varázsa, az olvasó pedig inkább vállalta a sorban állást, a szűk "kölcsönzőtermet", csak hogy a hagyományoktól eltérően könyvtárazhasson. A jóval későbbi villamos- és vagonkocsmák népszerűsége is hasonló "lelki hozzáállást" mutat, a mozgókönyvtárak iránti érdeklődés viszont az ötvenes évek közepére lanyhult, pedig akkor a villamosok már Újpestre, Pestlőrincre, Pestimrére, a kőbányai temetőhöz, Kelenföldre és a János kórházhoz is kiszálltak. A népszerűség csökkenésére magyarázatul szolgál a negyvenes évek végének erősen korlátozott választéka, a sorra nyíló új fiókkönyvtárak, de legfőképpen talán az, hogy a szakszervezetek egyre több munkahelyi könyvtárat létesítettek, ami fölöslegessé tett bármiféle villamosozást.
1955-ben meg is szüntették az egyik mozgókönyvtárat, tíz év múlva pedig már csak egy volt forgalomban. A csökkenő érdeklődést jól mutatja a Könyvtáros című folyóirat 1961. októberi címlapja: a kihalt környéken álldogáló villamosról egy férfi száll le, hóna alatt néhány könyvvel. Válla behúzva, oldalra tekinget: mintha attól félne, hogy észreveszik.
A villamos utoljára 1969-ben állt az olvasók rendelkezésére, a mozgókönyvtáras folytatást a szakma az akkor már évek óta világszerte elterjedt (Prágában például 1948-tól működő) "bibliobuszban" képzelte el. Az első ilyen buszt 1973-ban indította a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, leginkább az újonnan átadott lakótelepek irányába.
