Bár az orosz számítógépkalózok kétségtelen eredményeket tudnak felmutatni nyugati bankok kifosztása terén, a harcmezőn nem ér-tek el átütő sikert: ideig-óráig blokkoltak, illetve lefagyasztot-tak néhány NATO-webszervert (http://www.nato.int/), betörtek néhány internetes gépre a kormányzati és az akadémiai szférában, felülírtak néhány weboldalt, amelyeken az eredeti tartalmat a "Jugoszláv polgárok üzenete a NATO-bűnözőknek" című manifesztummal és a céltáblás logóval vagy valami hasonlóval váltották fel. Továbbá vírusos fájlokkal fertőzött elektronikus levelekkel árasztottak el néhány civil szervezetet, tudományos intézményt és médiavállalatot, és nagy mennyiségű elektronikus levél küldésével bénították a NATO e-mail-forgalmát. A "kiberterror" összességében mégis csupán kellemetlenségeket okozott, sőt a legnagyobb kárt ebben az időszakban egy amerikai programozó okozta a Melissa nevű vírussal, így az is elképzelhető, hogy a rendszerek problémáinak egy része semmiféle összefüggésben nem volt a háborúval.
Április 14-én John Hamre, az USA hadügyminiszter-helyettese "inkoherens és amatőr próbálkozásoknak" nevezte a Pentagon rendszereit ért internetes támadásokat. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az Öböl-háború során tapasztalt és azóta hivatalosan is elismert kellemetlenségek miatt az amerikai hadsereg IC4 részlege - "Information Systems, Command, Control, Communications and Computers" - folyamatosan szigorítja a számítógépes biztonsági intézkedéseket: a katonai hálózatok nem állnak közvetlen kapcsolatban az internettel, és stratégiai információkat nem tárolnak nyilvános szolgáltatásokat is nyújtó webszervereken. "Két éve nem voltak térképeink a számítógép-hálózatokról. Most vannak. Két éve nem szabályoztuk a webről elérhető információkat. Ma már igen. Két éve nem voltak tűzfalaink és a számítógépes betöréseket jelző és blokkoló szoftvereink. Ma már mindenütt üzemeltetünk ilyesmit" - nyilakozta Hamre elégedetten.
Honlapkészítő verseny
Annál sikeresebbnek bizonyult a bevezetőben említett internetes propagandaháború: a www.yu címen elérhető, technikailag és tartalmilag is nyugati színvonalú webújság, amelyet Dragan kapitány szerb háborús veteránok számára létrehozott alapítványa kormánypénzen működtet, több száz önkéntessel dolgozik a nyugati közvélemény megdolgozásán. A szerbek rájöttek arra, hogy bár még mindig a televízió sokszor ismételt képei - menekülő albánok, tiltakozó belgrádiak, bombázók, rakéták, égő olajfinomítók - határozzák meg a kosovói konfliktust a nyugati közvélemény számára, a web egyre nagyobb véleményformáló erőt képvisel. A háború aranybánya az internetes újságok számára - az azonnali, sok forrásból származó információkra kíváncsi olvasók megsokszorozták a szerverek forgalmát -, de kitűnő terepe a tömegmédiából kiszorult álláspontok hangoztatásának - az anti-NATO webring erősebb, mint valaha -, a propagandának és az ellenpropagandának is. Mikor az egyik belgrádi napilapban képek jelentek meg egy állítólagosan lelőtt NATO-vadászgépről, a neten gyorsan közzétette valaki az eredeti fotót, amely egy négy évvel korábbi légi bemutatón történt balesetről készült - a történelemhamisítás és annak tettenérése is könnyebbé vált a hálózaton, ahol végső soron a befogadó dönti el, kinek mit hisz el.
A Milosevic-párti, NATO-gyűlölő honlapok offenzívája (például: http://www.acim.co.yu/anti-nato/) ellen az angolok szerb nyelvű ellenpropagandával próbálkoznak a neten, amerikai civil szervezetek pedig mindenféle valóban hasznos dologgal. Az amerikai természettudósok szövetségének "Space Policy" projektje naprakész kosovói műholdképeket ad közzé szerverén (http://www.fas.org/man/dod-101/ops/kosovo.htm), a böngésző elektronikus identitását rejtő kaliforniai Anonimyzer pedig ingyenes szolgáltatást indított (http://www.anonymizer.com/kosovo) azoknak a jugoszláv internetezőknek, akik retorziótól tartva, név nélkül szeretnének megnyilvánulni a hálózati fórumokon: "Ha valakit lehallgatnak, csak azt látják majd, hogy az anonimyzer szerveréhez csatlakozik, azt nem, hogy miről vagy kivel kommunikál." Egy illinoisi egyetem KRISYS-Net néven adatbázist és információs szolgáltatásokat indított az albán menekülteknek (http://pbosnia.kentlaw.edu/projects/kosovo/), amelyben már több tízezer menekült regisztrálta magát.
A szerb rezsim egyébként a saját ellenzékétől leste el az internetes médiataktikát: a bombázások első napjaiban elnémított belgrádi rádióadó, az ellenzéki B92 (http://helpB92.xs4all.nl) éveken keresztül a számítógép-hálózaton keresztül látta el a Nyugatot híreivel - az 1996-os tüntetések során akkor is, mikor az adást elnémította a rezsim. A Soros-féle Opennet és az amszterdami XS4all internet-szolgáltató segítségével sugárzott digitális jelet a BBC World Service műholdon juttatta vissza Jugoszláviába, ahol néhány helyi rádióból szervezett lánc is átvette híreit. "Az egyik mód, ahogyan a szerbek megtudhatják az igazságot, amelyet Milosevic elrejt előlük, az internet" - nyilatkozta Robin Cook angol külügyminiszter a B92 internetes adásában, napokkal azelőtt, hogy a hatóságok a szerkesztőségből is kiebrudalták a stábot. Nem volt igaza, Milosevic a külföldi tudósítók kiutasításával és a független sajtó felszámolásával totális információs blokád alá helyezte országát - az internet pedig azelőtt sem volt túl elterjedt Jugoszláviában, hogy a bombázások első napjaiban a NATO lerombolta az ország távközlési hálózatait.
Hardverközpontú megközelítés
A NATO ennek megfelelően nem is fektet túl nagy hangsúlyt az internetes propagandára, legalábbis ami a szerbek meggyőzését illeti, hardverközpontú megközelítés tapasztalható. Ez a gyakorlatban az ellenfél kommunikációs és médiahálózatainak szétbombázását jelenti: a jugoszláv mobiltelefon-hálózat az első napokban nagyrészt megsemmisült, kipróbálták az áramellátást bénító grafitbombákat, és találatot kapott a szerb tévé egyik épülete is - ennek ürügyén Belgrád polgármestere találóan jegyezte meg, hogy "ez az első olyan médiaháború, amelyet igazi bombákkal vívnak". "A szerb tévé legalább annyira része Milosevic gyilkos gépezetének, mint a hadsereg" - foglalt állást a Pentagon, amely frekvenciapályázat nélkül próbál betörni a délszláv médiapiacra: a környező országok, például Magyarország légterében cirkáló EC-30 "Commando Solo" repülőgépekről a Voice of America és a Radio Free Europe/Radio Liberty által előállított, szerb nyelvű rádió- és tévéműsorokkal szórakoztatja az ellenséget két légiriadó között. Nem túl sikeresen, a Pentagon is elismerte, hogy a 10 000 wattos teljesítményű repülő adók nem igazán hatékonyak, mert vételi körzetük csekély. Ledobtak mintegy 19 millió röplapot is, egy részük a szerb katonáknak szánt fenyegetéseket tartalmaz: "Ha Kosovóban maradsz, biztosan meghalsz." A szerbeket mindez leginkább a második világháborús náci propagandára emlékezteti, "bár azok a röplapok legalább cigarettapapírnak jók voltak" - nyilatkozta egy idős csetnik harcos az U. S. News riporterének.
Bodoky Tamás
A témával bővebben foglalkozik az MTV 1 Médiamix című műsora (május 29., vasárnap, 15.00)
