Hőhullámok és halálozás

Kritikus állapot

Tudomány

A kitartó hőség nemcsak merő kellemetlenség, de szinte észrevétlenül szedi az áldozatait is.

Az évről évre ismétlődő nyári hőhullámok nemcsak megnehezítik mindennapjainkat, nem pusztán a villanyszámlát dobják meg az ezerrel pörgő klímaberendezések, de a hőség statisztikailag is mérhető halálozástöbbletet is okoz. Az extrém meleg periódusok egészségügyi hatásainak vizsgálata mindenkor aktuális, de ez a nyár ebből a szempontból is különleges: Európa nagy részén az igen forró és sokfelé rekordokat hozó júniust többnyire a még forróbb július követte.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint minden idők legmelegebb júliusa van mögöttünk, s előtte a június is az élen végzett a legforróbb júniusok versenyében (természetesen a rendszeres mérések kezdete óta). Számos meteorológiai kutatóintézet augusztus 2-án publikált közös jelentésében az áll, hogy a főleg Európa délnyugati, nyugati és északi felét 40–41 fok feletti csúcsértékekkel sújtó (Magyarországot szerencsére megkímélő) hőhullám átlagosan 1,5–3 fokkal lehetett volna enyhébb az emberi tevékenység nélkül. Még rosszabb hír, hogy a változatlanul melegedő tendenciát nézve 2050-re további 3 fokkal lesz forróbb egy hasonló hőhullám.

 

Szüretelési effektus

A tartós, akár hetekig tartó hőhullámok statisztikailag is mérhető hatása a halálozási adatokra először a 2003-as európai, Franciaországot különösen súlyosan érintő hőhullám nyomán került a felszínre. Akkori becslések szerint csupán Franciaországban 15 ezerrel többen haltak meg, mint egy átlagos nyáron. A teljes kontinensre vonatkozólag az áldozatok számát 50 és 70 ezer közé tették. A következő, 2006-os hasonló területet lefedő melegbetörés már kevesebb áldozatot szedett – volt már tapasztalat, a hatóságok és az egészségügyi rendszer is felkészülhetett.

Bár erősen valószínűsíthető, hogy a szervezetet megterhelő kánikulai időszak alatt bekövetkező többlethalálozás magának a hőségnek a következménye, az egyes halálozási esetek általában nehezen hozhatók közvetlen kapcsolatba a meleggel. Az okok meghatározása azért is nehézkes, mert a hőség többnyire idős emberek, illetve részben (de nem kizárólag) krónikus betegek életét követeli. Mindenekelőtt olyanokét, akik esetében a fizikai környezet kedvezőtlen változásai megnövelik annak a valószínűségét, hogy az amúgy is súlyosan beteg szervezet felmondja a szolgálatot. Bizonyos külső hőmérsékleti küszöbértékeket átlépve megnőhet a veszélye mondjuk a szív- és keringési katasztrófa bekövetkeztének, vagy annak, hogy egy vagy több szerv működése komolyan és helyrehozhatatlanul károsodjon. A szakértők egy morbid szakkifejezést is alkottak erre az esetre: szüretelési effektusnak (harvesting effect) hívják a mortalitás hirtelen megugrását például az erőteljesebb hőhullám beköszöntekor. A mortalitás megugrása után akár már néhány héttel a halálozási adatok (a veszélyeztetettek jó részének elhalálozása nyomán) visszaesnek a szokásos, illetve az átlagos értékek alá – a halálozási adatok javulásához tehát még csak arra sincs szükség, hogy tényleg javuljanak a meteorológiai körülmények, azaz végleg el­enyésszen a kánikula.

A hőhullámok halálozási rátára gyakorolt negatív hatását zömmel fejlett egészségüggyel rendelkező országokban kezdték vizsgálni – figyelembe véve azt is, hogy például az európai adatok szerint télen és kora tavasszal amúgy relevánsan többen halnak meg, mint a nyári hónapokban (Magyarországon is március a leghalálosabb hónap). Ehhez képest el lehet képzelni, mekkora többlethalálozással járnak az embert próbáló kánikulák egyes feltörekvő, kevéssé jó egészségüggyel rendelkező országokban (ahol amúgy a kánikula áldozatai közé általában csak azokat szokták besorolni, akik tényleg szó szerint kiszáradtak, hőguta vagy hősokk végzett velük). Jellemző, hogy a 2010-es oroszországi hőhullám, amely gigantikus erdőtüzek kíséretében csapott le a lakosságra, már a hatóságok szerint is sok ezer halálos áldozatot követelt, amihez az ottani tapasztalatok alapján rendre hozzá lehet toldani egy nagyságrendet.

Egy szempontot azonban még érdemes mérlegelni: azok szervezete rugalmasabban reagál a hőhullámokra, akik évről évre ezeknek vannak kitéve – bár egy 50 fokos melegeket hozó hőség az indiai szubkontinensen is szedi áldozatait. Az sem mindegy, hogy mekkora páratartalom társul az adott magas hőmérséklethez, és milyen erős a légmozgás. De annyi biztos, hogy az amúgy inkább óceáni, ezért nyáron is mérsékelten meleg, cserébe párásabb klímához szokott nyugat-európaiak szervezete számára sokkal nagyobb sokk lehetett a hirtelen – és napokon át – 40 fok felett tetőző meleg.

 

Akut hatások

Mivel a forró periódusok halálozási adatokban is megmutatkozó hatását utólagos kalkulációkkal szokták meghatározni, kiszűrve a szezonális és más zavaró hatásokat, mostanában még nem az idei nyár hőhullámainak, hanem a tavalyiaknak tulajdonított extra halálozásokról beszélnek. Pedig az akut hatások néha igencsak kézenfekvőek: a most nyáron július 29. és augusztus 4. között Japánban tomboló hőhullám miatt 18 347 ember került kórházba, a halottak száma pedig 57 (ami nyilvánvalóan szintén a direkt hőhatás, így a kiszáradás, a hőguta stb. áldozatait jelzi). Az idei év rendkívüli hőhullámainak tulajdonítható extra mortalitási számokról szóló részletesebb adatokat alighanem leghamarabb jövőre „dobolják ki”.

A napokban már az is vitát váltott ki szakmai körökben, amikor egy német lap, a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) az általa megrendelt statisztikai becslés alapján leírta, hogy 2018-ban a legnagyobb kánikula idején, vagyis július 23. és augusztus 9. között 8 ezerrel több halálesetet regisztráltak Németországban, mint a megelőző év azonos időszakában. Ezzel együtt tavaly augusztusban 8,14 volt az évesített halálozási ráta (az ezer lakosra jutó halálozások száma éves szint­re számolva), s ez 2003, vagy­is az eddigi leghalálosabb forró nyár éve óta a legmagasabb adat.

Werner Brachat-Schwarz, Baden-Württemberg tartomány statisztikai hivatalának szakértője a FAS-nak készített elemzésében kimutatta, hogy júliusban és augusztusban is nagyjából 7100-zal emelkedett a halálozások száma az egy évvel korábbihoz képest, az évszak egészét tekintve pedig hozzávetőleg (óvatos becslés szerint is) 10 ezer olyan haláleset történhetett 2018 nyarán, amelyben szerepe volt a kánikulának. Ez nagyjából a 2003-as rekordmeleg németországi pusztításával egyenlő.

Andreas Matzarakis, a német meteorológiai szolgálat (DWD) szakértője szerint bár az adatbázis még túl csekély messzemenő következtetések levonásához, de az eddigi adatok arra utalhatnak, hogy az utóbbi években nyaranta megugrott a halálozások száma, ami összefügghet az egyre hosszabb és súlyosabb hőséghullámokkal. Matzarakis korábbi kutatásaiban kísérletet tett arra is, hogy a világ számos városára vonatkozóan meghatározza a minimális mortalitással járó hőmérséklet (MMT) értékét: a hőmérséklet emelkedésével egy ideig csökken a halálozási arány, de egy határ után a tendencia megfordul és a görbe J alakot ölt. Mások (így Jürgen Kropp, a klímaváltozás hatásaival foglalkozó potsdami kutatóintézet szakértője) viszont arra figyelmeztetnek, hogy az eddigi adatokból még biztosan nem lehet katasztrófa-forgatókönyvekre következtetni. A kritikusok is elismerik, hogy a hőhullámok növelik az elhalálozás veszélyét az idősek körében, de szerintük további részletes vizsgálatokat kellene végezni ahhoz, hogy kiderüljön, valóban a meleg okozza-e a többlethalálozást az erősebb hőhullámok idején.

 

A szív szív

A tartós nagy meleg élettani hatásai nagyon is jól ismertek, és ezen összefüggések a mortalitás megugrására is meggyőző magyarázatot nyújtanak. Tartós melegben a szervezetünk a szokottnál jóval nagyobb igénybevételnek van kitéve. A meleg hatására kitágulnak az erek, a szívre fokozott munkavégzés hárul, így ilyenkor megnő az embólia és a szívinfarktus kockázata is (pláne a krónikus keringési betegségekben szenvedőknél). Ráadásul erősödik a gyulladási hajlam, sőt még lappangó gyulladások is belobbanhatnak. Hőszabályozó rendszerünk is magasabb fokozatra kapcsol, elvégre meg kell akadályoznia a test felhevülését, ezért fokozottan izzadunk. Az elvesztett folyadék pótlása emiatt lesz fontos – különösen a kisgyerekekre (pláne a csecsemőkre!) és az idősekre kell figyelni, hiszen az ő folyadékháztartásuk még és már nem annyira stabil. Az izzadás során nemcsak folyadékot, hanem értékes ásványi anyagokat is veszítünk, márpedig ezek hiánya komoly fennakadást okozhat a szervezetünk üzemszerű működésében. A magnézium hiánya rontja a kognitív funkciókat, nehezen gondolkodunk, esetleg idegesebbek, ingerlékenyebbek leszünk. Ismerjük a kellemetlen érzést, amit a lábunk begörcsölése okoz – nos, ezt gyakran a káliumhiány okozza. A nagy meleg veszélyének amúgy is fokozottan kitett szívbetegek esetében erre fokozottan oda kell figyelni, mert a lecsökkent káliumszint szívritmus­zavarokat is kiválthat. Az immunrendszerünk a forróság idején intenzívebb támadásnak van kitéve, hiszen a melegben a kórokozók is könnyebben szaporodnak. Gyakran tapasztaljuk, hogy megfázunk, pedig nagyon meleg van –igaz, ebben a gyakorta rosszul kivitelezett házilagos hűtésnek, légkondicionálásnak is szerepe lehet. A kánikula megzavarhatja az idegrendszeri folyamatokat is, a depressziós betegek például a nagy meleg miatt gyakran kerülnek letargiába. Sűrűbben jelentkeznek alvászavarok, és a koncentrációs zavarok miatt növekszik a baleseti kockázat is – amit önmagában sem árt figyelembe venni a növekvő halálozási adatok értékelésénél.

Mit tegyünk ellene?

 

Akadnak, akiknek meg sem kottyan a 36–37 fok, a kánikulaérzékenyeket azonban annyira megviselheti, hogy akár munkaképtelenné is válhatnak a tartós melegben. Ha fejfájást, szédülést, hányingert, szájszárazságot érzünk, mindenféleképpen igyunk folyadékot (és ne sört!), mert ezek a kiszáradás első jelei. Bár nehéz ellenállni az ízek csábításának, nem érdemes erős, csípős fűszereket használni ételeink ízesítésére, mert fokozzák a verejtékmirigyek működését. Ügyeljünk arra, hogy a főétkezések ne maradjanak ki az étrendünkből, mert fáradtabbak, ingerlékenyebbek leszünk, és a teljesítőképességünk is csökken. A magas cukortartalmú ételek, italok folyadékot vonnak el szervezetünkből, így lehetőleg mellőzzük fogyasztásukat. A vacsorát a kora esti órákra ütemezzük, ráadásul éjszaka sokkal jobban tudunk aludni, ha könnyű fogásokat fogyasztunk kevés hússal, sok zöldséggel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.