Kritikus állapot

A kitartó hőség nemcsak merő kellemetlenség, de szinte észrevétlenül szedi az áldozatait is.

Az évről évre ismétlődő nyári hőhullámok nemcsak megnehezítik mindennapjainkat, nem pusztán a villanyszámlát dobják meg az ezerrel pörgő klímaberendezések, de a hőség statisztikailag is mérhető halálozástöbbletet is okoz. Az extrém meleg periódusok egészségügyi hatásainak vizsgálata mindenkor aktuális, de ez a nyár ebből a szempontból is különleges: Európa nagy részén az igen forró és sokfelé rekordokat hozó júniust többnyire a még forróbb július követte.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint minden idők legmelegebb júliusa van mögöttünk, s előtte a június is az élen végzett a legforróbb júniusok versenyében (természetesen a rendszeres mérések kezdete óta). Számos meteorológiai kutatóintézet augusztus 2-án publikált közös jelentésében az áll, hogy a főleg Európa délnyugati, nyugati és északi felét 40–41 fok feletti csúcsértékekkel sújtó (Magyarországot szerencsére megkímélő) hőhullám átlagosan 1,5–3 fokkal lehetett volna enyhébb az emberi tevékenység nélkül. Még rosszabb hír, hogy a változatlanul melegedő tendenciát nézve 2050-re további 3 fokkal lesz forróbb egy hasonló hőhullám.

 

Szüretelési effektus

A tartós, akár hetekig tartó hőhullámok statisztikailag is mérhető hatása a halálozási adatokra először a 2003-as európai, Franciaországot különösen súlyosan érintő hőhullám nyomán került a felszínre. Akkori becslések szerint csupán Franciaországban 15 ezerrel többen haltak meg, mint egy átlagos nyáron. A teljes kontinensre vonatkozólag az áldozatok számát 50 és 70 ezer közé tették. A következő, 2006-os hasonló területet lefedő melegbetörés már kevesebb áldozatot szedett – volt már tapasztalat, a hatóságok és az egészségügyi rendszer is felkészülhetett.

Bár erősen valószínűsíthető, hogy a szervezetet megterhelő kánikulai időszak alatt bekövetkező többlethalálozás magának a hőségnek a következménye, az egyes halálozási esetek általában nehezen hozhatók közvetlen kapcsolatba a meleggel. Az okok meghatározása azért is nehézkes, mert a hőség többnyire idős emberek, illetve részben (de nem kizárólag) krónikus betegek életét követeli. Mindenekelőtt olyanokét, akik esetében a fizikai környezet kedvezőtlen változásai megnövelik annak a valószínűségét, hogy az amúgy is súlyosan beteg szervezet felmondja a szolgálatot. Bizonyos külső hőmérsékleti küszöbértékeket átlépve megnőhet a veszélye mondjuk a szív- és keringési katasztrófa bekövetkeztének, vagy annak, hogy egy vagy több szerv működése komolyan és helyrehozhatatlanul károsodjon. A szakértők egy morbid szakkifejezést is alkottak erre az esetre: szüretelési effektusnak (harvesting effect) hívják a mortalitás hirtelen megugrását például az erőteljesebb hőhullám beköszöntekor. A mortalitás megugrása után akár már néhány héttel a halálozási adatok (a veszélyeztetettek jó részének elhalálozása nyomán) visszaesnek a szokásos, illetve az átlagos értékek alá – a halálozási adatok javulásához tehát még csak arra sincs szükség, hogy tényleg javuljanak a meteorológiai körülmények, azaz végleg el­enyésszen a kánikula.

A hőhullámok halálozási rátára gyakorolt negatív hatását zömmel fejlett egészségüggyel rendelkező országokban kezdték vizsgálni – figyelembe véve azt is, hogy például az európai adatok szerint télen és kora tavasszal amúgy relevánsan többen halnak meg, mint a nyári hónapokban (Magyarországon is március a leghalálosabb hónap). Ehhez képest el lehet képzelni, mekkora többlethalálozással járnak az embert próbáló kánikulák egyes feltörekvő, kevéssé jó egészségüggyel rendelkező országokban (ahol amúgy a kánikula áldozatai közé általában csak azokat szokták besorolni, akik tényleg szó szerint kiszáradtak, hőguta vagy hősokk végzett velük). Jellemző, hogy a 2010-es oroszországi hőhullám, amely gigantikus erdőtüzek kíséretében csapott le a lakosságra, már a hatóságok szerint is sok ezer halálos áldozatot követelt, amihez az ottani tapasztalatok alapján rendre hozzá lehet toldani egy nagyságrendet.

Egy szempontot azonban még érdemes mérlegelni: azok szervezete rugalmasabban reagál a hőhullámokra, akik évről évre ezeknek vannak kitéve – bár egy 50 fokos melegeket hozó hőség az indiai szubkontinensen is szedi áldozatait. Az sem mindegy, hogy mekkora páratartalom társul az adott magas hőmérséklethez, és milyen erős a légmozgás. De annyi biztos, hogy az amúgy inkább óceáni, ezért nyáron is mérsékelten meleg, cserébe párásabb klímához szokott nyugat-európaiak szervezete számára sokkal nagyobb sokk lehetett a hirtelen – és napokon át – 40 fok felett tetőző meleg.

 

Akut hatások

Mivel a forró periódusok halálozási adatokban is megmutatkozó hatását utólagos kalkulációkkal szokták meghatározni, kiszűrve a szezonális és más zavaró hatásokat, mostanában még nem az idei nyár hőhullámainak, hanem a tavalyiaknak tulajdonított extra halálozásokról beszélnek. Pedig az akut hatások néha igencsak kézenfekvőek: a most nyáron július 29. és augusztus 4. között Japánban tomboló hőhullám miatt 18 347 ember került kórházba, a halottak száma pedig 57 (ami nyilvánvalóan szintén a direkt hőhatás, így a kiszáradás, a hőguta stb. áldozatait jelzi). Az idei év rendkívüli hőhullámainak tulajdonítható extra mortalitási számokról szóló részletesebb adatokat alighanem leghamarabb jövőre „dobolják ki”.

A napokban már az is vitát váltott ki szakmai körökben, amikor egy német lap, a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) az általa megrendelt statisztikai becslés alapján leírta, hogy 2018-ban a legnagyobb kánikula idején, vagyis július 23. és augusztus 9. között 8 ezerrel több halálesetet regisztráltak Németországban, mint a megelőző év azonos időszakában. Ezzel együtt tavaly augusztusban 8,14 volt az évesített halálozási ráta (az ezer lakosra jutó halálozások száma éves szint­re számolva), s ez 2003, vagy­is az eddigi leghalálosabb forró nyár éve óta a legmagasabb adat.

Werner Brachat-Schwarz, Baden-Württemberg tartomány statisztikai hivatalának szakértője a FAS-nak készített elemzésében kimutatta, hogy júliusban és augusztusban is nagyjából 7100-zal emelkedett a halálozások száma az egy évvel korábbihoz képest, az évszak egészét tekintve pedig hozzávetőleg (óvatos becslés szerint is) 10 ezer olyan haláleset történhetett 2018 nyarán, amelyben szerepe volt a kánikulának. Ez nagyjából a 2003-as rekordmeleg németországi pusztításával egyenlő.

Andreas Matzarakis, a német meteorológiai szolgálat (DWD) szakértője szerint bár az adatbázis még túl csekély messzemenő következtetések levonásához, de az eddigi adatok arra utalhatnak, hogy az utóbbi években nyaranta megugrott a halálozások száma, ami összefügghet az egyre hosszabb és súlyosabb hőséghullámokkal. Matzarakis korábbi kutatásaiban kísérletet tett arra is, hogy a világ számos városára vonatkozóan meghatározza a minimális mortalitással járó hőmérséklet (MMT) értékét: a hőmérséklet emelkedésével egy ideig csökken a halálozási arány, de egy határ után a tendencia megfordul és a görbe J alakot ölt. Mások (így Jürgen Kropp, a klímaváltozás hatásaival foglalkozó potsdami kutatóintézet szakértője) viszont arra figyelmeztetnek, hogy az eddigi adatokból még biztosan nem lehet katasztrófa-forgatókönyvekre következtetni. A kritikusok is elismerik, hogy a hőhullámok növelik az elhalálozás veszélyét az idősek körében, de szerintük további részletes vizsgálatokat kellene végezni ahhoz, hogy kiderüljön, valóban a meleg okozza-e a többlethalálozást az erősebb hőhullámok idején.

 

A szív szív

A tartós nagy meleg élettani hatásai nagyon is jól ismertek, és ezen összefüggések a mortalitás megugrására is meggyőző magyarázatot nyújtanak. Tartós melegben a szervezetünk a szokottnál jóval nagyobb igénybevételnek van kitéve. A meleg hatására kitágulnak az erek, a szívre fokozott munkavégzés hárul, így ilyenkor megnő az embólia és a szívinfarktus kockázata is (pláne a krónikus keringési betegségekben szenvedőknél). Ráadásul erősödik a gyulladási hajlam, sőt még lappangó gyulladások is belobbanhatnak. Hőszabályozó rendszerünk is magasabb fokozatra kapcsol, elvégre meg kell akadályoznia a test felhevülését, ezért fokozottan izzadunk. Az elvesztett folyadék pótlása emiatt lesz fontos – különösen a kisgyerekekre (pláne a csecsemőkre!) és az idősekre kell figyelni, hiszen az ő folyadékháztartásuk még és már nem annyira stabil. Az izzadás során nemcsak folyadékot, hanem értékes ásványi anyagokat is veszítünk, márpedig ezek hiánya komoly fennakadást okozhat a szervezetünk üzemszerű működésében. A magnézium hiánya rontja a kognitív funkciókat, nehezen gondolkodunk, esetleg idegesebbek, ingerlékenyebbek leszünk. Ismerjük a kellemetlen érzést, amit a lábunk begörcsölése okoz – nos, ezt gyakran a káliumhiány okozza. A nagy meleg veszélyének amúgy is fokozottan kitett szívbetegek esetében erre fokozottan oda kell figyelni, mert a lecsökkent káliumszint szívritmus­zavarokat is kiválthat. Az immunrendszerünk a forróság idején intenzívebb támadásnak van kitéve, hiszen a melegben a kórokozók is könnyebben szaporodnak. Gyakran tapasztaljuk, hogy megfázunk, pedig nagyon meleg van –igaz, ebben a gyakorta rosszul kivitelezett házilagos hűtésnek, légkondicionálásnak is szerepe lehet. A kánikula megzavarhatja az idegrendszeri folyamatokat is, a depressziós betegek például a nagy meleg miatt gyakran kerülnek letargiába. Sűrűbben jelentkeznek alvászavarok, és a koncentrációs zavarok miatt növekszik a baleseti kockázat is – amit önmagában sem árt figyelembe venni a növekvő halálozási adatok értékelésénél.

Mit tegyünk ellene?

 

Akadnak, akiknek meg sem kottyan a 36–37 fok, a kánikulaérzékenyeket azonban annyira megviselheti, hogy akár munkaképtelenné is válhatnak a tartós melegben. Ha fejfájást, szédülést, hányingert, szájszárazságot érzünk, mindenféleképpen igyunk folyadékot (és ne sört!), mert ezek a kiszáradás első jelei. Bár nehéz ellenállni az ízek csábításának, nem érdemes erős, csípős fűszereket használni ételeink ízesítésére, mert fokozzák a verejtékmirigyek működését. Ügyeljünk arra, hogy a főétkezések ne maradjanak ki az étrendünkből, mert fáradtabbak, ingerlékenyebbek leszünk, és a teljesítőképességünk is csökken. A magas cukortartalmú ételek, italok folyadékot vonnak el szervezetünkből, így lehetőleg mellőzzük fogyasztásukat. A vacsorát a kora esti órákra ütemezzük, ráadásul éjszaka sokkal jobban tudunk aludni, ha könnyű fogásokat fogyasztunk kevés hússal, sok zöldséggel.