Sikerélmény sok mindenből adódhat, van, akinek elég, ha a főnök megpaskolja a tarkóját, de van, akinek az isten pénze sem elég, a legfontosabb azonban mégis az, hogy az illető tisztában legyen saját lehetőségeivel és képességeivel. A bajok akkor kezdődnek, amikor "átlendülnek" a dolgok, a mérce magasra kerül, az ezzel járó teljesítmény viszont elmarad. Ekkor kezdődik az önostorozás, ami nemcsak az illetőt, hanem környezetét is fájdalmasan érintheti.
Helyzet van
A betegség kialakulásáért persze nem csak a korlátozott képességek figyelmen kívül hagyása a felelős, rengeteg más olyan tényező is akad, amely kirobbanthatja a bajt, elég például, ha megváltoznak a munkahelyi körülmények, új főnök érkezik, vagy az illető más beosztásba kerül, de elképzelhető az is, hogy valakinek a családi élete futott zátonyra, és a munkába menekül.
Dr. Simon Lajos pszichiáter szerint "ezek az emberek általában valamilyen pótcselekvést hajtanak végre: a munkával terelik el a figyelmüket életüknek valamelyik kevésbé sikeres területéről, tehát bizonyos esetekben ez afféle kompenzációs folyamatként diagnosztizálható. Ha egy ember életének egyensúlyi rendszerében valami túlméretezetté válik, akkor biztosan szegényesebb, hátrányosabb helyzetbe kerül a rendszer többi eleme, például a magánélet vagy a kikapcsolódás. Persze ebből még nem következik logikusan betegség vagy látványos konfliktus, amikor azonban üresjáratba kerül adott esetben a munkával való foglalatosság, nem hoz létre valóságos értéket, amikor inkább csak ürügy, az már komoly problémákhoz vezethet. A munkamániások valójában a munkahelyükön sem érzik jól magukat, állandóan panaszkodnak, hogy mennyit dolgoznak és mennyire fáradtak, noha ők maguk vállalják ezeket a terheket. Ettől aztán a stressz is jelentősen emelkedik, hiszen az illető hatalmas nyomás alatt van, túlvállal, ám érzi, hogy nem képes teljesíteni a kitűzött határidőre. Otthon szintén nyomás alá kerül, mivel konfliktus adódik abból, hogy elhanyagolja a családját, és ebből egy olyan állandósult pszichés terhelést hoz létre, ami elsősorban pszichoszomatikus betegségekben fog megnyilvánulni, de előfordulhatnak szorongásos jellegű panaszok, depresszió is."
Dr. Füredi Júlia pszichológus szerint azonban nem a "menekülés", a "pótcselekvés" a döntő elem a munkamánia kialakulásában, sokkal inkább a gyermekkori élmények. "A szülők túl magas követelményeket támasztanak a gyermekkel szemben, ő képtelen teljesíteni, de magát az elvárási mechanizmust, a mércét magáévá teszi, és élete során nem tud ettől szabadulni. Továbbra is képtelen teljesíteni a kitűzött célokat, állandó lemaradásban van, örök elégedetlenkedővé válik. Mindent a munkájának és a munkájában elért sikereknek rendel alá, az itt szerzett kudarcokat tartja a legnagyobb bajnak, ezeket képtelen feldolgozni, minden mást ennek rendel alá. Csakhogy a munka, amit elvégez, nem hatékony, futja a köröket, és állandóan reszket, mert attól fél, hogy jön valaki, aki nála sokkal sikeresebb lesz, és kifúrja a helyéről, és az ő munkahelye megszűnik. Ilyenkor következik be az, hogy az ember szívinfarktust kap, tulajdonképpen ezzel teszi fel a kezét, hogy jelezze: nem tudok dolgozni."
A blokkolóórától a temetőig
A szakirodalom a munkamániának három fokozatát különíti el. A korai szakasz még kevésbé feltűnő, hiszen bárkinek a környezetében előfordulhat olyan "nagyon elfoglalt" ismerős, akinek mindig akad valami dolga, akinek a határ- időnaplója Bibliaként üzemel, és akit még véletlenül sem hívnánk moziba. A középső szakaszban kezdenek elfajulni a dolgok, bár a környezet még nemigen veszi észre a különbséget: az illetőnek emlékezetkihagyásai vannak, percek, órák telhetnek úgy, hogy ül az íróasztalánál, és bambul, majd ráesteledik, és csak akkor döbben rá arra, hogy semmit nem csinált, mégis borzasztóan fáradt. Ez az állapot szinte átvezet a harmadik fázisba, amikor "kitör a vulkán", és a munkamániás gyakorlatilag elviselhetetlenné válik, dühkitörései lesznek, pszichopataként kezd viselkedni, de a "lelki romlások" mellett megkezdődik a testi leépülés is: fejfájások, magas vérnyomás vagy akár szívinfarktus is jelentkezhet. Ennek ellenére nagyon kevés olyan eset akad, amikor kiderül, hogy a bajok hátterében a munkamánia áll. Vajon amikor hangzatos gyászbeszédek közepette eltemetik az infarktusban elhunyt, "nagyrabecsült kollégát", gondol-e arra bárki is, hogy meg- előzhető lett volna a baj.
Valóban megelőzhető?
A munkamánia mint betegség gyakorlatilag nem létezik a magyar orvosi köztudatban. Ezek a betegek soha nem jelentkeznek úgy az orvosnál, hogy "doktor úr, nekem munkamániám van". Egy munkamániás akkor fordul orvoshoz, ha fáj a gyomra, ízületi panaszai vannak, magas a vérnyomása, vagy éppen neurotikus tüneteket produkál. A szakorvostól függ, hogy észreveszi-e, hogy a panaszok hátterében valójában mi áll. Ha az orvos csupán annyit javasol a gyógyszeres kúra mellé, hogy "dolgozzon kevesebbet, sportoljon többet", az tulajdonképpen pusztába kiáltott szó, hiszen a munkamániás ezt képtelen betartani. A megoldás dr. Simon szerint olyan pszichoterápiás kezelés lehet, amellyel átstrukturálhatók az addigi diszfunkcionális gondolkodási sémák, attitűdök. "A betegeket meg kell tanítani, vagy újra vissza kell vezetni oda, hogy az emberi kapcsolatrendszerük hatékonyan működjön, amit mi úgy nevezünk, hogy a személyes hatékonyság fokozása. A modern antidepresszívumok is segíthetik a kezelést, de az évek, évtizedek alatt kialakult merev, negatív gondolkodásmódot nem változtatják meg."
Az egyéni kognitív és viselkedésterápia vagy egy családterápia rendkívül hatékony lehet, munkamániás csoportot azonban képtelenség létrehozni, mivel a második-harmadik alkalommal már egészen biztos, hogy nem lesz résztvevő. Ez a veszély persze fennáll az egyéni- és családterápiák esetében is. Dr. Füredi Júlia szerint jó megoldás lehet az is, ha a beteg környezetében élők segítenek. "Előfordulhat, hogy csak a feleség jön el a terápiára, és elsajátítja azokat a technikákat, amelyekkel férje segítségére lehet, és a viselkedésében kontrollálhatja. Nem azt ajánlja, hogy a férje kevesebbet dolgozzon, hanem például úgy szervezi meg a szabadidőt, hogy az minél kellemesebb legyen a beteg számára."
Biztos recept azonban nincsen. A munkamániások biztosan akkor lennének a legelégedettebbek, ha létezne csodaszer, amivel megszüntethető a baj. Mivel a betegség viszonylag új keletűnek - Magyarországon egyenesen "divatosnak" - tekinthető, nem alakult ki konszenzus, nem jöttek létre vitathatatlan módszerek. De a szakemberek keményen dolgoznak rajta.
Legát Tibor
