Az első szenzációs bejelentést maga a NASA tette a Science hasábjain tavaly júniusban, nem sokkal azután, hogy két újabb Mars-szondája (a Climate Orbiter és a Polar Lander) is elvétette a célt. A Valles Marineris nevű, hatezer méter mély kanyon faláról készült felvételeken
folyékony halmazállapotú
vízszivárgást véltek felfedezni a kutatók - ez azért különleges, mert korábban csak szilárd és légnemű halmazállapotú víz jelenlétét észlelték, ami nem meglepő, hiszen az alacsony légnyomás következtében a víz 2 Celsius-fok körül felforr a Mars felszínén. A recens víz mellett szóló alapvető felszínformák az igen fiatalnak tűnő, hirtelen áradással keletkezett vízmosások, illetve a víz által szállított és leülepített anyagból álló, legyező alakú hordalékkúpok, amelyekből később többet is sikerült lencsevégre kapni.
A folyékony víz hivatalosan elismert jelenléte megnyitotta az utat a marsi élettel kapcsolatos spekulációk előtt: magyar csillagászok egy csoportja az idei Lunar and Planetary Science nemzetközi űrtudományi konferencián, Houstonban ismertette elméletét, amely a Mars déli poláris területein fekvő kráterekről készült MGS-felvételeken látszó fekete foltoknak biológiai aktivitást tulajdonít. Dr. Horváth András csillagász-űrkutató, a Planetárium igazgatója, a Magyar Ûrkutatási Tanács tagja és szerzőtársai úgy vélik, hogy a bolygó déli pólusa közelében fekvő kráterek belsejében sorjázó, évszakonként változó méretű fekete foltok és a belőlük a marsi nyár során kiinduló vonalak nem magyarázhatók csupán fizikai jelenségekkel.
Szerintük primitív létformáról, "fotoautotróf marsi felszíni organizmusról" van szó, amelynek sötét színe miatt a környezetében hamarabb felolvad a víz. A marsi tél során jégtakaró védi a kiszáradástól, tavasszal és nyáron pedig a déli poláris területeket érő sok napsütés óvja az éjszakai fagyoktól - a vonalakat az olvadt foltokból kiinduló vízfolyások húzzák. A mikroorganizmus fotoszintézissel táplálkozik, csakúgy, mint az antarktiszi jégmezőkön nemrégiben felfedezett baktériumtelepek.
A magyar csillagászok
a Science hasábjain szeretnék publikálni következtetéseiket, és a második Mars-mobil leszállóhelyének is javasolták a kérdéses krátereket. Az elmélettel megkeresték Michael Malint és Ken Edgettet, a szondát üzemeltető Malin Space Science Systems vezető kutatóit is, ők azonban egyelőre nem reagáltak felvetéseikre, és a foltosodás jelenségét publikációikban fizikai folyamatokkal magyarázzák.
Ha a Horváth-féle elmélet bizonyul igaznak, a magyarok nevéhez fűződik a Földön kívüli élet felfedezése - bár Oláh András megélhetési rovásfirkász szerint egész népünk a Marsról származik. Ebben lehet valami, hiszen több mint tízezer jelentkező közül két magyar diáklány is bekerült abba a kilencfős nemzetközi csapatba, akik februárban egy hetet töltöttek a Malin Space Science Systems San Diegó-i laboratóriumaiban, és az MGS a bolygó általuk kijelölt területeiről is készített felvételeket. A budapesti Bodó Zsófinak (16) és a hódmezővásárhelyi Gaál Bernadettnek (15) egy-egy leszállóhely megtervezése volt a beugró feladata, melynek megoldásában a mentorokon kívül - Sik András geográfushallgató és Simon Tamás tanár, az Origo tudományos rovatvezetője - rendszeres konzultációk és szakirodalom-javaslatok formájában a hazai űrkutatás doyenjei, Almár Iván, Both Előd és Horváth András is segédkeztek.
Zsófi a Valles Marineris kanyonrendszer Candor Chasma nevet viselő oldalágába tervezte leszállóhelyét: "Mióta tudjuk, hogy a Földön az élethez víz szükséges, a Földön kívüli élet utáni kutatások is elsősorban a folyékony vízre irányulnak. Ismerve a terület földrajzát és kialakulásának történetét, biztos vagyok benne, hogy ha a régióban volt valaha folyékony víz, akkor annak nagyrészt a Valles Marinerisen keresztül kellett lefolynia" - áll az indoklásban. Detti a Hematit régióban tenné le a szondát, hiszen "bolygószomszédunk e területén nagy mennyiségben fordul elő hematit, vagyis vörösvasérc. Ezen érc képződéséhez hőre és vízre van szükség. Tehát ezen a területen a két feltételnek együtt kellett fennállnia. A Földön ilyen körülmények közt hemzsegő életet találunk."
A saját képek elkészítéséhez szükséges parancsokat február 13-án töltötték fel az MGS-re, amely 14-én elkészítette, 15-én pedig a Földre továbbította a felvételeket. Ez volt az első eset, hogy diákok vezérelték egy működő űrszonda műszereit, és a
szűz kéz
szerencsét hozott: a NASA Mars-kutatói is tudományos szenzációként értékelik az egyik felvételt, amelyen rejtélyes fekete sziklák láthatók. Egyelőre senki nem tudja, honnan származnak e hatalmas, több tíz méter átmérőjű kövek, és hogyan kerültek jelenlegi helyükre. Michael Malin személyesen segítette a diákok kaliforniai munkáját, szerinte a sziklák jellege és előfordulási helye szokatlan, ugyanakkor alakjuk és eloszlásuk - a lejtőviszonyok figyelembevételével - arra utal, hogy egy nagy görgeteg eróziójából, széttöredezéséből származhatnak. "Az igazi rejtély az, hogy a lejtő többi része miért mentes az ilyen szikláktól" - nyilatkozta a szakember.
Az MGS felvételeit nemcsak a magyarok, hanem a Pentagon műholdas hírszerzői is rendszeresen tanulmányozzák - a Space.com űrportál értesülése szerint meg is találták a leszállás közben eltűnt Polar Lander szondát. Az amerikai védelmi minisztérium kép alapú felderítésre specializálódott részlege (National Imagery and Mapping Agency, NIMA) több mint egy éve értékeli a Mars felszínéről készült felvételeket, és a Space.com hivatalos forrásból meg nem erősített értesülése szerint a múlt hónap végén megtalálták az elnémult szondát, amely állítólag mégis a tervezett módon, három támasztólábra érkezve landolt. Az értesülés hitelét csorbítja, hogy a MOC a Mars-felszínről legfeljebb 1,5 méter/pixeles felbontású kép készítésére képes, vagyis az egész szonda belefér négy pixelbe, nemhogy a lábai.
Bodoky Tamás
Mars-odüsszeA
Miután az utolsó két amerikai Mars-szonda kudarcot vallott, az idei, április 7-én fellőtt szonda neve és programja jelentős változásokon ment át a korábbi tervekhez képest: az eredeti Mars Surveyor 2001 programban a bolygó körül keringő egység mellett egy leszálló egység is szerepelt. A 2001 Mars Odyssey fedélzetén három fő tudományos műszeregyüttes áll a kutatók rendelkezésére: a Mars-felszín infravörös sugárzásának eloszlását nagy felbontással feltérképező THEMIS (Thermal Emission Imaging System - hőemisszió képalkotó rendszer), a gammasugár-spektrométer (GRS - Gamma Ray Spectrometer) és a Mars sugárzási környezetét vizsgáló berendezés (MARIE - Mars Radiation Environment Experiment). A küldetés fő céljai közé tartozik a felszín ásványi összetételének vizsgálata, a víz jelenlétére utaló jelek keresése, későbbi leszállóhelyek kutatása a Mars felszínén, talajminta-vételi helyek kijelölése, illetve - a majdani emberes Mars-küldetések előkészítése jegyében - a sugárzási kockázatok felmérése. A szonda jelenleg több mint 1,5 millió kilométerre van bolygónktól, a Földhöz viszonyított sebessége 3,3 km/s, és előreláthatólag október 24-én éri el a Marsot.
