Kedveli az erogén zónákat,
például ő is szívesen kiszívja a nyakunkat, de ha az nincs kéznél, beéri a csuklónkkal vagy bokánkkal is. Csípését a szúnyogéhoz hasonlóan fáziskéséssel érezzük, de míg a szúnyog épp azon a kényes határvidéken mozog, ahol még elkaphatjuk, ha gyorsak vagyunk, a poloska okozta viszketés csak órákkal a lakoma után jelentkezik. Igaz, ő nem végez olyan gyorsan, mint a szúnyog, neki akár 5-10 percig is eltart.
A rovarok ismerői számára rendszerint az okozza a legnagyobb csalódást, amikor megtudják, mennyire fejletlenek az érzékszervei: az embert szinte csak ráhibázásos alapon találja meg, legfeljebb a hőmérséklet-különbség vezeti nyomra. És hol van mindez a csótány vérebeket is megszégyeníto kifinomult szaglásától! Így aztán, ha valaki ennyire lassú és rossz szaglású, mint a poloska, nem csoda, hogy kizárólag az alvó embert tudja kiszívni, és elsősorban a fekhely közelében igyekszik tanyát verni. Rendszerint egyenest az ágyba fészkeli be magát, ahol nappal aluszik, éjjelente szívni jár.
A poloska igazi csapás, éjszaka kevés szörnyűbb érzés van, mint arra ébredni, hogy iszonyúan ég és viszket, reggel pedig még mindig úgy nézünk ki, mint egy undort keltő betegségben szenvedő bőrbeteg, akit csak akkor engednek be az uszodába, ha egy pillanatra kihagy a portás figyelme - a poloska nyálában lévő fehérje gyakran allergiás reakciót vált ki az áldozatban. De anélkül is megmarad a csípés vagy egy hétig. A poloskás lakás elhanyagoltabb asszociációkat kelt, mint a csótányos; a csótány bárkivel előfordulhat, hipp-hopp beszaladt, a poloska viszont inkább lumpenproletáros imidzset kölcsönöz a lakóknak. Ez csak annyiban igaz, mint a többi előítélet, például ahogy fiúzenekarokban is megfordult már számos heteroszexuális, egy gondozott,
civilizált lakásban is
tanyát verhetnek a poloskák. A szomszédomban is megjelentek, és bár István, a lelkiismeretes lépcsőház-takarító már vásárolt egy nagyipari, műfüsttel rovart irtó berendezést, mellyel a poloska sújtotta lakásokat járja, mindennap várom a poloskák megjelenését. Eddig azonban szerencsére csak három csótány jött, őket megkapták a pókok.
A poloska tehát végzetes hatással lehet az ingatlanárakra, egyesek szerint több érdekes betegséget, így leprát, terjeszt, de ezt soha nem sikerült bizonyítani. Vérbeli vámpír: kerüli a fényt, de már-már szinte mániákusan. Ha bebújt egy résbe, nem elégszik meg azzal, hogy sötétbe került, annyira mélyen bebújik, hogy szinte már be is szorul. Ha egyszer teleszívta magát, két napig elő sem jön, de hidegebb időben, fűtetlen lakásban lelassul az anyagcseréje, olyankor egy szívással egy egész hétig elvan. Előfordulhat persze, hogy eltaktikázza magát, és hétfőn szív, de a rákövetkező vasárnap, pont, mikor már tartalékai vége felé jár, a család nyaralni megy. Ha végül nagy nehezen hazatértek, a szükség törvényt bont, és megeshet, hogy a poloska napvilágnál is csípni megy.
Szereti a magasabb helyeket, így szívesen veszi be magát egy ódon képkeret hátulján nyíló repedésbe, vagy a kilazult villanykapcsolók és konnektorok melletti résekbe, a leválni kezdő tapéta mögé vagy a szőnyeg és padlószőnyeg alá. Ilyesmi persze inkább csak akkor fordulhat elő, ha hagyják elszaporodni, és az ágyban előforduló élőhelyeket már benépesítették a többiek. Amennyiben lakást szemlézünk, az alkalmas búvóhelyek bejáratát kell megfigyelnünk (régi bútorok, képkeretek hasadékai stb.). Súlyosabb esetben a szaga is elárulja jelenlétét, egyébként érdemes figyelni a bejáratnál az alvadtvér-színű kis ürülékpettyeket. És akkor diadalmas, megsemmisítő tekintettel pillantunk fel, lejjebb alkudjuk a vételárat vagy a bérleti díj összegét - poloskával lebukott eladó általában nemigen tudja mivel védeni az álláspontját. Itt az nem megy, hogy "oké, sötét a konyha, de legalább nem kap napszúrást reggelizés közben": a poloskának nincs előnye.
Aki próbált már villanyóraszekrényben vagy kispolszkiban nemi életet élni, az megérti, milyen nehézségekkel szembesül egy párzásra készülő poloska a hálószobájában, a repedés mélyén. Ott aztán
nincs hancúr,
hempergés, boldog nyerítés és a potroh erotikus, vad lökeme, de még a bodobácsoknál látható tolatásos orgazmus is teljességgel kizárt. A poloskanőstények negyedik hasi potrohlemeze alatt helyezkedik el a paragenitális üreg, melybe még egy falrepedés szűkösében is bele lehet fecskendezni a spermát, mely azután a vért szállító üregekben szivárog a petékig. A poloska rossz érzékszerveire jellemző, hogy nagyobb távolságról (másfél milliméter) már nem ismeri fel a nőstényt. A hím poloska ezért a vak tyúk is talál szemet elvet követi: megpróbálkozik mindennel, ami megközelítőleg nőstény poloskára hasonlít. Megmássza a többi hímet, a döglött nőstényeket és szinte bármit, ami kis jóindulattal nősténypoloska-formájúnak mondható, próba szerencse. Igaz, az emberiség is folyamatosan követ el hasonló kihágásokat, pedig nekünk egész fejlett a látásunk. A szexhez náluk is fontos a táplálkozás: két hétnél régebb óta éhező hím poloska, illetve az utóbbi egy-két napban vérhez nem jutott nőstény egyáltalán nem kupakol.
Egy poloska kb. 200-400 petét rak élete során, az aszimmetrikus, gyöngyházfehér kis tojások héja ragadós, így ott maradnak, ahová anyu rögzítette őket. A petéből a hőmérséklet függvényében két-három hét alatt lesz lárva, mely a méretét leszámítva kiköpött szülei, csak kisebb. A poloskagyerekek kikelés után nem is lopják a napot, ha a napszak megfelelő, haladéktalanul szívni indulnak. A poloskalárvák vedlésekkel, szám szerint öttel növekszenek, és bár ők is jól bírják az éhezést, két vedlés közt kell nekik legalább egy szívás.
Élete hetedik hete táján aztán a poloska ivaréretté válik, s bár azt gondolnánk, minden vágya, hogy bejárja a Föld minden zegzugát, meg kell állapítanunk, hogy nem egy kimondott Marco Polo: ha nem zaklatják, nem kel útra, és egy-két évig tartó élete végéig ragaszkodik szülőhazájához. Terjedni is csak meglehetősen passzív módon szokott: eladják a szekrényt, mely hajlékául szolgált, esetleg antikváriumban cserél gazdát a lexikon, melynek gerinclapja mögött oly sok kellemes órát töltött már. Ha felkerekedik, akkor is gyakran pihen meg egy-egy védettebb zugolyban, a nedves helyeket pedig kerüli, ezért sem hallott még senki véres pincebogár-poloska háborúkról.
Poloskairtásra alkalmasak
a hagyományos rovar- és csótányirtók, melyeket az állatok feltételezett búvóhelyére kell szórni, vagy a már említett füstölők, melyek valóságos házibulivá varázsolják a rovarirtást. Akinek fontos a környezetvédelem, vegyszermentesen is irthat. A vérszívó poloska ugyanis jól bírja az éhezést, de öt-hat hónap elteltével azért elpusztul. Így, ha fél évre üresen hagytuk a lakást, mire hazaköltözünk, garantáltan poloskamentesen kapjuk vissza. Legfeljebb közben egy kicsit elcsótányosodott.
Winkler Róbert
