Évente egyszer, október elején az Annals Of Improbable Reserch nevű, a tudományos humor fórumaként szolgáló amerikai magazin szervezésében különleges díjakat adnak át tíz kiválasztottnak a Harvard Egyetem (Cambridge, Massachusetts, Egyesült Államok) Sanders Színházában – többek között Nobel-díjas tudósok részvételével. A díjat az év legkülönösebb, legmorbidabb vagy éppen legtriviálisabbnak tűnő felfedezéseiért ítélik oda, kiosztásánál pedig fontos szempont, hogy a publikum kacagjon ugyan egy jót, de aztán gondolkodjon el a díjazottak munkáin. Ezt elősegítendő a ceremónia után a jutalmazottak élőben is prezentálhatják eredményeiket a nagynevű Massachusetts Institute Of Technologyn. Az elismerést Ig Nobel-díjként ismeri a világ, és idén már húsz éves e rangos meritum.
A kitüntetés az angol ignoble kifejezésből ered, melynek jelentése nemtelen, alacsonyrendű. Néhány korai jutalmazottat leszámítva eddig csakis eredeti felfedezésért osztották ki – ráadásul szigorúan megszabott kategóriákban. Ezek részben egybeesnek a hivatalos Nobel-díj szakterületeivel (kémia, fizika, orvostudomány, fiziológia), de az irodalom és a béke kategóriában is osztanak Ig Nobel-díjat, továbbá matematikai, biológiai, pszichológiai, közbiztonsági témákban is elnyerhető az elismerés. Az eredeti díjazási policy szerint leginkább olyan felfedezésekért jár, melyeket nem lehet, nem szükséges, de nem is ajánlatos megismételni.
A díjazás szempontjai között nem lehetetlen felfedezni némi (hol elnézőbb, hol erősebb) iróniát, sőt a közállapotokkal és a társadalmi hiedelmekkel kapcsolatos kritikát is. Kapott már Ig Nobelt homeopátiai tárgyú felfedezés, de jutalmazták a coloradoi és a kansasi állami oktatási hivatalok legalábbis kétértelmű hozzáállását az evolúciós teória tudományos értékéhez és oktathatóságához, s kapott díjat a nagynevű Social Text nevű folyóirat, amelyet Alan Sokal hekkelt meg egy azóta sokat emlegetett, sorozatunkban később részletesen is tárgyalandó, tudományfilozófiai paródiának szánt cikkel. Maga a ceremónia immár jól bevált forgatókönyv szerint zajlik, s ennek során nem hiányozhatnak a szokássá vált gegek sem.
Ivan Schwab ornitológus a díjátadóra kedvenc madarának öltözött
Hagyományosan egy ifjú hölgy, bizonyos Sweetie Po kommentálja az elhangzottakat, aki "Kérem, hagyja abba, unom!" felkiáltásokkal szakítja félbe a túl hosszú fejtegetésbe bonyolódó felszólalókat. Szintén megszokott fordulatként az estet poénteli elköszönés ("Jobb szerencsét azoknak, akik nem nyerték meg a díjat – s pláne azoknak, akik megnyerték!’) zárja le. Hosszú ideig elengedhetetlen része volt a show-nak, hogy a közönség papírrepülőket hajigált a színpadra, mi több, jó ideig a jeles fizikus, Roy Glauber tiszte volt ezek összesöprése a színpadról – egészen 2005-ig, amikor kénytelen volt kihagyni a show-t, mivel Stockholmba utazott jól megérdemelt Nobel-díja átvételére. (A következő évben pedig a jól ismert biztonsági paranoia miatt betiltották ezt a nemes tradíciót is…).
Arra is volt példa, hogy egy korábbi Ig Nobel-díjas néhány évvel később „valódi” elismerésben is részesüljön: a tavaly a szén nanostruktúrák kutatásában elért eredményeiért fizikai Nobel-díjjal jutalmazott Andre Geim néhány évvel korábban néhány tudóstársával együtt még Ig Nobelt kapott, amiért élő békákat sikerült lebegtetni erős mágneses térben. Mindez, ha eddigiekből nem derült volna ki, ékesen bizonyítja, hogy az Ig Nobellel korántsem (legalábbis nem kizárólag) idiótákat jutalmaznak – a későbbiekben igyekszünk is rávilágítani, milyen soket lehet tanulni egy Ig Nobel-szintű kutatásból. A tanulságokat évről évre sokan levonhatják: a ceremónia élőben is követhető az interneten, ezen kívül hagyományosan felvételt készít róla a National Public Radio, amely minden évben a hálaadás napját (november negyedik csütörtökét) követő pénteken, a Science Friday műsorban hangzik el.
A díjat és a díjazás politikáját természetesen számos kritika érte az évek során. A díj korai periódusában, 1995-ben akadt olyan brit tudós (az amúgy ausztrál származású, de már brit nemességet is szerzett Robert May, többek között a Royal Society elnöke), aki arra kérte a díjátadó grémiumot, hogy a továbbiakban kímélje meg e kitüntetéstől szigetországbeli kollégáit. Lord May attól félt, hogy az efféle díjak nyomán komoly tudományos felfedezéseket is ignorálni fog és komolytalanként kezel majd a közvélemény. Jellemző, hogy még saját – az öniróniára hajlamosabb – honfitárs-kollégái sem álltak mellé, sőt a Chemistry & Industry folyóirat külön cikkben cáfolta a tudós főrend érveit. Más kérdés, hogy azóta némelyikük mintha kifejezetten ráhajtott volna díjra, aminek eredményeként a "brit tudós" kifejezés egyfajta gunyoros-pejoratív felhangot is kapott – attól tartunk, nem csupán a magyar nyelvben.
Egészen más aspektusra világít rá a The National egy 2009-es cikke, amelyben a szerzők arra hívták föl a figyelmet, hogy a látszólag triviális felfedezések utóbb valódi, akár sorsfordító fejlesztésekhez és tudományos sikerekhez vezethetnek. Ékes példa erre a 2006-os biológiai Ig Nobel-díj, amit azon elsőre röhejes felfedezésért osztottak ki, hogy a maláriaszúnyog (Anopheles gambiae) egyformán vonzódik az emberi láb és a limburg-i sajtok (pl. a Hervé) szagához. Ám azóta tudatosan állítanak sajttal kibélelt rovarcsapdákat Afrika maláriától sújtott részein – mégpedig nagy hatékonysággal és jelentős sikerrel.
