Egyre nagyobb a hangzavar a klímaváltozás körül. Csak lufi az egész, amit a téma nélkül maradt baloldal fúj nagyra? Vagy jön a civilizáció vége? Mi úgy tennénk fel a kérdést: mi vár ránk éveken, évtizedeken belül a mindennapokban? Fel lehet-e készülni a változásra és mit tehetünk mi, átlagemberek itt a Kárpát-medencében? Cikksorozatunk első része.
Bár egyre több a destigmatizációs törekvés, még mindig nagyfokú szégyen és rengeteg negatív képzet tapad a menstruációhoz. Pedig a pszichológiai kutatások alapján úgy tűnik, a menstruációval kapcsolatos attitűdök a fájdalom megélésére és akár társadalmi folyamatokra is hatással lehetnek.
Nyakunkon a terjedő koronavírus-járvány, miközben pont a "szokásos" influenzaszezon közepén járunk. Csak nehogy egyszer találkozzon a kettő. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.
Kormányzóválasztás, Trianon, numerus clausus, Vitézi Rend: 1920, egy mozgalmas, ellentmondásos és erőszakos esztendő a Horthy-korszak kezdetén. Nemigen lesz okunk a centenáriumi ünneplésre.
Pár hete a CEU vendége volt a világhírű olasz történész, a mikrotörténeti megközelítés egyik alapítója és úttörője. Budapesti előadásaihoz kapcsolódva szekularizmusról, a fasizmus jövőjéről, álhírekről és a történeti igazságról kérdeztük.
Ha az összes felnőtt cukorbeteg egy országba költözne, „Diabetesztán” lenne a harmadik legnépesebb ország a Földön. Míg 1980-ban 100 millió körüli volt a cukorbetegségben szenvedők száma, mára ez már 450 és 500 millió közé emelkedett. A 80-as évek elején a 18 év felettiek 5 százaléka volt csak diabéteszes, ma már a 9 százalékot is meghaladja az arányuk.