Sikeres lett producerként, nem is számoltak vele színészként – Michael Douglas most visszavonul

Mikrofilm

Michael Douglas bejelentette: nem színészkedik többet, ha csak nem jön valami nagyon különleges ajánlat – inkább a feleségét, Catherine Zeta-Jonest nézné dolgozni. Visszatekintünk karrierjére, benne a Száll a kakukk fészkére elkészültére és legendás szerepére a Tőzsdecápákban. 

Idén 50 éves Milos Forman Oscar-díjas filmje, a Száll a kakukk fészkére, a július 4-12. között zajló Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be a film felújított változatát. A vetítésen részt vett a film egyik producere, Michael Douglas, akit a másik producer, a 2014-ben elhunyt Saul Zaentz fia, valamint a renderő Forman családja is elkísért. A cseh származású Forman mindig is a fesztivál nagy támogatójának számított, ez is közrejátszhatott abban, hogy épp itt mutatták be filmjének új változatát. Douglas Karlovy Varyban életműdíjat vehetett át, és több meglepő kijelentést is tett.

„Nagyon mozgalmas karrierem volt. De 2022 óta okkal nem dolgoztam, rájöttem, hogy le kell állnom”

– nyilatkozta. Eddigi utolsó szerepe a 2022-ben forgatott, de csak tavaly bemutatott, az Apple TV+-ra készülő Franklin című történelmi sorozat volt, melyben ő alakította a címszereplőt, Benjamin Franklint. (Kritikánk a sorozatról itt!) Az utolsó szerepe azonban vélhetően nem ez lesz: 2020 óta készülőben van a Reagan & Gorbacsov című minisorozat, melyben Douglas alakítja az amerikai, Christoph Waltz pedig a szovjet elnököt, de erről évek óta semmilyen hír nem érkezett; Looking Through Water című családi drámájának forgatása azonban már befejeződött, ebben többek között fiával, Cameron Douglasszel játszik együtt.

 
A Franklin című sorozatban 

„Közel 60 évig elég keményen dolgoztam, nem akartam holtan összeesni a forgatáson” – magyarázta. A most 80 éves színész mögött valóban páratlanul gazdag és színes karrier áll, amely során színészként és producerként is sikerült maradandót alkotnia.

Színészcsaládba született. Apja, Kirk Douglas igazi hollywoodi ikon volt olyan filmekkel, mint a Spartacus, A nagy karnevál, A rossz és a szép vagy A dicsőség ösvényei, összesen három Oscar-díjra jelölték, 1996-ban pedig tiszteletbeli Oscarral jutalmazták, 2020-ban 100 éves korában hunyt el. Anyja ugyancsak színésznő, aki sorozatok mellett feltűnt a magyar származású André De Toth 1955-ös Az indián harcos című westernjében, illetve a Repülők, vonatok, autók című vígjátékban is. Öccse, Joel Douglas, valamint féltestvére, Peter Douglas producerként ismertek; másik féltestvére, Eric Douglas pedig ugyancsak színész lett, de inkább standuposként ért el sikereket

Michael Douglas a 60-as években kezdett el színészkedni, első jelentősebb szerepe David Miller Hail, Hero! című 1969-es drámája volt. Ebben egy olyan fiatalt alakított, aki képtelen eldönteni, csatlakozzon-e a sereghez, vagy inkább éljen hippiként – a színészt ezért egyből Golden Globe-ra jelölték, mint ígéretes fiatal tehetséget. A kezdetektől fogva érdekelte a kamera mögötti munka is – már korán megalapította első független produkciós cégét, a hangsúly azonban ekkor még a színészkedésen, azon belül is a televízión volt: 1972 és 1976 között láthatták a nézők a San Francisco utcáin című kultikus sorozatban Steve Keller felügyelőként. A show igazi sztárja azonban még nem ő, hanem Karl Malden volt, akire Douglas egyféle mentorként tekintett.

Producerként 

A Száll a kakukk fészkére című 1962-es Ken Kesey-regény jogait apja, Kirk Douglas szerezte meg a 60-as években, eredetileg azért, hogy egy Broadway-darabot készítsen belőle. Ezt végül 1963-ban mutatták be, és maga Kirk Douglas alakította a főszereplő McMurphyt. Az igazi sikert a színpadi változatból azonban a 2001-es érte el, amely megnyerte a legjobb felújítás Tony-díját, a Kirk Douglas helyébe lépő Gary Sinise-t pedig jelölték a díjra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.