A Valton-tulajdonos cége bérelheti tovább az Erzsébet teret

Belpol

Másodszorra sikerült kiválasztania a nemzeti vagyonkezelőnek, ki kapja bérbe az Erzsébet téri volt buszpályaudvart. Sok fejtörést nem okozhatott, kire essen a választás: az egyetlen pályázót, Varga Lajos vendéglátós vállalkozását bízták meg. A buszpályaudvar több mint egy évtizede a kormányzat által szívesen alkalmazott őrző-védő, a Valton-Sec tulajdonosának felségterülete, ahol Fröccsteraszával milliárdos árbevételig pörgeti fel a forgalmat. Eddig 15 évre adta bérbe a vagyonkezelő, de Varga cége mostantól határozatlan időre használhatja a terminált kívül-belül. A STU-SZA Szolgáltató Kft. úgy nyerte el a bérletet, hogy 2024-ben nulla forint árbevétele volt, viszont 600 milliós nyerséget tudott elkönyvelni.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) áprilisban tette közzé felhívását, május 5-én 14 óráig lehetett beadni a pályázatokat az összesen 2184 négyzetméternyi terület határozatlan idejű használatára. Az MNV a határidő letelte után másfél hónappal is titkolta az Erzsébet tér 11.-re vonatkozó pályázat eredményét. Sem visszavonásáról, módosításáról, sem az értékelés határidejének meghosszabbításáról nem ad tájékoztatást.

Mára azonban felszállt a füst: az MNV közzétette Igazgatóságának 78/2025 (IV.02.) IG számú határozatát. Ebből tudható, hogy a Budapest szívében, a turistaforgatag közepén álló ingatlanegyüttesre meghirdetett pályázatra az ajánlattételi határidő lejártáig egy ajánlat érkezett. „A határidő lejártát követően további pályázati ajánlatok benyújtására nem került sor.

A pályázati ajánlatot STU-SZA Szolgáltató Kft. nyújtotta be. A benyújtott pályázati ajánlat érvényes, így a lefolytatott pályázati eljárás eredményes. Kiíró a bérleti szerződést a pályázat nyertesével köti meg.”

Az Erzsébet tér 11. számon meghirdetett két műemlék jellegű ingatlan valóban Budapest szívében található: „a Budapest–a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín védőövezetében” – olvasható a kiírásban. A műemlék jellegű buszpályaudvar 1386 négyeztméter, a közterület 2184 négyzetméter alapterületű. A bérbeadandó 2184 négyzetméter összesen 2156 négyzetméter hasznos területtel és 28 négyzetméter burkolt sétányfelülettel rendelkezik. Az MNV bruttó 127 ezer forintot kért a pályázati anyagért, az ingatlanok minimális havi bérleti díját 14 millió 924 ezer forintban határozta meg.

A STU-SZA Szolgáltató Kft. a Prime Multi Zrt. érdekeltsége, aminek egyszemélyes tulajdonosa Varga Lajos.

A pályázati kiírásban nem volt elvárás, hogy olyan cég is jelentkezhet, amelynek az elmúlt üzleti évében nulla forint árbevétele volt, így ennek köszönhetően a STU-SZA megfelelt a követelményeknek. Az elvárás ugyanis az volt, hogy a pályázó vállalkozás „turisztikai, vendéglátási, kulturális és kereskedelmi tevékenység üzleti célú folytatásában a kiírást megelőző legalább 3 naptári éven belül legalább két lezárt üzleti évben közreműködött és abból legalább egy üzleti évben évi nettó 10 millió forint árbevétele volt.” Nos, a STU-SZA Kft.-nek 2024-ben nem volt árbevétele, 2023-ban azonban 25 millió, 2022-ben 22 millió forint. Ráadásul a STU-SZA képes volt arra a varázslatra, hogy 2024-ben a 0 forint árbevétel 667 millió forint nyereséghez segítette, 2023-ban hasonlóképpen: 25 millió árbevétel 337 millió forint nyereséget hozott, 2022-ben 21 millió bevétel 53 millió forint adózott eredményt produkált.

Az Erzsébet téren a 2010-es évek elejétől van jelen Varga Lajos borozós cége, a pályaudvar egykori le-felszálló, csomagrakodó területén kültéri vendéglátóhelyeket üzemeltető Fröccsterasz Kft. Kezdetekben csak a külső tereit bérelte, a terminál belső tereit egy másik vállalkozás vitte, azt csak 2016-ban vette magához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.