Akármennyire furcsának hat az információs társadalomban, még ma is előfordul, hogy az online fórumokon névtelen, ijedt fiatal lányok kérnek tanácsot a váratlanul érkező első menstruációval kapcsolatban.
Márpedig hosszú távon is rengeteget számít, milyen körülmények között találkoznak a nők először a menstruációval. Jeanne Brooks-Gunn fejlődéspszichológus az 1990-es években végzett kutatása során azt találta, hogy a menstruáció átélését nagyban befolyásolják a vele kapcsolatos attitűdök és vélekedések: azok a lányok, akik kevésbé voltak felkészülve a folyamatra, vagy olyasvalakitől hallottak róla, akit negatívan értékeltek, később kellemetlen tünetekről számoltak be.
Szorongás és félelem
Több kutatás igazolta, hogy a nők gyakran szoronganak attól, hogy megalázó helyzetbe kerülnek a menstruációval járó szagok és foltok miatt.
A Women & Health c. folyóirat 2007-es tanulmányában azt is kimutatták, hogy a menstruációt övező szégyenérzet a nők öntárgyiasításához, így fizikai és mentális állapotuk romlásához vezethet – szélsőséges esetben pedig még az is előfordul, hogy egyes nők a fogamzásgátló tabletta folyamatos szedésével igyekeznek megszabadulni a menstruációtól, komoly egészségügyi károkat okozva maguknak.
| ||
Vagyis az, ahogy a menstruációról vélekedünk – társadalmi és egyéni szinten egyaránt –, komoly hatással van arra, hogy a világ népességének fele hogyan éli meg ezt a havi 3–7 napot.
Tagadni a hatásait?
A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének kutatói 2016 őszétől vizsgálták ezt a kérdést A menstruáció pszichés vonatkozásai című kutatómunkájuk keretei közt, tavaly pedig több tanulmányt publikáltak a témában. Nyitrai Erika, a kutatás vezetője először egyetemi záródolgozati témaként foglalkozott a kérdéssel. „A sokadik témavezetés után formálódott tovább, hogy foglalkoznunk kellene azzal, hogyan is van jelen a menstruáció összetett jelenségvilága a medikalizált közegen túli világban. Hogy mit is jelent, milyen hatásai vannak mindennapi személyes életünkben, családunkban, párkapcsolatunkban, a tágabb szociális közegünkben” – magyarázza.
A kutatás fókuszába így végül a menstruációhoz kapcsolódó attitűdök kerültek, vagyis leginkább a menstruáció, a menstruáló nők szociálpszichológiai megközelítésű vizsgálata. Ehhez először 18–50 év közötti, egészséges nőket kérdeztek ki az úgynevezett MAQ (Menstrual Attitude Questionnaire – Menstruációs Attitűd Kérdőív) segítségével, majd később bővítették a mintát.
„Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, milyen attitűddel viszonyulnak a menstruációhoz, mennyire tartják természetes vagy kellemetlen, akár gyengítő eseménynek, vagy gondolják azt, hogy a hatásait tagadni kellene. És attól függően, hogy milyen viszonyt alakítottunk ki vele, hogyan éljük meg a ciklus során fellépő tüneteket, kiemelten a fájdalmat, mennyire kapcsol bennünket a ciklusunk a testünkhöz – vagy éppen választ el tőle –, hogyan kapcsolódik a nőiességünk megéléséhez, az önértékelésünkhöz, mennyire vagyunk együttérzők magunkkal a ciklus során. És igen, az összefüggés fordítva is fennállhat, a felsorolt élmények is alakítják a menstruációs ciklushoz való viszonyunkat.” Miközben külföldön már nagy hagyománnyal rendelkező kutatási területről van szó, Nyitrai Erika szerint hazai kutatási előzményeket csak kevéssé vagy egyáltalán nem találtak.
Konzervatív attitűd
Hogy ez önmagában mennyire árulkodik a magyarok menstruációval kapcsolatos (igen konzervatívnak sejthető) attitűdjéről, azt nehéz lenne megmondani, és a kutatásvezető szerint ebből a szempontból az általuk tapasztaltakból sem vonhatnak le messzemenő következtetéseket, hiszen a személyes kérdőívfelvételeknél alapvetően a téma iránt nyitott vizsgálati személyekkel találkoztak.
| ||
A kutatásban egyébként éppen a szélesebb látókör érdekében tettek fel a MAQ kérdőíven túl további, összetettebb válaszoknak is teret adó kérdéseket, és bár a feldolgozásuk még folyamatban van, a pszichológus elárulta, ezek jóval gazdagabb képet tárnak fel, mint ami a kérdőívből kirajzolódhat.
„A válaszokban megjelenik a menstruáció mint az egészség jele, a menstruáció mint a nőiesség megélésének lehetősége, hogy ritmust ad, hogy a többi nőhöz kapcsol. A »nem vagyok terhes« helyett pedig a »lehet gyerekem« téma. És van olyan válasz is, hogy »Isten büntetése«. Mivel ennyire kulturálisan meghatározott jelenségről beszélünk, lehet, hogy érdemes lenne saját kérdőívet készíteni, a saját kutatásból született eredmények és a saját hagyományaink figyelembevételével.” A jelenleg elérhető kutatások között találjuk az anyák és felnőtt lányaik, illetve a nők és férfiak menstruációs attitűdjeit vizsgáló tanulmányokat, de több téma is feldolgozás alatt áll, például párok vélekedéseinek összehasonlítása, az első menstruációval kapcsolatos emlékek, és a menstruáció mint stigma vizsgálata.
Bár az eredmények még alaposabb értelmezést igényelnek, néhány érdekes adat azért látszik: például a megkérdezett magyar férfiak a nőkhöz képest inkább tartják „gyengítő eseménynek” a menstruációt, vagyis azt gondolják, hogy menstruáció idején a nők nem tudnak ugyanolyan mentális-fizikai teljesítményt nyújtani, mint egyébként. A nők viszont valamivel szigorúbbak önmagukhoz: míg a kutatásban részt vevő férfiak nem értettek egyet az olyan hiedelmekkel, melyek szerint a nők túlreagálják a menstruáció testi tüneteit vagy kifogásként használják a menstruációt, ha feszültek, a nők csak „inkább nem értettek egyet” ezekkel.
Az anya-lány párosok vizsgálatából kiderült, hogy a lányok inkább tartják a menstruációt kellemetlen élménynek, tendenciaszinten pedig az is látszik, hogy az idősebb nők és férfiak inkább gondolják gyengítő eseménynek a menstruációt.Hazai kutatások hiányában tudományosan nem igazán lehet megmondani, hogy ezek az attitűdök mennyiben változtak az elmúlt évekhez képest – vagyis mennyire sikerült haladni a kor destigmatizációs törekvéseivel –, de a tapasztalatok alapján azért tudunk következtetni.
Tudatosságban az erő
Mit árul el a menstruációs vér színe, mit kell tudni a méhnyaknyákról és miért fantasztikusak a puncik? A többi közt ilyen témákban készít videókat Cserháti-Herold Janka, a Hormonmentes névre keresztelt YouTube-csatorna vloggere, aki alig két év alatt 105 ezer feliratkozóra tett szert.
| ||
Elsődleges célja a saját testünk működésével kapcsolatos edukáció és a szexualitás körüli tabuk ledöntése, fő „szakterülete” azonban a termékenységtudat, amiről képzett oktatóként már tanfolyamokon is beszél. Szerinte globálisan már jól láthatók a menstruáció és úgy általában a női szexualitás destigmatizálására irányuló törekvések, elég csak arra gondolni, hogy míg néhány éve még csak decens kék folyadék csuroghatott a reklámokban az intim betétekre, ma már a nők mozgalomba tömörülve posztolják a menstruációs vérüket az instagramra – Cserháti-Herold Janka is így tett tavaly, és azt mondja, meglepően pozitív visszajelzéseket kapott.
Ő egyébként Magyarországon is lát előremutató változásokat, bár az számára is kérdéses, hogy követői és tanfolyamának résztvevői mennyire reprezentálják az átlagos népességet.A termékenységtudat- vagy szimptotermális módszer úgynevezett termékenységi jelek megfigyelésén alapszik: az alap-testhőmérséklet, a méhnyaknyák és a méhnyak változásait követik egy ciklus során, ezek alapján felrajzolva a ciklus különböző szakaszait.
Ez egy fogamzásgátlásra vagy akár babatervezésre is megbízhatóan használható módszer, de akkor is hasznos, ha valaki egyszerűen szeretné jobban megismerni a teste működését – a biológiai történéseken túl a hormonváltozások lelki vonatkozásait is. „Én nagyon szeretem ebben a témában az évszak-hasonlatot, ami szerint a premenstruációs és a menstruációs időszak az ősznek, illetve a télnek felel meg. Vagyis ez az az idő, amikor elkezdünk befelé húzódni, kevésbé vágyunk a nagyon aktív társas helyzetekre.”
Óvatosan fogalmazni
Ez persze – a sztereotípiákkal ellentétben – nem jelenti azt, hogy a menstruáló nő kevésbé lenne alkalmas a feladatai elvégzésére. A vlogger például megjegyzi, a napokban tartott előadást vállalkozó nőknek arról, hogyan tudják kihasználni ciklusuk különböző szakaszait a munkájuk során: a menstruáció időszakában például növekszik a nők monotóniatűrése, és általában jobbak a stratégiai tervezésben, illetve az adminisztratív feladatok elvégzésében.
Azt is megerősíti, hogy érdemes óvatosan fogalmazni a menstruációhoz kapcsolódó lelkiállapotok leírásakor, hiszen ez könnyedén hivatkozási alap lehet a nők „hormonális beszámíthatatlanságára”. „Tény, hogy a nők hormonálisan sokkal több változáson mennek keresztül, mint a férfiak, bár vicces módon épp a menstruáció ideje alatt vagyunk a legközelebb a férfiak hormonális állapotához” – magyarázza. „Ezeknek a témáknak még feminista körökön belül is nagyon kettős a megítélésük: sokan üdvözlik például a munkahelyi menstruációs szabadságot, míg mások tartanak tőle, hogy ez is csak a stigmát erősíti. Ráadásul ennek is vannak egészen rémes megvalósítási formái, például amikor az egyik nagy élelmiszer-üzletlánc bevezette a menstruáló alkalmazottaknak járó plusz szünetet – ehhez azonban ki kellett tűzniük magukra egy piros szalagot.”
Az is kérdés, hogy a romantikus filmek előtt fagylaltot kanalazva zokogó menstruáló nő sztereotípiája valós reakció-e a nők részéről, vagy csupán az internalizált sztereotípiáknak való megfelelés. Utóbbi mellett szólhat, hogy Cserháti-Herold Janka szerint termékenységtudat-tanfolyama után rengeteg nő számol be róla, hogy egészen másképp éli meg menstruációját: „Ezeken a tanfolyamokon a résztvevők funkcionális biológiai tudást kapnak a test, a termékenység működéséről, és bár nem lélektani tanfolyamról van szó, nagyon sok a pszichés változás. Meglepően sokan jelezték vissza például, hogy enyhültek a menstruációs fájdalmaik, és az is sokaknak segít, hogy eltűnik a menstruáció váratlansága. A nők gyakran úgy érezhetik, hogy teljesen meglepetésszerűen önti el őket a vér, de a termékenységtudat-módszerrel mindig tudhatjuk, mikor kell számítanunk rá.”
A vlogger éppen ezért úgy véli, a legfontosabb a rendszerszintű, elsősorban az iskolákban megjelenő szexuális nevelés lenne, erre azonban itthon nem igazán találunk jó példákat. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy a menstruáció megítélése társadalmi, sőt gazdasági folyamatok formálója is lehet.A nők aluldiagnosztizált, kezeletlenül maradó menstruációs fájdalmuk miatt kiesnek munkahelyükről, de a stigma a menstruációs szegénység jelenségéhez is hozzájárul.
Becslések szerint ez Magyarországon a nők 30 százalékát érinti: ők a drága (konkrétan luxustermékeknek járó adókulccsal terhelt) betétek és tamponok hiányában sokszor rongyokkal, zsebkendőkkel igyekeznek átvészelni a menstruáció időszakát. A nélkülöző fiatal lányok gyakran kimaradnak az iskolából a vérzés idején, a nem túl higiénikus praktikák pedig hosszú távú egészségügyi károkat, akár meddőséget is okozhatnak. A változáshoz persze politikai akaratra is szükség volna – és úgy tűnik, arra is, hogy másképp gondolkozzunk a menstruációról.
A világhírű költő, akinek előbb láttam a véres pizsamanadrágját, mint a verseit
Instant versek jó áron: Rupi Kaur, a világ legnépszerűbb élő költője és a közösségi média költészete. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy előbb láttam Rupi Kaurt menstruációs vértől diszkréten átázott szürke pizsamanadrágban, mint hogy egyetlen versét is olvastam volna. Mentségemre szólhat, hogy a szerző Instagram-oldalának több mint kétmillió követője nagyrészt ugyanígy lehet ezzel.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=22a90b31865ca887904fb11ce1183d5c)
