A szuperhősképregényeket a szereplők közti – olykor túlkomplikált – viszonyok szentsége működteti. A sorozatkészítők is hamar rájöttek, hogy ennek átvétele jövedelmező; megadja a nézőnek a bennfentesség érzetét, ami a rajongói szubkultúrákat olyan vonzóvá teszi.
A DC szuperhőseire szakosodott CW bejáratott szériáinak mellékalakjaiból verbuvált szuperhőscsapatot a Marvel Bosszúállóinak mintájára. Klasszikus helyzet: a szereplők önmagukban sablonosak és érdektelenek, ám a köztük lévő dinamika majd felpörgeti a dolgokat. Ám a népes szereplőgárda összefogása nagy gond, ezért az írók rendszeresen kezelhetőbb alcsoportokra bontják őket, és külön történetszálakat/küldetéseket kapcsolnak hozzájuk. Az árnyalt jellemrajz sem a sorozat erőssége, ezért a valódi konfliktusokat jópofáskodó egysorosokkal igyekeznek helyettesíteni. Amiben többet nyújthatna elődeinél, az az időutazás motívuma, ami drámai katalizátorként került a történetbe (a hősöket egy titokzatos időutazó gyűjti maga köré, aki meg akarja akadályozni, hogy egy gonosz halhatatlan leigázza a világot a jövőben), ám csak a szokásos felületes és elcsépelt fordulatokra futja („elrontott” jövő, időparadoxonok). Ráadásul nagyon nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy egy gyenge Doctor Who-utánzatot látunk (sok az extradiegetikus kikacsintás is: pl. a DW-veterán Arthur Darvill vagy a Szökésből ismert Dominic Purcell és Wentworth Miller szerepeltetése). De az egész még így is szórakoztató és ártalmatlanul bájos.
Magyar felirat: Kai & Dani (a 4. résztől fordítót keres)
