Tévétorrent

DC’s Legends of Tomorrow

Tévétorrent

A szuperhősképregényeket a szereplők közti – olykor túlkomplikált – viszonyok szentsége működteti. A sorozatkészítők is hamar rájöttek, hogy ennek átvétele jövedelmező; megadja a nézőnek a bennfentesség érzetét, ami a rajongói szubkultúrákat olyan vonzóvá teszi.

A DC szuperhőseire szakosodott CW bejáratott szériáinak mellékalakjaiból verbuvált szuperhőscsapatot a Marvel Bosszúállóinak mintájára. Klasszikus helyzet: a szereplők önmagukban sablonosak és érdektelenek, ám a köztük lévő dinamika majd felpörgeti a dolgokat. Ám a népes szereplőgárda összefogása nagy gond, ezért az írók rendszeresen kezelhetőbb alcsoportokra bontják őket, és külön történet­szálakat/küldetéseket kapcsolnak hozzájuk. Az árnyalt jellemrajz sem a sorozat erőssége, ezért a valódi konfliktusokat jópofáskodó egysorosokkal igyekeznek helyettesíteni. Amiben többet nyújthatna elődeinél, az az időutazás motívuma, ami drámai katalizátorként került a történetbe (a hősöket egy titokzatos időutazó gyűjti maga köré, aki meg akarja akadályozni, hogy egy gonosz halhatatlan leigázza a világot a jövőben), ám csak a szokásos felületes és elcsépelt fordulatokra futja („elrontott” jövő, időparadoxonok). Ráadásul nagyon nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy egy gyenge Doctor Who-utánzatot látunk (sok az extradiegetikus kikacsintás is: pl. a DW-veterán Arthur Darvill vagy a Szökésből ismert Dominic Purcell és Wentworth Miller szerepeltetése). De az egész még így is szórakoztató és ártalmatlanul bájos.

Magyar felirat: Kai & Dani (a 4. résztől fordítót keres)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.