Tévétorrent

Chelsea Does

  • - greff -
  • 2016. március 11.

Tévétorrent

Ha azt képzeljük, hogy egy Amerikában forgatott dokumentumfilmben nem keveredhet elő bármikor egy figura, aki őszinte atyai kedvességgel elmagyarázza, hogy Adolf Hitlernek csak a píárja nagyon rossz, akkor nem figyeltünk eléggé a moziban. Elvégre a hollywoodi filmiparnak nem az a legfőbb állítása, hogy ha létezik valami a Földön, akkor az Egyesült Államokban biztos megtaláljuk majd a gyémánttá csiszolt verzióját? A szuperhősöket és az aranyérmes szamarakat egyaránt? Talán ez lehet maga az amerikai álom: a szabad kreténkedéshez fűződő jog és az önmagukkal békében élő, de a környezetüket sem nagyon zavaró hülyék társadalma.

Gondoljuk mindezt mi itt, az európai fehér középosztályban. De vajon hogyan látják ugyanezt (például a konföderációs zászlókat lengető, katonai egyenruhás „szerepjátszókat”) a rabszolgaültetvényeken meg­nyomorított emberek leszármazottai? Mindez és még több is kiderül Chelsea Handler humorista szabálytalan, négyepizódos sorozatából, amely egyszerre narcisztikus rea­litymenet és utazós doku az amerikai marslakókról. Négy nagy téma (a drogok, a házasság, a rasszizmus és a technológia) és egy nagyszájú nő találkozása, aki komoly tehetséggel faragta ki magából a női John Wayne-t, aki asztal alá iszik bárkit, mindig mindent kimond, és persze a lovakkal is meleg barátságot ápol. Ez a recept ránézésre a felszínes viccelődésnek kedvez, és valóban ez a minisorozat egyik rétege, a másikat viszont a szuggesztív megszólalókból elővarázsolt lebilincselő villanások adják ki. Csupán ki kell várni, hogy a főhősnő ki-kiessen itt-ott a szertelen egotripből.

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.