A nagy kérdés: a megcsalás-e vagy a hozzá törvényszerűen kapcsolódó hazugság-e a megbocsáthatatlan? Mi történik az idillel, ha finom szövete felbomlik? Összefoltozni kell vagy szétszaggatni az egészet?
Mindez megjelenik Tom Vaughan családi drámájában, ami címével ellentétben a legkevésbé sem orvossorozat. Angol mértéktartással és lassan adagolt feszültséggel visz végig azon az úton, ahol a családját szilárd és tökéletes háttérnek tudó anya körül sorra jelennek meg egy évek óta szőtt hazugságháló szálai. Lassan, végigjátszva a gyanú, a kételkedés, az önhibáztatás, majd a bizonyosság teljes skáláját úgy, hogy a viszonylag hosszú, egyórás részek mégis szinte feltűnés nélkül pörögnek le. A főszereplőt alakító Suranne Jones anya, feleség, orvos és nő, ha szerepek mögé akarjuk rejteni mindazt, amit játékával megidéz: a visszafojtott kétségbeeséssel párosuló határozottságot. Az ő szemszögéből követjük, hogyan hullik darabjaira egy élet: mert a barátok, a család, a kisebb közösség mindig előbb értesül a hazugságról, mint az érintett. De van-e megbocsátás vagy legalább túllépés és van-e határ, ami eldöntheti, hogy a csalás honnantól kezdve csak szex vagy viszony, vagy kapcsolat? Az idő vagy a szerelem, vagy a bevallás teszi átléphetővé? Egyáltalán azzá teheti-e bármi? És mit lehet tenni, ha nemcsak két ember, hanem gyerekek sorsáról is dönteni kell? Mindez akár közhelyes és unalmas is lehetne, de itt jól működik. Mert ritkán kapjuk meg azt a nézőpontot, ahol a szerepek megfordulnak: ahol nem a hazug, hanem az átvert lesz lépéselőnyben.
Magyar felirat: AnCs
