Tévétorrent

Love, Nina

Tévétorrent

Nina Stibbe, a vidékről Londonba keveredett bébiszitter a sorozat egy váratlan pillanatában egyszer csak megérti Har­dy Hazatérés c. regényét. Ebben nagy segítségére van barátja remek tanácsa, miszerint ha valami nem világos, keressen kapcsolódási pontokat saját életéből. A kapcsolódási pont egy bárdolatlan nagynéni. Mert Hardy úgy szeret a primitívnek tűnő pórnép bonyolult lelkivilágával bíbelődni. Ily keresetlenül szövi az irodalmi klasszikusok témáit az eredeti önéletrajzi levélregénybe is (talán egy újabb irodalmi utalás?) Nina Stibbe, akinek könyvéből e sorozat készült.

A történet egy tipikus élethelyzet körül bonyolódik: a műveletlen proli a sznobok közé keveredik (ám eszének és veleszületett sármjának köszönhetően lassan megtalálja a helyét). Nina a London Review of Books szerkesztőjének, Mary-Kay Wilmersnek a szolgálatába szegődik, akinek házában antropológusként figyeli a 80-as évek Londonjának értelmiségi szöszögését. A sorozat a könyvhöz hasonlóan epizodikus szerkezetű, ahol minden rövid szegmens Nina fokozatos beilleszkedését és eszmélését bontja ki. Az ő története inkább Pygmalion, mint Lidércfény: proletár származása nem tartja vissza attól, hogy végül egyetemre menjen, és kibontakoztassa a benne szunnyadó irodalmi potenciált. Innen tényleg már csak Nick Hornby hiányzik (de jaj, hisz ő a forgatókönyvíró). Sikerült megtalálni a tökéletes Ninát is (a mindig csodás) Faye Marsay személyében. A szereplők sorozata ez: csupa érzékletesen megrajzolt és szerethető figura, akik falrengető drámai fordulatok nélkül is fenntartják a néző figyelmét.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.