Nina Stibbe, a vidékről Londonba keveredett bébiszitter a sorozat egy váratlan pillanatában egyszer csak megérti Hardy Hazatérés c. regényét. Ebben nagy segítségére van barátja remek tanácsa, miszerint ha valami nem világos, keressen kapcsolódási pontokat saját életéből. A kapcsolódási pont egy bárdolatlan nagynéni. Mert Hardy úgy szeret a primitívnek tűnő pórnép bonyolult lelkivilágával bíbelődni. Ily keresetlenül szövi az irodalmi klasszikusok témáit az eredeti önéletrajzi levélregénybe is (talán egy újabb irodalmi utalás?) Nina Stibbe, akinek könyvéből e sorozat készült.
A történet egy tipikus élethelyzet körül bonyolódik: a műveletlen proli a sznobok közé keveredik (ám eszének és veleszületett sármjának köszönhetően lassan megtalálja a helyét). Nina a London Review of Books szerkesztőjének, Mary-Kay Wilmersnek a szolgálatába szegődik, akinek házában antropológusként figyeli a 80-as évek Londonjának értelmiségi szöszögését. A sorozat a könyvhöz hasonlóan epizodikus szerkezetű, ahol minden rövid szegmens Nina fokozatos beilleszkedését és eszmélését bontja ki. Az ő története inkább Pygmalion, mint Lidércfény: proletár származása nem tartja vissza attól, hogy végül egyetemre menjen, és kibontakoztassa a benne szunnyadó irodalmi potenciált. Innen tényleg már csak Nick Hornby hiányzik (de jaj, hisz ő a forgatókönyvíró). Sikerült megtalálni a tökéletes Ninát is (a mindig csodás) Faye Marsay személyében. A szereplők sorozata ez: csupa érzékletesen megrajzolt és szerethető figura, akik falrengető drámai fordulatok nélkül is fenntartják a néző figyelmét.
