The Tomorrow People

Tévétorrent

Volt a hetvenes években Nagy-Britanniában a honi köztévés remekhez, az Űrgammákhoz hasonló tini-sci-fi, melyet azonos címen a kilencvenes években egyszer már remake-eltek. Most az amerikaiak valami rejtélyes oknál fogva úgy érezték, hogy eljött az ideje még egy újrázásnak.

A sorozatot leginkább egyfajta tini X-Menként lehetne leírni, mely majd' megfeszül, hogy cool legyen. Gyakorlatilag itt is egy genetikai mutáció folytán telepátiára és teleportálásra képes embercsoportról van szó, akiket a kormány hasonszőrű társaik segítségével üldöz, mivel veszélyesnek tartja őket a társadalomra. A kamasz Stephen rejtélyes apja miatt keveredik ebbe a titkos háborúba. A felütés kétségbeesett tempóban próbál minél több információt, minél rövidebb idő alatt a nézők szájába rágni, a hevenyészve felépített világ viszont képtelen beszippantani a nézőt és megadni az alaphangot. A szokott szuperhősfilm-narratíva túl vázlatosan bomlik ki (különleges képességek fokozatos manifesztálódása, az ezekkel járó felelősség felismerése, a társak bemutatása), ráadásul a készítők rengeteg elkoptatott klisét is bevetnek (rejtélyes módon eltűnt apa, gonosz tudós, aki azt hiszi, övé az erkölcsi felsőbbrendűség, földalatti lázadók szervezete), ami csak még nagyobb káoszt szül az amúgy is zavaros cselekményben. A nagy sietségben pedig következetlenül váltják egymást az ellentétben álló motivációk, ami miatt egy-egy szereplő viselkedése érthetetlen módon változik.

A széria már az elején megreked valahol tinisorozat és szuperhős-sorozat között, de egyikben sem tud kiteljesedni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.