The Tomorrow People

Tévétorrent

Volt a hetvenes években Nagy-Britanniában a honi köztévés remekhez, az Űrgammákhoz hasonló tini-sci-fi, melyet azonos címen a kilencvenes években egyszer már remake-eltek. Most az amerikaiak valami rejtélyes oknál fogva úgy érezték, hogy eljött az ideje még egy újrázásnak.

A sorozatot leginkább egyfajta tini X-Menként lehetne leírni, mely majd' megfeszül, hogy cool legyen. Gyakorlatilag itt is egy genetikai mutáció folytán telepátiára és teleportálásra képes embercsoportról van szó, akiket a kormány hasonszőrű társaik segítségével üldöz, mivel veszélyesnek tartja őket a társadalomra. A kamasz Stephen rejtélyes apja miatt keveredik ebbe a titkos háborúba. A felütés kétségbeesett tempóban próbál minél több információt, minél rövidebb idő alatt a nézők szájába rágni, a hevenyészve felépített világ viszont képtelen beszippantani a nézőt és megadni az alaphangot. A szokott szuperhősfilm-narratíva túl vázlatosan bomlik ki (különleges képességek fokozatos manifesztálódása, az ezekkel járó felelősség felismerése, a társak bemutatása), ráadásul a készítők rengeteg elkoptatott klisét is bevetnek (rejtélyes módon eltűnt apa, gonosz tudós, aki azt hiszi, övé az erkölcsi felsőbbrendűség, földalatti lázadók szervezete), ami csak még nagyobb káoszt szül az amúgy is zavaros cselekményben. A nagy sietségben pedig következetlenül váltják egymást az ellentétben álló motivációk, ami miatt egy-egy szereplő viselkedése érthetetlen módon változik.

A széria már az elején megreked valahol tinisorozat és szuperhős-sorozat között, de egyikben sem tud kiteljesedni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.