The Tomorrow People

Tévétorrent

Volt a hetvenes években Nagy-Britanniában a honi köztévés remekhez, az Űrgammákhoz hasonló tini-sci-fi, melyet azonos címen a kilencvenes években egyszer már remake-eltek. Most az amerikaiak valami rejtélyes oknál fogva úgy érezték, hogy eljött az ideje még egy újrázásnak.

A sorozatot leginkább egyfajta tini X-Menként lehetne leírni, mely majd' megfeszül, hogy cool legyen. Gyakorlatilag itt is egy genetikai mutáció folytán telepátiára és teleportálásra képes embercsoportról van szó, akiket a kormány hasonszőrű társaik segítségével üldöz, mivel veszélyesnek tartja őket a társadalomra. A kamasz Stephen rejtélyes apja miatt keveredik ebbe a titkos háborúba. A felütés kétségbeesett tempóban próbál minél több információt, minél rövidebb idő alatt a nézők szájába rágni, a hevenyészve felépített világ viszont képtelen beszippantani a nézőt és megadni az alaphangot. A szokott szuperhősfilm-narratíva túl vázlatosan bomlik ki (különleges képességek fokozatos manifesztálódása, az ezekkel járó felelősség felismerése, a társak bemutatása), ráadásul a készítők rengeteg elkoptatott klisét is bevetnek (rejtélyes módon eltűnt apa, gonosz tudós, aki azt hiszi, övé az erkölcsi felsőbbrendűség, földalatti lázadók szervezete), ami csak még nagyobb káoszt szül az amúgy is zavaros cselekményben. A nagy sietségben pedig következetlenül váltják egymást az ellentétben álló motivációk, ami miatt egy-egy szereplő viselkedése érthetetlen módon változik.

A széria már az elején megreked valahol tinisorozat és szuperhős-sorozat között, de egyikben sem tud kiteljesedni.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.