Daróczi Gábor: „Április 8. után nem fogjuk az oktatást ide-oda ráncigálni, mi nem rendezünk ámokfutást”

Karácsony Gergely árnyékkormányának oktatási minisztere szerint már lehet konkrét lépéseket is tenni.

• „Éppen az a demokrácia alapja, hogy az ember nemcsak azokkal áll szóba, akik ugyanazt mondják, mint ő” – állítja Daróczi Gábor, a Karácsony-árnyékkormány oktatási minisztere.
• A Romaversitas Alapítvány volt igazgatójával az egyházi iskolákról, az önálló oktatási minisztériumról és a Jobbikról is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Ha úgy alakul, hogy egy esetleges április 8-i ellenzéki győzelem után önt kérik fel az oktatási tárca élére, mi lesz az első intézkedése?

Daróczi Gábor: Április 9-én lehet üzeneteket küldeni, és már lehet konkrét lépéseket is tenni. A legfontosabb az, hogy a választások után azt az üzenetet küldjük, hogy mindenki nyugodjon meg, nem fogjuk az oktatást ide-oda ráncigálni egyik pillanatról a másikra, mi nem rendezünk ámokfutást.

magyarnarancs.hu: Ez azt jelenti, hogy lassú átalakításra lehetne számítani?

DG: Vannak olyan dolgok, amiket villámgyorsan meg lehet tenni. Például április 9-én már lehet írni egy olyan levelet a Diákhitel 2-t felvett embereknek, hogy ne aggódjanak, mert a tartozásukat elengedjük, vagy a tankötelezettséget felemeljük 18 évre. De mondjuk a Klebelsberg Központ átalakítását nem lehet egyetlen nap alatt végrehajtani. A gyors átalakítások senkinek sem válnának hasznára: a cél nem a 2010 előtti rendszer visszaállítása, de persze nem is a jelenleginek a fenntartása.

magyarnarancs.hu: Az ön által is említett, a Jobbik kivételével az összes ellenzéki párt által elfogadott Oktatási minimumban kimondják, hogy visszaadnák az iskolafenntartás jogát az önkormányzatoknak és az önkormányzati társulásoknak. Ezt mennyi idő alatt lehetne véghezvinni?

DG: Ez egy kicsit bonyolultabb. Azt is ki kell találni, hogy milyen feltételekkel lehet átvenni az iskolákat. Annak a járásnak, amelyik például szeretné visszakapni az iskoláit, egészen biztosan kell kezdeni valamit azzal, hogy mit tesz a kis létszámú vagy szegregált iskolákkal. Például nem jöhet létre egy olyan társulás, ami ezeket nagy ívben kihagyja.

magyarnarancs.hu: Az állam jelenleg háromszor annyit költ az egyházi iskolákra, mint az állami intézményekre. Ezzel a helyzettel mit kezdenének?

DG: Nagyon fontos, hogy nem az egyházi iskoláktól kell pénzt elvenni, hogy kiegyenlítsük a helyzetet. A magyar államnak pontosan ugyanannyit kell adni a saját iskoláinak, mint az egyháziaknak, hogy a jelenleg tapasztalható mesterségesen kreált versenyelőny ne létezzen.

magyarnarancs.hu: Van a jelenlegi kormánynak olyan oktatáspolitikai intézkedése, amellyel egyetért?

DG: Van ilyen, például a hároméves kortól kötelező óvodáztatás, amit nemcsak megtartani, hanem megerősíteni kell, és még több tartalommal megtölteni. Jelen pillanatban például hiába kötelező hároméves kortól óvodába járatni a gyereket, sok településen nincs óvoda. De ettől függetlenül ez támogatandó, pozitív intézkedés, amit érdemes továbbfejleszteni.

magyarnarancs.hu: Hogyan vonnák be a döntésekbe az érintetteket, kivel tárgyalnának egy-egy oktatáspolitikai intézkedés meghozatala előtt?

DG: Az egyeztetések rendszerét is ki kell alakítani, mert jelenleg azt látni, hogy a kormány érdemben senkivel nem tárgyal egy-egy intézkedés előtt. Meg kell találnunk azokat a partnereket, akik nem biztos, hogy mindenben egyetértenek velünk, de egészen biztosan nyitottak a valódi kommunikációra. Hogy néhány példát mondjak: a Független Diákparlament (FDP) még mindig a legnagyobb diákszerveződés, velük nem tárgyalni óriási hiba, és logikailag sem állja meg a helyét. A pedagógus-szakszervezeteket meg kell erősíteni, hogy igazán jól tudják képviselni a tagjaik érdekeit. Mondom ezt úgy, hogy benne van a pakliban, hogy adott esetben a minisztérium hivatalos álláspontjával szembe fognak helyezkedni. Csakhogy éppen az a demokrácia alapja, hogy az ember nemcsak azokkal áll szóba, akik pontosan ugyanazt mondják, mint ő.

 

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

magyarnarancs.hu: Csak abban az esetben vállalná el az oktatáspolitika irányítását, ha a terület önálló minisztériumot kapna?

DG: Megmondom őszintén, ezen a kérdésen még nem gondolkoztam. De az, hogy egy kormányzatban minek van és minek nincs önálló minisztériuma, szerintem nagyon fontos üzenet. Próbáltam keresni a napokban történelmi példákat, hogy 1848 óta volt-e olyan időszak, amikor nem volt önálló oktatási vagy oktatási és kulturális minisztérium. Lehet, hogy nem voltam elég ügyes, de én nem találtam ilyen időszakot. Nem tudom elképzelni, hogy aki leváltja a Fideszt, az ne csinálna önálló oktatási minisztériumot.

magyarnarancs.hu: Tegyük fel, hogy a választások után létrejön egy baloldal–Jobbik alkotta koalíciós kormány. Egy ilyen felállásban is lenne oktatási miniszter?

DG: Én erre nem is szívesen gondolok. Többek között azért sem, mert hétfőn, a diákok által szervezett beszélgetésen számomra az lett világos, hogy a Jobbik most már körülbelül tudja, milyen lenne a jó oktatási rendszer, az általuk elmondottak nagyon élesen nem is térnek el attól, amit mi gondolunk az oktatásról, egyetlen fontos különbség azonban továbbra is van. Hogy ők azt gondolják-e, a jó iskola mindenkinek jár, vagy azt állítják-e, hogy az nem jár mindenkinek? Másképpen fogalmazva: ha egy-egy konkrét iskoláról beszélünk, akkor lehet, hogy tudják, milyen lenne a jó iskola, de hogy a jó iskolarendszer milyen lenne, azt mintha nem gondolnák jól. Továbbra is azt látom, hogy az ő nemzetfogalmukba mi, romák nem tartozunk bele. És hát a magam részéről – mivel a legalapvetőbb dolgokban szöges ellentétben van a világképünk – semmiféle együttműködést nem tudok elképzelni a Jobbikkal, egyszerűen nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor én együtt dolgozom Dúró Dórával.