Vélemény

Mi történt a hétvégén Sajóbábonyban?

Az ágyból kikelve, éber állapotban az emberek többségének túl sok tennivalója van ahhoz, hogy eltűnődjön, biztosan ébren van-e. Kicsit rosszmájúan úgy is mondhatnánk, nagyon pihenten kell ébrednie az olyannak, aki efféle kérdésekkel akar foglalkozni. Ilyen pihenten kelők a filozófusok, akik tipikusan éppen a leginkább maguktól értetődő dolgokon szeretnek értetlenkedni. Némelyikük például azt állítja, hogy ha valaki a saját legjobb tudomása szerint most éppen járkál, jön-megy, teszi a dolgát, az önmagában még nem bizonyíték arra, hogy ébren van. Mert ugyanilyen jó tudomása ugyanilyen élményekről álmában is lehet bárkinek.

A pénz világában gyakori jelenség, hogy valami nem az, aminek látszik. Ráadásul itt olyannyira átláthatatlanok a dolgok a földi halandó számára, hogy még a pénzügyekben járatos embereket is könnyű megvezetni, pláne olyan kérdésekben, amelyek politikai célokra is alkalmasak. Ilyenkor a szakértőinek álcázott vitában a laikus közönség végül annak a pártjára áll, amelyik fél politikai hátországa szimpatikusabb a számára. Hasonlóan ahhoz, ahogyan napjaink fő dilemmája, az "oltassuk-e magunkat, vagy sem?" (eredendően szakmai) kérdés eldöntésénél történik (Ezeknek?!).

Magyar Narancs, 2009. október 22. A Rémségek cirkusza című filmet nemhogy nem láttam, de nem is hallottam róla; a Mancsban, persze, a rencenziót elolvasom róla.

Manapság majd minden közéleti szereplőnek - legyen az politikus, bankár, médiaszemélyiség vagy a köztársaság egységét megtestesíteni hivatott legfőbb méltóság - erős indíttatása van arra, hogy a cigányokról, a cigányügyről őszintén beszéljen. Cikkek, tanulmányok, konferenciák egész sora sürgeti az effajta beszédet. Beszéljünk hát őszintén!

"'Majtényinak egyetlen mentsége lehet, ha bizonyítékot szolgáltat arra, hogy elrabolták az ufók, és ezért nem szabad akaratából cselekedett. Az viszont teljesen nyilvánvaló, hogy Majtényi László, az ORTT elnöke megőrült.' Olvasta ezeket az idézeteket?" Ezt a kérdést tette fel Majtényi Lászlónak, az ORTT frissen lemondott elnökének a TV2 műsorvezetője a múlt hétfő reggeli Mokkában, azt állítva, hogy az idézet a Magyar Demokrata Fórum előző pénteken megjelent közleményéből való.

Az elmúlt években sok száz, a járdákat részben vagy egészben igénybe vevő parkolóhelyet alakított ki a Centrum Parkoló (Centrum) Kft. a fővárosban. Bár az esetek jó részénél a KRESZ e járdákra kifejezetten tiltja a felállást, akár százmilliókat is kaszálhat évente így a társaság.

Sajnálattal értesítem Önt, hogy Bovaryné és Holdrabló nem én vagyok, magánnyomozását így tovább kell folytatnia a debreceni bloggerek(?) vezére(?) után. Jászberényi "Jászberényi Attila" Attila Ps. Remélem, soha senkit nem fognak lesógorervinezni Ön helyett, de engem - bár Holdrabló Urat (Hölgyet?) nem, írásait mértékkel ismerem - ezek után már csak felholdrablózni lehet. .

Magyar Narancs, 2009. október 22. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.

A hétvégénket Orbán Viktor két fellépése aranyozta be, melyből az első Kecskeméten, az "Új államépítés" című konferencián esett, a másik - nem kevésbé érdekes - pedig az Echo televízióban. Utóbbira azért volt szükség, hogy némileg bunkesztánibb, kifelé, jobb felé sandítgatásra jobban hajlamos, ám mégis potenciális híveinek elmagyarázza, mit is hallhattak Kecskeméten. A szamárvezető azért kellett nagyon, mert Orbán komoly teret szentelt beszédében a jobboldali szélsőségeknek, nem éppen a barátkozás szellemében.

Éltesebb olvasóink biztosan emlékeznek arra az amúgy jóravaló fiatalemberre, aki az előző rezsimben, annak is már a vége felé olyan mondatok kíséretében fogta meg a kabátgombjukat, hogy "persze, Sztálint nem akarom védeni, de Lenin igazából jót akart", vagy hogy "rendben, bajod van Marxszal, de könyörgöm, előbb olvasd el rendesen". És nem értette! Esetleg Marx születésének valamelyik évfordulóján olyan postai képes levelezőlapot adott át barátainak (nyugati importból), amelyen a vicces grafika a filozófust konfettiesőben, mókás papírcsákóban, születésnapi tortával és kissé pityókosan ábrázolta.

A franciák vízművének kurucos visszafoglalása (lásd cikkünket a 12-15. oldalon!) és a pénzügyi válság feltüzelte az állami tulajdonnal kapcsolatos érzéseket. Miért kellene privatizálni a vízműveket? A vízmű úgynevezett természetes monopólium: egy város vízszolgáltatásában csak rendkívüli áldozatokkal, az összes vízvezeték megduplázásával alakulhat ki verseny. Márpedig ha nincs verseny, akkor mi garantálná az alacsony árakat? Hiszen annyi példa van a káros vízmű-privatizációra: a magántulajdon ellenzői úgy húzgálják elő őket a világ egzotikus zugaiból, mint Eric von Däniken a földönkívüliek tevékenységének bizonyítékait. Ez az esettanulmány-jellegű megközelítés azonban nem segíti a magánosítás dilemmáinak megértését.

Ugratja a lovát Rózsa Sándor. Megugrik mindenki elől. Hiába próbálnak belőle rendes embert, tisztességes polgárt faragni, akár erővel, akár szép szóval. Nagyobb erők is csatlakoznak ehhez a nemes pedagógiai vállalkozáshoz, köztük a század két legrangosabb tényezője, Kossuth Lajos kormányzó-elnök és I. Ferencz József császár és király. Kossuth apánk részesíti először amnesztiában a betyárkirályt, és belépteti bandájával együtt a honvédseregbe. A kormányzó evvel hagyományt teremt, Világos után a császár felveszi a Kossuth elejtette fonalat, és nagyjából minden adandó alkalommal legfelsőbb kegyelemben részesíti a börtönben sínylődő rablóvezért, hátha megjavul, és jó útra tér. Talán még Szamosújvárról ("börtönfala de sárga / oda leszek életfogytig bezárva", szól a betyárballada) is kiengedik, ha - utolsó "munkájáért", a Kistelek melletti vonatkisiklatási ügyért ott senyvedvén - a legközelebbi amnesztia előtt el nem viszi a tüdőbaj 1878-ban.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Hová-hová, fiatal barátom? Úgy érzem, erősen hatott Önre filmem, az Utolsó jelentés Annáról. Ön éppen abban a sorok között üzenő, burkolt, célozgató, sunyi stílusban fogalmazott, ami olyannyira jellemző volt a puha diktatúrára.