Ha Ön engem föl akar jelenteni, hogy besúgó voltam azért, hogy fesztiválokra utazhassak, akkor tegye ezt nyíltan! Nem voltam besúgó. A Kádár-korban éltem, csináltam filmeket és utaztam fesztiválokra, mert a filmjeim versenyben voltak. Nem a párt küldött, hanem a filmjeimet választották ki a franciák, németek, angolok, oroszok. A filmemből Ön semmit nem értett meg, ugyanis azt írja: "Az Utolsó jelentés Annáról arról szól, hogy attól még, hogy együttműködtél a pártállammal, lehettél akár rendes ember." Ezzel szemben a film arról szól, hogy aki együttműködött, elárulta a barátait, hazugságokban hitt vagy próbált hinni, az elveszít mindent. A főhős, Péter, a film elején energikus, tehetséges ember, aki boldog házasságban él. Majd látjuk őt, ahogy megköti az alkut, gépeli a jelentéseket a kijelölt célszemélyről. A film végén elveszít mindent: a feleségét, az önbecsülését, issza a feleseket a kocsmában, tönkremegy. Ez állásfoglalás és ítélet a részemről. Ugyanakkor, ha azt hiszi, hogy a besúgók mind ellenszenves, tehetségtelen, ördögi figurák voltak, téved.
Azt is írja, hogy "...nem erre vettünk jegyet, hanem Kéthly Annára". Miféle prekoncepcióval ült be a moziba? Miért nem egy filmre vett jegyet? Rajtam kéri számon Kéthlyt? Az elmúlt húsz évben leírta egyszer is a nevét? Mi a Kéthly által képviselt másik Magyarországot akartuk ütköztetni azzal a hazug, elvtelen világgal, amely a hetvenes éveket jellemezte.
Ha nem előzetes elvárásokkal nézte volna a filmet, akkor talán nem írta volna le a következő butaságot: "A filmidő a botcsinálta spion vívódásaira és egy jellegzetes budapesti közeg - a kommunista éra sztenderd ügymenetén magukat például impozáns könyvtáruk vagy valami más jó tulajdonságuk segedelmével budai lakásokban felülhelyezni képesek közösségének - gyengéd, megértő, de inkább szeretetteli bemutatására kell." A filmben semmi ilyesmi nincsen. Könyörgök, honnan vette a budai lakásokat? Maga egy másik filmet látott. Könyvtára csak a represszió alatt álló, ellenzéki Faragónak van. Egyébként nyomott Kádár-kori panelt, Trabantokkal teli utcát, nyolcadik kerületi bérházat, kocsmát, bigott kommunista apát, beszervezőt, ügynöktartót láthatott a filmben. Ha Ön ezt egy jellegzetes budapesti közeg (?) gyengéd, szeretetteli bemutatásának vélte, nem az én filmemet nézte.
Valóban nehéz és megvitatandó dilemma: lehetett-e és hogyan tisztességesnek maradni a Kádár-rendszerben, filmet csinálni, könyvet írni, tanítani stb. Érdekes, hogy Ön épp azt veri agyon a kritikának álcázott feljelentés bunkójával, aki őszintén próbál beszélni a közelmúltról, amiben mindannyian éltünk. Aki egyáltalán beszélni akar a múltról.
Hát erre tartunk, fiatal barátom...
Mészáros Márta
