Mr. Two-Face

Publicisztika

Éltesebb olvasóink biztosan emlékeznek arra az amúgy jóravaló fiatalemberre, aki az előző rezsimben, annak is már a vége felé olyan mondatok kíséretében fogta meg a kabátgombjukat, hogy "persze, Sztálint nem akarom védeni, de Lenin igazából jót akart", vagy hogy "rendben, bajod van Marxszal, de könyörgöm, előbb olvasd el rendesen". És nem értette! Esetleg Marx születésének valamelyik évfordulóján olyan postai képes levelezőlapot adott át barátainak (nyugati importból), amelyen a vicces grafika a filozófust konfettiesőben, mókás papírcsákóban, születésnapi tortával és kissé pityókosan ábrázolta.

Éltesebb olvasóink biztosan emlékeznek arra az amúgy jóravaló fiatalemberre, aki az előző rezsimben, annak is már a vége felé olyan mondatok kíséretében fogta meg a kabátgombjukat, hogy "persze, Sztálint nem akarom védeni, de Lenin igazából jót akart", vagy hogy "rendben, bajod van Marxszal, de könyörgöm, előbb olvasd el rendesen". És nem értette! Esetleg Marx születésének valamelyik évfordulóján olyan postai képes levelezőlapot adott át barátainak (nyugati importból), amelyen a vicces grafika a filozófust konfettiesőben, mókás papírcsákóban, születésnapi tortával és kissé pityókosan ábrázolta.

Ez a korabeli típusfigura az Eszmélet c. politikai-elméleti havilapról jutott az eszünkbe, amely, bár igyekszik a kurrens európai alternatív baloldal témáit és nyelvezetét megragadni, mégis ezt a fajta avíttságot, áporodottságot sugározza. Amivel, esküszünk, semmi bajunk, mindenki azt ír, amit akar, és annyira korlátolt, amennyire jólesik neki, amíg nem akar másokat bántani. Viszont ennek a havilapnak a főszerkesztőjét, Andor Lászlót találta meg a kormányfő a magyar uniós biztosi posztra.

Hogy Andor jelen nézeteire mennyire jellemző az Eszmélet irányultsága, azt nem tudhatjuk - még egy havilapot sem lehet könnyű éveken át in absentia irányítani, és Andor egy ideje már az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) magyar igazgatójaként szolgál a ködös Londonban. De ha egyszer ő főszerkeszti azt az újságot, amely nem kicsit gyanakvó az Egyesült Államokkal szemben; amely időnként rehabilitálná (a történelem ítélőszéke előtt!) Lenint; amely enyhén szólva nem barátja a globalizációnak meg a "transznacionális" tőkének, sőt, középtávlati céljai közt a "tőkés rend" radikális meghaladása szerepel, viszont már most rosszall mindenféle privatizációt és a "közösségi tulajdonformák" mellett tör lándzsát; amely meglehetős kielégületlenséggel szemléli a polgári demokráciák intézményrendszerét is (a "felépítményt"!); s amely a pár éve még oly sikeres európai szociáldemokráciát ha munkásárulónak nem is nevezi, de jobboldali elhajlónak talán már igen, és mindenképp a "nagytőke" elvtelen puszipajtásának, ellenben afféle szellemi melegedőként szolgál a rendszerellenes baloldal megannyi diffúz irányzatának - szóval ha egyszer Andor László neve szerepel ezen orgánum impresszumának a tetején, akkor, vélnénk, komoly kifogásai nem lehetnek a benne hirdetett ideológiával szemben. (Még akkor is, ha Andor legutóbbi, a világválságról szóló írásaiban semmi "radikális" nincsen, semmi olyasmi, ami ne hangozhatna el mainstream bal- vagy jobboldali politikusok szájából.)

Ettől persze még mérsékelten vicces marhaság "kommunista bankárnak" nevezni őt, mint tette azt a Fidesz (Répássy Róbert szájával) - és nem csak azért, mert komcsizni egyáltalán nem jó humor, hanem azért is, mert az EBRD nem klasszikus bank, hanem fejlesztési ügynökség, és Andor sem bankár (volt), hanem a részvényes magyar állam képviselője az igazgatóságban. Ráadásul az EBRD ugyan nem bank, de kommunistának még kevésbé kommunista. ' volt például az egyik fő tulajdonosa a Hospinvest Zrt.-nek Magyarországon, amely cégcsoport az egészségügyi ellátás privatizációjában óhajtott részt venni - egészen addig, amíg Répássy Róbert pártja ezt szívós munkával lehetetlenné nem tette. Nota bene, pontosan olyan érvekkel, amilyenekkel Andor újságja van tele. Azé az Andoré, aki viszont ebben az időszakban az EBRD tisztviselője volt!

Ebből egy tanulság biztosan adódik: itt vagy mindenki komcsi, vagy senki nem az, esetleg felváltva. (Huh, kiszaladt.) Semmi másért nem kezeskedünk. Most már csak jó hazafiként azon kell drukkolnunk, hogy a reggel 9-től délután 5-ig tartó Andor László - és Veres Jánoshoz képest kétségkívül kész megváltás a jelölése! - a munkaidőn kívüli hobbi-Andorral legfeljebb vitatkozzon, de ne engedjen neki semmi szín alatt. Ha már a két Andor az emberi önszerveződés ama platformjának lesz az egyik fontos fogaskereke, amelynek a szabad, mindenki számára egyenlő feltételekkel működő piac, a szabad versenyen alapuló gazdaság, a szabályozó és a szolgáltató állam, a globális gazdaság meg a szabad individuum az ideálja.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.