Mr. Two-Face

Publicisztika

Éltesebb olvasóink biztosan emlékeznek arra az amúgy jóravaló fiatalemberre, aki az előző rezsimben, annak is már a vége felé olyan mondatok kíséretében fogta meg a kabátgombjukat, hogy "persze, Sztálint nem akarom védeni, de Lenin igazából jót akart", vagy hogy "rendben, bajod van Marxszal, de könyörgöm, előbb olvasd el rendesen". És nem értette! Esetleg Marx születésének valamelyik évfordulóján olyan postai képes levelezőlapot adott át barátainak (nyugati importból), amelyen a vicces grafika a filozófust konfettiesőben, mókás papírcsákóban, születésnapi tortával és kissé pityókosan ábrázolta.

Éltesebb olvasóink biztosan emlékeznek arra az amúgy jóravaló fiatalemberre, aki az előző rezsimben, annak is már a vége felé olyan mondatok kíséretében fogta meg a kabátgombjukat, hogy "persze, Sztálint nem akarom védeni, de Lenin igazából jót akart", vagy hogy "rendben, bajod van Marxszal, de könyörgöm, előbb olvasd el rendesen". És nem értette! Esetleg Marx születésének valamelyik évfordulóján olyan postai képes levelezőlapot adott át barátainak (nyugati importból), amelyen a vicces grafika a filozófust konfettiesőben, mókás papírcsákóban, születésnapi tortával és kissé pityókosan ábrázolta.

Ez a korabeli típusfigura az Eszmélet c. politikai-elméleti havilapról jutott az eszünkbe, amely, bár igyekszik a kurrens európai alternatív baloldal témáit és nyelvezetét megragadni, mégis ezt a fajta avíttságot, áporodottságot sugározza. Amivel, esküszünk, semmi bajunk, mindenki azt ír, amit akar, és annyira korlátolt, amennyire jólesik neki, amíg nem akar másokat bántani. Viszont ennek a havilapnak a főszerkesztőjét, Andor Lászlót találta meg a kormányfő a magyar uniós biztosi posztra.

Hogy Andor jelen nézeteire mennyire jellemző az Eszmélet irányultsága, azt nem tudhatjuk - még egy havilapot sem lehet könnyű éveken át in absentia irányítani, és Andor egy ideje már az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) magyar igazgatójaként szolgál a ködös Londonban. De ha egyszer ő főszerkeszti azt az újságot, amely nem kicsit gyanakvó az Egyesült Államokkal szemben; amely időnként rehabilitálná (a történelem ítélőszéke előtt!) Lenint; amely enyhén szólva nem barátja a globalizációnak meg a "transznacionális" tőkének, sőt, középtávlati céljai közt a "tőkés rend" radikális meghaladása szerepel, viszont már most rosszall mindenféle privatizációt és a "közösségi tulajdonformák" mellett tör lándzsát; amely meglehetős kielégületlenséggel szemléli a polgári demokráciák intézményrendszerét is (a "felépítményt"!); s amely a pár éve még oly sikeres európai szociáldemokráciát ha munkásárulónak nem is nevezi, de jobboldali elhajlónak talán már igen, és mindenképp a "nagytőke" elvtelen puszipajtásának, ellenben afféle szellemi melegedőként szolgál a rendszerellenes baloldal megannyi diffúz irányzatának - szóval ha egyszer Andor László neve szerepel ezen orgánum impresszumának a tetején, akkor, vélnénk, komoly kifogásai nem lehetnek a benne hirdetett ideológiával szemben. (Még akkor is, ha Andor legutóbbi, a világválságról szóló írásaiban semmi "radikális" nincsen, semmi olyasmi, ami ne hangozhatna el mainstream bal- vagy jobboldali politikusok szájából.)

Ettől persze még mérsékelten vicces marhaság "kommunista bankárnak" nevezni őt, mint tette azt a Fidesz (Répássy Róbert szájával) - és nem csak azért, mert komcsizni egyáltalán nem jó humor, hanem azért is, mert az EBRD nem klasszikus bank, hanem fejlesztési ügynökség, és Andor sem bankár (volt), hanem a részvényes magyar állam képviselője az igazgatóságban. Ráadásul az EBRD ugyan nem bank, de kommunistának még kevésbé kommunista. ' volt például az egyik fő tulajdonosa a Hospinvest Zrt.-nek Magyarországon, amely cégcsoport az egészségügyi ellátás privatizációjában óhajtott részt venni - egészen addig, amíg Répássy Róbert pártja ezt szívós munkával lehetetlenné nem tette. Nota bene, pontosan olyan érvekkel, amilyenekkel Andor újságja van tele. Azé az Andoré, aki viszont ebben az időszakban az EBRD tisztviselője volt!

Ebből egy tanulság biztosan adódik: itt vagy mindenki komcsi, vagy senki nem az, esetleg felváltva. (Huh, kiszaladt.) Semmi másért nem kezeskedünk. Most már csak jó hazafiként azon kell drukkolnunk, hogy a reggel 9-től délután 5-ig tartó Andor László - és Veres Jánoshoz képest kétségkívül kész megváltás a jelölése! - a munkaidőn kívüli hobbi-Andorral legfeljebb vitatkozzon, de ne engedjen neki semmi szín alatt. Ha már a két Andor az emberi önszerveződés ama platformjának lesz az egyik fontos fogaskereke, amelynek a szabad, mindenki számára egyenlő feltételekkel működő piac, a szabad versenyen alapuló gazdaság, a szabályozó és a szolgáltató állam, a globális gazdaság meg a szabad individuum az ideálja.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.