"Olvasói levelek" - Rémségek cirkusza

  • .
  • 2009. november 12.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. október 22. A Rémségek cirkusza című filmet nemhogy nem láttam, de nem is hallottam róla; a Mancsban, persze, a rencenziót elolvasom róla.
(Naná, mindent.) A műalkotásról írottakhoz nem tudok hozzászólni, annál inkább a felvezető gondolathoz. Ami felesleges volna, ha nem ebben a lapban olvasnánk, ahol az olvasmányosság és a sajátos irónia, ugyebár, fontosabb, mint a rideg logika a szerkesztésben. Csakhogy. A tréfás gondolatmenet arról, hogy "George Lucas filmtörténeti heccet hajtott végre, amikor azt írta a Csillagok háborúja elejére, hogy negyedik rész", nem klappol. Ezt nem hagyhatom ennyiben, elvégre szent dolgokkal felelőtlenül dobálózni - blaszfémia. Szóval az úgy volt, mint egyébiránt meglehetősen közismert, hogy a Star Wars 1977-es (és két évvel később magyarországi) bemutatója alkalmával nem volt odaírva semmi ilyesmi a film elejére. Annak dacára, hogy a rendező valóban eleve három (vagyis hat, azaz kilenc, izé, khm) részesre tervezte galaktikus sztoriját. És annak dacára sem, hogy a recenzor megjegyzésével ellentétben - mozitörténeti szinten igen, de - aktuálisan nem jött derült égből villámcsapásként a film sikere; előtte hetekkel, hónapokkal már oly mértékben felfokozódott az újfajta szuper sci-fi iránti várakozás, hogy a közönség Amerika-szerte kilométeres sorokban állt jegyért a premier napjaiban. (A filmkészítés megelőző két éve folyamán valóban fennállt a bukás és az anyagi kudarc veszélye, de a bemutató idején már nem.) Akárhogy is, a lényeg, hogy az utóbb legendássá vált - s egye fene, minősítse ezt bárki "rendezői szemtelenségnek", heccnek vagy poénnak - "Episode IV" felirat a filmcím alá csak a folytatás, az 1980-as A Birodalom visszavág újabb sikere, s a Csillagok háborúja immár A New Hope alcímmel történő ismételt bemutatása kapcsán került oda.

Az írás további okfejtése az "egyrészes sorozatok" tárgyában innentől számomra is elfogadható humorforrás lehet.

Üdvözlettel:

Beba-1

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.