"Olvasói levelek" - Rémségek cirkusza

  • .
  • 2009. november 12.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. október 22. A Rémségek cirkusza című filmet nemhogy nem láttam, de nem is hallottam róla; a Mancsban, persze, a rencenziót elolvasom róla.
(Naná, mindent.) A műalkotásról írottakhoz nem tudok hozzászólni, annál inkább a felvezető gondolathoz. Ami felesleges volna, ha nem ebben a lapban olvasnánk, ahol az olvasmányosság és a sajátos irónia, ugyebár, fontosabb, mint a rideg logika a szerkesztésben. Csakhogy. A tréfás gondolatmenet arról, hogy "George Lucas filmtörténeti heccet hajtott végre, amikor azt írta a Csillagok háborúja elejére, hogy negyedik rész", nem klappol. Ezt nem hagyhatom ennyiben, elvégre szent dolgokkal felelőtlenül dobálózni - blaszfémia. Szóval az úgy volt, mint egyébiránt meglehetősen közismert, hogy a Star Wars 1977-es (és két évvel később magyarországi) bemutatója alkalmával nem volt odaírva semmi ilyesmi a film elejére. Annak dacára, hogy a rendező valóban eleve három (vagyis hat, azaz kilenc, izé, khm) részesre tervezte galaktikus sztoriját. És annak dacára sem, hogy a recenzor megjegyzésével ellentétben - mozitörténeti szinten igen, de - aktuálisan nem jött derült égből villámcsapásként a film sikere; előtte hetekkel, hónapokkal már oly mértékben felfokozódott az újfajta szuper sci-fi iránti várakozás, hogy a közönség Amerika-szerte kilométeres sorokban állt jegyért a premier napjaiban. (A filmkészítés megelőző két éve folyamán valóban fennállt a bukás és az anyagi kudarc veszélye, de a bemutató idején már nem.) Akárhogy is, a lényeg, hogy az utóbb legendássá vált - s egye fene, minősítse ezt bárki "rendezői szemtelenségnek", heccnek vagy poénnak - "Episode IV" felirat a filmcím alá csak a folytatás, az 1980-as A Birodalom visszavág újabb sikere, s a Csillagok háborúja immár A New Hope alcímmel történő ismételt bemutatása kapcsán került oda.

Az írás további okfejtése az "egyrészes sorozatok" tárgyában innentől számomra is elfogadható humorforrás lehet.

Üdvözlettel:

Beba-1

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.