Majtényi László, az ORTT frissen leköszönt (a szélsőjobboldali kommentálók szerint: bukott) elnöke csodálkozott. Bizonyára olvasta az MDF pénteki közleményét, amely így értelmezte az ő lemondását: "Lesújtó bizonyítványt állít ki a magyar demokráciáról, hogy az ORTT elnöke a frekvenciadöntéssel kapcsolatos pártpolitikai befolyásra való hivatkozással volt kénytelen lemondani tisztségéről", és nem értette, hogyan lett ő hirtelen ufópréda őrült ugyanezen MDF szerint. "Szerintem ön valamit eltévesztett" - mondta a műsorvezetőnek, aki méltatlankodva hárította el a puszta feltételezést is.
*
Az írás, amelyből a műsorvezető idézett, az MDF honlapján jelent meg, "Orbánnak nincs dolga" címmel, és a frekvenciapályázat-ügyben képviselt fideszes logikát és álláspontot karikírozta (hogy Hollós János, az írás szerzője, az MDF sajtófőnöke miért a párt hivatalos honlapján, hivatalos minőségében éli ki szépírói hajlamait, erről nincs információnk).
A műsorvezetői magatartás azért élt még egy napot, mert az MDF reagált a történtekre "Az igénytelen bulvár" című közleményében. "Így nem szabad műsort vezetni", írta Dávid Ibolya, hiszen a műsorvezető, "amellett, hogy rosszhiszeműen tudósított az MDF álláspontjáról, éppen azt a Majtényi Lászlót alázta meg, aki a posztjáról való lemondással mindenki másnál elkeseredettebben tiltakozott a politika és a gazdaság összefonódása ellen."
A műsorvezető, bizonyos Kárász Róbert másnap reggel helyesbített. Elnézést kért, mert nem értette az írás iróniáját, de mégsem kért elnézést, mert nem volt "rosszhiszemű", nem szándékosan értette félre, amit olvasott. Ezzel ő is, a Tv2 is lezártnak tekintette az ügyet. Sem ő, sem televíziós főnökei nem tették fel maguknak a kérdést, hogy vajon alkalmas-e bármilyen agymunkára az a műsorvezető, aki képtelen megérteni a kezébe nyomott szöveget, sőt aki önmaga mentségére azt hozza fel, hogy nem szándékosan értette félre: tőle ennyi telik, ő így tud olvasni és szöveget értelmezni.
Arról az apróságról természetesen szó sem esett a nyilvánosságban, hiszen a reggeli politikai műsorokban megszokott dolog, hogy a műsorvezető úgy beszélt Majtényi Lászlóval, mint egy sumákoló idiótával. Miután Majtényi részletesen megindokolta a beszélgetésben, mi volt a baja a pályázatokkal és az ORTT-döntéssel, miért mondott le és miért nem írja alá a szerződéseket, Kárász Róbert műsorvezető újra felteszi a kérdést, hogy tehát akkor miért is nem írja alá, miféle morális oka is lehet neki arra, hogy ne írja alá. Majtényi nem érti a kérdést, hiszen egészen idáig erről beszélt. Mire a műsorvezető kioktatja: "Szerintem a kérdés tökéletesen érthető volt, maximum nem akar vagy nem tud rá - hogy mondjam - adekvát választ adni." Vagyis Kárász Róbert azt közli a nézővel, hogy amit addig Majtényitól hallott, felejtse el, mert Majtényi valójában vagy ostoba - azt se tudja, miért nem ír alá valamit -, vagy sumák hazudozó, aki moralitást emleget ahelyett, hogy megmondaná az igazat.
*
Mert van igazság. Szalai Annamáriától, az ORTT fideszes delegáltjától tudjuk. Az igazság háromosztatú. Egyrészt Majtényi nem demokrata - ellentétben, gondolom, Szalai Annamáriával -, mert "nehezen viselte, ha egy demokratikus testületben kisebbségben maradt". Másrészt befolyás alatt áll: "Gyakran saját döntésétől is elhatárolódott külső nyomás hatására." Hogy ez pártpolitikai nyomás vagy gazdasági érdekszervezetek befolyása-e, netán Majtényi magvanincs személyiség, akit külső nyomások könnyen fordítanak önmagával szembe, erről nem értekezett a velejéig demokrata pártdelegált. És a legsúlyosabb eleme az igazságnak: Majtényi "ahelyett, hogy vezette volna, kívülálló értelmiségiként kritizálta a testületet". Javaslom, hogy ezen a mondaton ki-ki hosszan gondolkozzon el, mert pontos képet kaphat arról, hogy a Fidesz egyik jeles képviselője mit gondol a vitáról, a bírálatról, az értelmiségi szerepről és a testülettel (párttal) való azonosulás kívánatos mértékéről. (Mellesleg ugyanazt, amit Uj Péter, az Index főszerkesztője, aki szerint "maga az ORTT elnöke játszsza el a legnaivabb szerencsétlent, az egyszeri hülyegyereket, aki most döbben rá, hogy a kuplerájban nem a belső értékeit kedvelték meg az igazán szűziesnek tűnő alkalmazottak, és felhorgad benne a löttyös puritán erkölcsi indíttatás. Majtényi Don Quijote hősieskedik a mutyizó pártok ellen, miközben egy eleve pártmutyizásra kitalált testület elnöke".)
Így bánik el a pártkatona és a pártos - vagy egyszerűen korlátolt, felelőtlen és cinikus - újságíró egy olyan magatartással, amely az utóbbi húsz évben fehér holló lett a magyar demokráciában, és amelynek a hitelvesztéséhez, eltűnéséhez maguk is tetemesen hozzájárultak és hozzájárulnak. Így lesz az ember szuverenitásából, önmagához való hűségéből, a demokrácia és a jogállam melletti nyílt kiállásából, egyszóval a citoyen magatartásból kigúnyolásra, megvetésre, lenézésre méltó balfácánság.
Majtényit kiveti magából ez a szép új világ, de nem baj, a lényeg az, hogy mindenki más megtalálja a helyét benne. Ki agyondotált ORTT-tag, ki agyondotált főszerkesztő, ki agyondotált "celeb". Ahogy az egyik bulvárlap írta az Orbán-kormány idején az MTV botrányos reggeli műsorát vezető Kárász Róbertről: "Sokat küzdött, de végre nemcsak a magánéletében, hanem a szakmájában is megtalálta a helyét." És tényleg! Egyszerre masszírozhatja híres modellek lábát, és hülyézheti le az ORTT lemondott elnökét a TV2 reggeli műsorában. Az ő "szakmájukban" az olvasni tudás és a tisztesség egyik tevékenységhez sem szükséges feltétel.
