Kapirgáló

Rózsa Sándor és az intertextualitás

  • Takács Ferenc
  • 2009. november 12.

Egotrip

Ugratja a lovát Rózsa Sándor. Megugrik mindenki elől. Hiába próbálnak belőle rendes embert, tisztességes polgárt faragni, akár erővel, akár szép szóval. Nagyobb erők is csatlakoznak ehhez a nemes pedagógiai vállalkozáshoz, köztük a század két legrangosabb tényezője, Kossuth Lajos kormányzó-elnök és I. Ferencz József császár és király. Kossuth apánk részesíti először amnesztiában a betyárkirályt, és belépteti bandájával együtt a honvédseregbe. A kormányzó evvel hagyományt teremt, Világos után a császár felveszi a Kossuth elejtette fonalat, és nagyjából minden adandó alkalommal legfelsőbb kegyelemben részesíti a börtönben sínylődő rablóvezért, hátha megjavul, és jó útra tér. Talán még Szamosújvárról ("börtönfala de sárga / oda leszek életfogytig bezárva", szól a betyárballada) is kiengedik, ha - utolsó "munkájáért", a Kistelek melletti vonatkisiklatási ügyért ott senyvedvén - a legközelebbi amnesztia előtt el nem viszi a tüdőbaj 1878-ban.

Ugratja a lovát Rózsa Sándor. Megugrik mindenki elől. Hiába próbálnak belőle rendes embert, tisztességes polgárt faragni, akár erővel, akár szép szóval. Nagyobb erők is csatlakoznak ehhez a nemes pedagógiai vállalkozáshoz, köztük a század két legrangosabb tényezője, Kossuth Lajos kormányzó-elnök és I. Ferencz József császár és király. Kossuth apánk részesíti először amnesztiában a betyárkirályt, és belépteti bandájával együtt a honvédseregbe. A kormányzó evvel hagyományt teremt, Világos után a császár felveszi a Kossuth elejtette fonalat, és nagyjából minden adandó alkalommal legfelsőbb kegyelemben részesíti a börtönben sínylődő rablóvezért, hátha megjavul, és jó útra tér. Talán még Szamosújvárról ("börtönfala de sárga / oda leszek életfogytig bezárva", szól a betyárballada) is kiengedik, ha - utolsó "munkájáért", a Kistelek melletti vonatkisiklatási ügyért ott senyvedvén - a legközelebbi amnesztia előtt el nem viszi a tüdőbaj 1878-ban.

Vágtat Rózsa Sándor, legszebben Móricz Zsigmond regényében. Aztán megáll, és megjáratja tekintetét a pusztai tájon.

Estére, hogy a gulya megáll a sömjéken, kerülve a szénás szittyókat, a zsombékos turjányokat, már inkább a ragyás vaksziken akar éccakázni, vagy még inkább a gyöpes szigeteken, a kopár siványokon s ő maga is mintha csak kedvére tenne a gazdáinak, a magányos kenyérváró hegyeken.

Nincs is ezeken a síkokon az embernek semmi más kívánsága, csak a csend, a nyugodalom, a békesség.

Nem lehet oly nagy a mozdulatlanság, hogy még annál is sokkal nagyobbat ne kívánjanak.

Talán mozdulatlanul állni, az volna még a legjobb. Úgy elszokik az ember ebben a végtelen pusztákban attól, hogy csak a kisujját is megmoccantsa, hogy fáj, ha a szeme pillantását fárasztani kell valami nézéssel.

Elég az, hogy a nyárjasok lengetik a buckák tetején a zászlajukat, meg hogy a domboldalon bozontos borovicskák csenevészlenek, hitvány sefüsefa-félék közt. Senki sem akar köztük lovasokat látni, meg vannak elégedve a magasfarkú ökörfarkkóróval, ami sárgán virágzik a királydinnyék között a homokon. A fakó gyöp jó világ nekik, azon sétálgatni, nézni az árvalányhajat, ahogy kibújik s lengeti seprűjét. (Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja [1941] - az első kiadás helyesírása szerint idézve)

Érzékletesen festői tájleírás, páratlan erejű és biztonságú népnyelvi ismeret - le a kalappal! De - és a korábbi Kapirgálókra emlékező olvasók már talán sejtik is, hogy mi következik ez után a "de" után - van egy kis baj evvel a remek szövegrésszel. Mégpedig az, hogy nem Móricz Zsigmond a (kizárólagos) szerzője.

Szabó Zoltán (1912-1984), a népi mozgalom jeles egyénisége, A tardi helyzet (1936) és a Cifra nyomorúság (1938) szerzője londoni emigrációjában értesült Szekfű Gyula haláláról (1955). Rögtön emlékező cikket írt róla, A historikus halálhírére (Szekfű Gyuláról) címmel, amelyben kifejti, hogy szerinte Szekfű nem csupán nagy tudós, hanem "igazi író" is, akivel "a magyar történetírás belép az irodalomba". Ebbeli meggyőződésének alátámasztására, a történész szépírói kvalitásainak bizonyítékául a Magyar történet alábbi passzusát idézi az alföldi pusztaságról:

A török korszakban itt is elhagyja a földet a dolgok értelmes szabályozója, az ember, a vizek úr nélkül terjeszkednek s versenyt falják fel a homokkal, a szikesekkel, a bozóttal a korábban emberi lakhelyeket, a mezőgazdasági kultúra helyeit. ... A nép nyelvében különböző, ma már többé-kevésbé kiveszett kifejezések élesen elhatárolják a pusztai táj jellegzetes részeit. Vízeres laposok, tocsogós kelők, haragoszöld sömjékek, szénás szittyók, zsombékos turjányok, sziksós bogárzótavak, ragyás vakszikek, gyöpös szigetek, kopár siványok, hegyes-völgyes buckák; ezeken a pusztai növények, nyárjasok, borovicskák, sefű-sefa-félék, a homokon királydinnyék s ökörfarkkórók, a mezőn ördögszekér, mit a szél hajt, a siványokon árvalányhaj...

Hát, ez bizony a Móricz-szövegrésznek - fogalmazzunk udvariasan - legalábbis a forrása: az érzékletesen festői tájleírás, páratlan erejű és biztonságú népnyelvi ismeret a jelek szerint nem annyira a Rózsa Sándor, mint inkább a Magyar történet szerzőjének a javára írandó.

A részlet vendégszöveg Móricznál; az ilyen jellegű szövegképződésnek egyébként intertextualitás a neve az irodalomtudományi szaknyelvben. Ebből viszont általánosabb tanulságok is adódnak a Móricz-regényre nézvést, ugyanis a "realista népeposz" ennek a példának a fényében - és rengeteg hasonló példát találunk a könyvben - jellegzetesen posztmodern olvasási eljárásoknak kínálja fel magát. Hogy kíméletlen szakszerűséggel fogalmazzunk: a Rózsa Sándor a legkülönfélébb státusú és eredetű "idegen", "talált" szövegfoszlányok bricolage-a, amely nem rendelődik alá a homogenizáló "szerzőségnek" vagy agenturának.

De kapirgáljunk tovább: forrás a Szekfű-szöveg, de végső forrás-e? Szabó Zoltán nem adja meg idézete lelőhelyét: a Magyar történet III. kötetének 397. oldalán (VII. kiadás) található. Ugyanitt olvasható az a mondat is, amelyet Szabó kihagyott az idézetből, s amely Szekfű botanikai tájleírását vezeti be: A kecskeméti pusztáról, amint ez a török korszak után megjelenik, ma már a néprajzi kutatás eredményeként világos képünk van. A kötet végén található jegyzetekben Szekfű megadja ennek a képnek a forrását, a néprajzkutató Madarassy László (1880-1943) 1912-ben megjelent Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon c. munkáját. Azaz a sömjékekre, turjányokra és a többire vonatkozó szövegrész már Szekfűnél is vendégszöveg, a tájnyelvi ismeret és a szépírói kvalitás végső fokon Madarassyé.

Vagy még az övé sem. Madarassy Kecskeméten született, könyvében ifjúkora élményeit, a Kecskemét környéki puszták pásztornépe körében hallottakat-tanultakat dolgozta fel - egy vele foglalkozó lexikoncikk szavaival - "eleven esztétikai érdeklődéssel". Azaz a tájnyelvi ismeret és a szépírói kvalitás legeslegvégső forrása adatközlői nyelve és tudása (a nép nyelve és tudása, mondanánk, ha meg tudnánk tisztítani a szót a rá tapadó ragacsos pátosztól).

Tehát megnyugodhatunk: ezúttal nem történt plágium, lopás. Ami a népé, az köztulajdon, azaz mindenkié, aki felhasználja, hívják az illetőt Madarassy Lászlónak, Szekfű Gyulának vagy Móricz Zsigmondnak. Az eredmény, a Rózsa Sándor pedig igazán ritka madár: népi posztmodern.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.