A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
„Herbert-von-Karajan tér
Dr. H. C. Herbert von Karajan (1908–1989) salzburgi születésű karmester, a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere. 1933-ban belépett a Német Nemzetiszocialista Munkáspártba, és a náci rendszert karrierje előmozdítására használta fel. 1956–1960 között a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője, 1967-ben a Húsvéti Ünnepi Játékok megalapítója.”
Sokaknak okozhat csalódást, hogy a Tisza, pontosabban Magyar Péter egymaga, ahelyett hogy a bajban szolidáris lenne a fővárossal és Karácsonnyal, inkább foggal-körömmel próbálja bizonyítani, hogy inkább Orbán Viktornak hisz, mint a budapesti szavazóknak.
Szisztematikusan próbálja eltitkolni a tényeket a kormány, hátha nem derül ki, hogy milyen körülmények között élünk. A valóság azonban túlordítja a zajt.
A miniszterelnök szerint a szombati Pride jól mutatta, milyen lenne az ország, ha nem ő irányítaná. Ebben épp igaza van: ránézésre elég jó.
A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.
A MÁV újra és újra hajmeresztő dolgokat produkál, a vonatközlekedés befuccsolt, semmi jelét nem látni, hogy ezen a jövőben változtatni tudnának.
Szombaton Pride lesz. Nem kormányellenes demonstráció, nem egy szimpla tüntetés, hanem Pride.
